Tombolán nyert bobbal győznek a svájciak

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azért határozta el, hogy megrendezi a téli olimpiai játékokat is, mert több sportágat csak szezonálisan lehet űzni, és azok így bekerülhettek az olimpiai programba. Érdekesség, hogy a műkorcsolya 1908-ban és 1920-ban, a jégkorong pedig 1920-ban a nyári játékokon is szerepelt. 

A chamonix-i sportesemény csak 1925-ben kapta meg az első I. téli olimpiai játékok elnevezést, eredetileg „Téli sportok nemzetközi hete"-ként hirdették meg, és a Francia Olimpiai Bizottság rendezte. 

Bob: Scherrer tombolán, majd olimpián is nyer

A versenyzők Chamonix-ban négyes bobban mérhették össze tudásukat, és a viadalt az első számú svájci egység, az Eduard Scherrer, Alfred Neveu, Alfred Schläppi, Heinrich Schläppi kvartett nyerte meg, magabiztosan, a négy futam alatt összességében több mint három másodperccel megelőzve a britek második csapatát.

A svájciak a négy futam közül hármat megnyertek, csupán az utolsóban mentek nagyjából egy másodperccel rosszabbat, mint Nagy-Britannia második számú csapata. A kilenc résztvevőből hat fejezte be a küzdelmeket, a francia egyes, az olasz kettes és a svájci kettes egység nem indult el mindegyik futamon. Érdekesség, hogy a győztesek voltak a legkevésbé esélyesek, hiszen csak azután kezdtek el bobozni, hogy Scherrer tombolán megnyerte a fából készült sporteszközt. 

Curling: Astley aranya és ezüstje

A curlinget eredetileg és hosszú évtizedeken át bemutató sportágnak minősítették, ám a NOB a 2006-os téli olimpia előtt úgy döntött, hogy az 1924-es első három helyezett együttes érmet kap. 

A versenyszámra négy válogatott nevezett, ezek közül kettőt a svédek állítottak ki. A győzelmet Nagy-Britannia szerezte meg, amelynek csapatát nyolc skót alkotta. Érdekes D. G. Astley esete: ő a világon az egyetlen, aki arany- és ezüstérmet is szerzett egy olimpián azonos versenyszámban. A skót sportoló ugyanis a svédek második csapatában is szerepet vállalt.  

Műkorcsolya: Grafström meghiúsítja az osztrák triplát

A műkorcsolyázók között taroltak az osztrákok, hiszen a három versenyszámban két arany- és egy ezüstérmet szereztek.

Hogy sikerük ne legyen teljes, arról Gillis Grafström gondoskodott, aki a férfi egyéni számban megelőzte Willy Böcklt. A svéd versenyző ezzel az egyetlen olyan egyéni sportoló lett, aki nyári olimpiai bajnoki címét téli olimpián védte meg. A nőknél Herma Szabo, a párosoknál a Helene Engelmann, Alfred Berger duó végzett az élen.

A hölgyek egyéni versenyében elindult a mindössze 11 éves norvég Sonja Henie is, aki Chamonix-ban még az utolsó helyen végzett, de a következő három olimpiát megnyerte, és később hollywoodi filmsztár lett.

Jégkorong: mindenkit elsöpör az útból a Toronto Granites

Az antwerpeni nyári olimpián a Winnipeg Falcons klubcsapat szerzett aranyérmet Kanadának, négy évvel később Chamonix-ban pedig a Toronto Granites képviselte az országot. Az észak-amerikaiak oktatást tartottak a csoportban, hiszen Csehszlovákiát 30:0-ra, Svédországot 22:0-ra, Svájcot 33:0-ra lépték le.

A kanadaiak a négyes döntőben Nagy-Britanniának tizenkilencet ütöttek (igaz, kaptak két gólt), így az addig ugyancsak hibátlan, sőt még gólt sem kapó Egyesült Államok elleni mérkőzésükön dőlt el az aranyérem sorsa. A kanadaiak azonban nem hagytak kétséget afelől, hogy ki a (leg)jobb, 6:1-re lemosták az ősi rivális déli szomszéd együttesét. A torna pontkirálya az öt meccsen 37 gólt ütő és kilenc asszisztot jegyző kanadai Harry Watson lett.  

Biatlon: a svájci négyes biztos sikere

A „katonai sílövészet" néven rendezett viadalt több forrás is bemutató versenyszámként tartja nyilván, de a NOB adatbázisában ez hivatalos olimpiai futamnak van feltüntetve. 

A versenyen hat ország indult, ám az olasz és a lengyel egység nem tudta teljesíteni a távot. A számot Svájc nyerte meg hatalmas fölénnyel, maga mögé utasítva Finnországot és Franciaországot.

Északi sí: Thorleif Haug három aranyérmet szerez, ötven évvel később kap medáliát a síugró

A sífutók 18 és 50 kilométeres távon mérték össze tudásukat, és mindkét számban a norvég síkirály, Thorleif Haug diadalmaskodott. Előbbiben azonban el kellett volna venni tőle az érmet, ugyanis honfitársával, a második helyezett Johan Gröttumsbratennel együtt nem szerepelt a nevezési listán. A harmadik helyen végző finn Tapani Niku végül nem kapott olimpiai aranyat. 

Mindkét versenyszámban találhatunk magyar versenyzőt is: a rövidebbik távon Déván István a 31. helyet szerezte meg, Szepes Béla – aki négy évvel később az amszterdami nyári olimpián gerelyhajításban lett ezüstérmes – nem ért célba. 50 kilométeren Németh Ferenc a 20. helyen végzett.

Érdekesség, hogy az északi összetettben ugyanaz lett a végső sorrend az első három helyen, mint az 50 kilométeres sífutásban: Thorleif Haugot két honfitársa, Thoralf Strömstad és Johan Gröttumsbraten követte.

Három magyar indult a versenyszámban, ám Déván István, Háberl Aladár és Szepes Béla sem ért el helyezést.

Thorleif Haug abban a tudatban halt meg 1934-ben, hogy tíz évvel korábban három aranyérme mellett egy bronzérmet is szerzett, mégpedig síugrásban. 1974-ben azonban fény derült egy hibára, és ez megváltoztatta a végső sorrendet, és Anders Haugent a negyedikről a harmadik helyre sorolta. 

Haugenen múlt, hogy az első öt helyen nem csak norvég versenyző végzett. Az amerikai csapat tagja ugyanis Oslóban született 1888-ban, és 1908-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Érdekesség, hogy a versenyt megnyerő Jacob Tullin Thams 1936-ban vitorlázásban olimpiai ezüstérmet szerzett. 

Gyorskorcsolya: Charles Jewtraw miatt nem lett finn belügy 

Az első téli olimpián 500, 1500, 5000 és 10 000 méteren, valamint ezek kombinált számában versenyeztek a résztvevők, és a finnek itt dőzsölhettek: négy arany-, két ezüst- és két bronzérem lett az északiak termése.

Hogy nem minden számot a finnek nyertek meg gyorskorcsolyában, arról Charles Jewtraw tehetett, ráadásul más szempontból is történelmi jelentőségű a sikere: ugyanis az 500 méteres távon diadalmaskodó amerikai versenyző szerezte meg a téli olimpiák történetének első aranyérmét. A versenyek hőse azonban Clas Thunberg lett, aki három arany-, egy ezüst- és egy bronzérem megnyerésével főszerepet játszott a finn éremhalmozásban.