Ole Einar Björndalen újra történelmet írhat

KARÁDI ZOLTÁNKARÁDI ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2010.01.23. 15:52
null
Björndalen számára a 2002-es Salt Lake City-i olimpia hozta meg az igazi áttörést (Fotó: Reuters)
Címkék
Magyar idő szerint február 13-án hajnali három órakor fellobban a láng, a kanadai Vancouverben elkezdődnek a XXI. téli olimpiai játékok. Sorozatunkban az egyes sportágakat, szakágakat, illetve ezek egy-egy meghatározó alakját vesszük górcső alá, azokat a sportolókat, akik a havas-jeges játékok sztárjai lehetnek. A mostani részben Ole Einar Björndalent mutatjuk be. A téli olimpia rajtjáig a Nemzeti Sport Online mindennap jelentkezik anyagokkal, hamarosan a játékok teljes programja is megtalálható lesz a honlapunkon, és szerkesztőségünk tagjai meglepetésekkel is készülnek a téli sportok iránt érdeklődők számára.

A vancouveri téli olimpiára utazó sportolók közül a norvég Ole Einar Björndalen a legeredményesebb, aki ráadásul minden idők legjobb sílövőjének is mondhatja magát, hiszen mindeddig 5 olimpiai és 14 világbajnoki címet szerzett pályafutása során, valamint 91 sílövő és egy sífutó világkupafutamot nyert meg, legalábbis eddig.  

Björndalen 1974. január 27-én született a norvégiai Drammenben. Két nővére és két bátyja van, s az utóbbi kettő hatására – akik maguk is mindketten a válogatottságig jutottak – kezdett el biatlonozni. 1992-ben indult először a junior-világbajnokságon, s ekkor mutatkozott be a világkupában is. Egy évvel később már három aranyat érdemelt ki a junior vb-n, így nem csoda, hogy húszévesen rajthoz állhatott az 1994-es – hazai rendezésű – lillehammeri olimpián is.  

Első vk-versenyét 1996. január 11-én az olaszországi Antholzban nyerte meg, a következő idényben pedig már a második helyen végzett az összetett világkupában, míg a világbajnokságon váltóban ezüst-, az üldözőversenyben bronzérmet szerzett. Már ekkor, 23 esztendősen a sportág legnagyobb tehetségének tartották, amit az 1998-as naganói játékokon igazolt is: megnyerte a sprintversenyt, a váltóval pedig – amelynek bátyja, Dag is tagja volt – ezüstérmes lett. Ugyanebben az évben az élen zárt az összetett világkupában, valamint az ausztriai Hochfilzenben megszerezte az első felnőttvilágbajnoki címét is csapatban. 

Ekkor senki sem gondolta volna, hogy ez első egyéni vb-címére még jó ideig várnia kell. 1999-ben két harmadik helyet, a következő két évben pedig egy-egy ezüst- és bronzérmet gyűjtött be a világbajnokságon, miközben az összetett világkupában előbb a német Sven Fischer, majd kétszer a francia Raphael Poirée előzte meg.  

Ezután következett a 2002-es Salt Lake City-i olimpia, amely meghozta számára az igazi áttörést. Hogy jó formában volt, azt már a sífutók 30 km-es tömegrajtos versenyén is bizonyította, ahol hatodikként ért célba (később az eredetileg győztes, spanyol színekben induló Johann Mühlegget doppingvétség miatt kizárták, így előrelépett az ötödik pozícióba). Ezt követően megnyerte a 20 km-es viadalt, megvédte a címét a sprintben, és az első alkalommal kiírt üldözőversenyben is aranyérmes lett. Teljesítményére a koronát a váltóval megszerzett győzelemmel tette fel, amelyet Halvard Hanevold, Egil Gjelland és Frode Andresen társaként harcolt ki. 

A négy aranyérem ellenére ekkor csak harmadik lett az összetett világkupában, a következő idény azonban minden téren jelentős lépés volt számára: másodszor is elhódította az összetett vk-t, a világbajnokságot pedig ismét az ausztriai Hochfilzenben rendezték (ott nyerte 1998-ban az első vb-aranyát), ahol az olimpiához hasonlóan négy aranyérmet szerzett.  

Ezután már csak két olyan világverseny volt, amelyen nem szerzett aranyat. Az egyik a 2004-es oberhofi vb: a küzdelmek alatt ugyanis súlyos beteg édesanyja elhunyt, s ez erősen befolyásolta Björndalen teljesítményét. A másik a 2006-os torinói olimpia, ahol ugyan két ezüstre és egy bronzra is szert tett, nyernie azonban nem sikerült.  

Ennek az esztendőnek a végén a svédországi Gälliverben vigasztalódhatott: november 18-án itt nyerte meg a 15 kilométeres sífutó világkupafutamot. Már csak egy világbajnoki cím hiányzott neki ebben a (lövészetet mellőző) rokon sportágban, de ez az álma nem vált valóra. A 2007-es szapporói vb-n ugyanis a futam közben esni kezdett a hó, ő pedig azok között volt, akiket ez hátrányosan érintett (az aranyérem így honfitársa, az eredendően ugyancsak sílövő Lars Berger ölébe hullott).  

A 2009-es pjongcsangi világbajnokságon az üldözőversenyben begyűjtött aranyérmével beállította a legendás svéd alpesi síző, Ingemark Stenmark rekordját, aki 86 világkupaversenyen győzött (a sílövőknél a vb is beleszámít a világkupába). Két nappal később a 20 km-es számban megszerzett újabb elsőséggel pedig már meg is döntötte ezt a csúcsot. Jelenleg 92 vk-sikernél tart (ebből a mostani idényre három datálódik), s akár még a kerek 100 győzelem sem elérhetetlen a számára.  

A téli olimpiákon eddig 5 arany-, 3 ezüst és 1 bronzérmet érdemelt ki, s Vancouverben beérheti az eddigi legeredményesebb téli sportolót, az 1992 és 1998 között 8 első és 4 második helyet elkönyvelő honfitársát, a sífutó Björn Dählie-t – igaz, ehhez igencsak ki kell tennie magáért. A világbajnokságokon 14 arany-, 10 ezüst- és 9 bronzérmet szerzett. Hatszor nyerte meg az összetett világkupát, és tizenkilencszer bizonyult a legjobbnak a különböző szakágakban. 

Ami Björndalen magánéletét illeti: Olaszországban, a dél-tiroli Dobiaccóban él a feleségével. Az ugyancsak biatlonistaként szép sikereket elérő (3 vk-futamot is nyerő) olasz Nathalie Santerrel 2006. május 27-én kötött házasságot. 

BJÖRNDALEN ÉRMEI 
Olimpiai bajnok: 1998 (sprint), 2002 (sprint, üldöző, 20 km, váltó)
Olimpiai ezüstérmes: 1998 (váltó), 2006 (20 km, üldöző)
Olimpiai bronzérmes: 2006 (15 km) 
Világbajnok: 1998 (csapat), 2003 (sprint, 15 km), 2005 (sprint, üldöző, 15 km, váltó), 2007 (sprint, üldöző), 2008 (üldöző), 2009 (sprint, üldöző, 20 km, váltó)
Világbajnoki ezüstérmes: 1997 (váltó), 1998 (üldöző), 2000 (váltó), 2001 (15 km), 2004 (váltó), 2006 (vegyes váltó), 2007 (váltó), 2008 (15 km, 20 km, váltó)
Világbajnok bronzérmes: 1997 (üldöző), 1999 (15 km, váltó), 2000 (15 km), 2001 (váltó), 2004 (sprint, üldöző, 20 km), 2008 (sprint) 
Összetett világkupagyőztes: 1997–1998, 2002–2003, 2004–2005, 2005–2006, 2007–2008, 2008–2009 
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik