Az első sorozatot követően a vk-címvédő Simon Ammann állt az élen két finn, Larinto és Hautamäki előtt. Larinto egy méterrel hosszabbat ugrott a svájcinál, pontszámban mégis ő állt jobban, méghozzá kilenc tizeddel. Hautamäkit közel négy ponttal verte meg, a többiek hátránya azonban tíz fölött volt, tehát már ekkor borítékolható volt, hogy hármójuk közül kerül ki majd a végső győztes.
Az osztrákok elég gyengén muzsikáltak, Schlierenzauer például csak a 13. helyen állt az első sorozat után. Legjobbjuk, Kofler az ötödik helyen állt, s az első tízbe csak ketten jutottak be, rajta kívül még Morgenstern.
Igaz, utóbbi a második sorozatban igencsak nagyot ugrott, egészen 130 méterig jutott, s nála csak a német Freund tudott nagyobbat ugrani (131.5), de neki olyan kedvező szele volt, hogy 28 pontot le kellett vonni tőle a kompenzáció miatt.
Morgi szépen feljött a 10. helyről: csak honfitársának, Koflernek sikerült átvennie tőle a vezetést. Ők ketten álltak az élen, amikor az utolsó három versenyző volt már csak hátra, akik viszont különversenyt vívtak.
Először Hautamäki, aki 129 és fél méterig jutott, ezzel természetesen át is vette a vezetést. Majd következett Larinto, aki viszont csak 124 métert ugrott. A kompenzációs pontoknak köszönhetően viszont így is átvette a vezetést, még ha csak egytizeddel is.
Jött Ammann, aki 128 méterig jutott, s már ünnepelt, de aztán lefagyott a mosoly az arcáról, mert tőle sokkal több pontot vontak le, így végül meg kellett elégednie a harmadik hellyel. A két finn ünnepelhetett, akik közül Larinto élete első vk-sikerét szerezte meg.
| HS127 | |
| 1. Ville Larinto (finn) | 240.9 (129,5; 124,0) |
| 2. Matti Hautamäki (finn) | 240.8 (127,0; 129,5) |
| 3. Simon Ammann (svájci) | 238.3 (128,5; 128,0) |
| A VILÁGKUPA ÁLLÁSA | |
| 1. Andreas Kofler (osztrák) | 150 pont |
| 2. Ville Larinto (finn) | 140 |
| 3. Matti Hautamäki (finn) | 125 |
| Thomas Morgenstern (osztrák) | 125 |
