HIRDETÉS
HIRDETÉS
ILKU MIKLÓS
ILKU MIKLÓS
2018.03.01 20:08 Frissítve: 2018.03.01 23:46

Elaludt, lekéste az utóbb lezuhanó repülőt, majd olimpiai bajnok lett

A minap elevenítettük fel azokat a sportolókat, akik ugyanazon az olimpián több sportágban is érmet nyertek, most pedig újabb érdekes ötkarikás témára hívjuk fel a figyelmet. Méghozzá azokra a futballistákra, akik részt vettek téli olimpián is. Bár nem sokan vannak ilyenek, de ketten közülük kiemelkednek, egyikük egyenesen ötkarikás bajnok lett!

HIRDETÉS
Vszevolod Bobrov (középen) futballistaként is sikeres volt, jégkorongozóként viszont még inkább (Fotó: AFP)

 

MAGYAR PÉLDA IS VAN

Ha univerzális magyar sportolót kell mondani, valószínűleg a legtöbbeknek Hajós Alfréd neve ugrik be, nem ok nélkül, tegyük hozzá. Írásunk témájához kapcsolódva azonban az első honfitársunk, akire gondolnunk kell Ordódy Béla. A civilben vegyészmérnök egykori kiváló sportoló labdarúgóként kétszeres magyar bajnok volt a Budapesti TC-vel, a válogatottban kétszer játszott. Bíráskodott is, majd jégkorongra váltott, itt azonban nem a mezőnyben, hanem a kapuban remekelt. Tagja lett a nemzeti csapatnak, az 1928-as téli olimpián is ott volt, és bár csak egy meccsen kapott szerepet, azzal is történelmet írt: mindmáig ő a legidősebb jégkorongozó (48 évesen 29 naposan), aki téli ötkarikás játékokon szerepelt. Sőt! Vízilabdában is kipróbálta magát, és a medencében is kitűnőnek bizonyult: 1918-ban és 1919-ben is bajnok lett a Ferencvárossal.

Hircsák István hasonlóan sikeres pályafutást tudhatott maga mögött. Gyeplabdakapusként kezdte, majd 1930-ban mutatkozott be a jégen az FTC színeiben. Meghívást kapott az Európa-válogatottba, 1936-ban pedig ott volt a téli olimpián a magyar válogatottal, 1933 és 1939 között minden világbajnokságon részt vett. Ugyanebben az évben a nyári ötkarikás játékokon is szerepelt a gyeplabdacsapattal.  Az 1930-as évek egyik legjobb európai hokikapusaként tartották számon, tizenegyszeres magyar bajnok. Futballistaként Ordódyhoz hasonlóan ő is mezőnyben érvényesült: az NSC centere volt, a válogatottba is meghívót kapott. Az 1956-os forradalom után Nagy-Britanniába disszidált.

Kezdjük az egyébként nem túl hosszú sort a fent beharangozott aranyérmessel, mert hát mégiscsak. Nevezetesen Vszevolod Bobrovval. Az 1922-ben született egykori sportoló az orosz források szerint öt egyletben is futballozott, míg végül 1945-ben kikötött a CDKA (később CSZKA) Moszkvában, a Vörös Hadsereg központi sportklubjában. Megérkezése nem volt véletlen és meglepő, elvégre a Vörös Hadseregben szolgált a második világháború idején. Bobrov 1945 őszén kölcsönjátékosként részt vett a Dinamo Moszkva híres angliai túráján, a CDKA-t különben 1949 végéig erősítette, majd a légierő klubjában, a Generalisszimusz fia, Vaszilij Sztálin által elnökölt VVSZ-ben (1950—1952), valamint a moszkvai Szpartakban (1953) kergette a bőrlabdát. A szovjet válogatottba is meghívták, méghozzá az 1952-es olimpiára – amelyet a magyar Aranycsapat nyert meg –, három mérkőzésen ötször volt eredményes. Hogy nem lehetett többször válogatott, annak a Helsinkiben utóbb ezüstérmes jugoszlávokkal szembeni kiesés az oka: a játékosokat és a vezetőket megbüntették, a szovjet válogatott be sem nevez(het)ett az 1954-es világbajnokságra...

Bobrov amúgy technikás csatárként vonult be a sportág történetébe. A Dinamo Moszkva említett szigetországi portyáján a korabeli beszámolók szerint a szurkolók csodálták a játékát. A Cardiff ellen 10:1-re megnyert mérkőzésen háromszor is betalált, de gólt szerzett az Arsenal elleni 4:3-as győzelem során, valamint a Rangers elleni 2:2-es iksz alkalmával is.

Jégkorongkarrierje még nagyobb sikereket tartogatott.

1946-ban meglepő módon a CDKA Moszkva hokisa lett, vezérletével a gárda 1948-ban (majd még négyszer) bajnok lett – csakúgy, mint a futballcsapat, amelynek párhuzamosan a csatára volt. A kiváló balszélső a jégen tizenegy évet töltött el, visszavonulása előtt egy évvel, 1956-ban pedig felért a csúcsra: olimpiai bajnoki címet nyert a szovjet jégkorong-válogatottal Cortina d'Ampezzóban!

Fontos megemlíteni, hogy 1950-ben a VVSZ hokicsapata – amelyben Bobrov három évet húzott le két CDKA-s hokikorszaka között – egy Li-2-es katonai repülőgéppel kelt útra: tizenegy játékossal, orvossal, masszőrrel és hat stábtaggal a fedélzeten, majd lezuhant Jekatyerinburg közelében – senki sem élte túl a balesetet, amit a szélsőséges időjárás és a kommunikációs eszközök meghibásodása okozhatott. Bobrovnak is ezen a gépen kellett volna utaznia, de elaludt, így lekéste azt, és vonattal kelt útra. A klubnál sokáig titokban tartották a szerencsétlenséget, a tartalékok közül vittek játékosokat, hogy meg tudják rendezni feltűnés nélkül a meccset – a korabeli Szovjetunióban ez nem volt szokatlan.

Játékoskarrierjének befejezése után edző lett, a szovjet válogatottat is irányította (Fotó: AFP)

Visszavonulása után egyenes út vezetett az edzői pályára. A CSZKA Moszkvánál igazgató, másodedző és vezetőedző is volt. Jégkorongtrénerként is helytállt, megkapta a szovjet válogatottat, amellyel 1974-ben és 1975-ben is világbajnok lett.

Bobrov 1979-ben, 56 évesen hunyt el tüdőembóliában. Futballistaként négyszeres szovjet bajnok, kétszeres kupagyőztes, kétszeres gólkirály (115 bajnokin 97 gólt szerzett a háború utáni években), jégkorongozóként hétszeres bajnok, háromszoros Európa-bajnok, kétszeres világbajnok és olimpiai bajnok. Egyedülálló és sikeres karrierjét krónikus térdsérülés is hátráltatta, többször is műteni kellett. 1997-ben beválasztották a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) halhatatlanjai közé, megkapta a Lenin-rendet (1957), valamint a mai orosz jégkorongliga (KHL) egyik csoportját is róla nevezték el. A mindenkori orosz sport egyik meghatározó alakját tisztelhetjük benne.

Björn Wirkola az 1960-as évek egyik legjobb síugrója volt (Fotó: Aftenposten/Erik Berglund)

Hozzá hasonló, bár kevésbé sikeres sportoló volt Björn Wirkola. A norvég síugró az 1966-os oslói világbajnokságon normál- és nagysáncon sem talált legyőzőre. Az ezt követő három évben pedig történelmet írt: 1967 és 1969 között sorozatban háromszor nyerte meg a Négysáncversenyt, ezt az eredményt azóta sem tudta megközelíteni senki. Három téli olimpián (1964, 1968, 1972) is szerepelt, a legjobb eredményét Grenoble-ban érte el – ahol egyébként a norvégok zászlóvivője is volt –, itt negyedik lett 0.6 ponttal lemaradva a bronzéremről. Háromszor is világcsúcsot ugrott, Vikersundban és Planicán is ő repült a legmesszebbre.

A síugrás mellett Wirkola a futballpályán is remekelt: a Rosenborg színeiben három szezont húzott le 1971 és 1974 között, első évében rögtön bajnok és kupagyőztes lett, no meg gólkirály. A 74 éves korábbi labdarúgó ma is aktív, az aftenposten.no-nak elmondta: a golf jelenti számára az aktív mozgást, a síugrást pedig máig követi a televízióban, különösen a sírepülőversenyeket kedveli.

HIRDETÉS
HIRDETÉS
2014.03.27 18:06:37

Archív téli olimpia nemzetisport.hu

A 30 évvel ezelőtti téli olimpia helyszínei siralmas látványt nyújtanak.

2014.03.16 16:16:54

Archív téli olimpia nemzetisport.hu

A sílövő Martin Fourcade három versennyel a vége előtt megnyerte az összetett világkupát.

2014.03.12 12:49:01

Archív téli olimpia nemzetisport.hu

Svindal és Höfl-Riesch lett az évad a legjobb lesiklója. A német bukott, kérdéses a folytatás.

2014.03.02 17:35:58

Archív téli olimpia nemzetisport.hu

A síző szerint sportszakmailag az olimpiaihoz hasonló eredmény a Crans Montanában elért 5. hely.

2014.02.24 11:35:20

Archív téli olimpia KARÁDI ZOLTÁN

Björndalen két arannyal zárt a téli olimpián, a női curlingdöntő hat játékosa elmúlt már 37 éves.

HIRDETÉS
HIRDETÉS