A verseny után az 1500 méteren kilencedik Heidum Bernadett, illetve a hibázó Keszler Andrea sírva ment az öltözőbe, míg Lajtos Szandra és Kónya Zsófia megvárta a nagydöntőt, majd amikor kiírták a végeredményt, s kiderült, hogy a kínaiakat kizárták, egymás nyakába borultak, széles mosollyal az arcukon.
„Szerencsénk volt, de akkor is megvan a pontszerzés! Biztos jobban örülnénk neki, ha a B-döntőben vívjuk ki, de minden jó, ha a vége jó” – mondta boldogan a 19 éves Kónya, aki az elődöntőben betegsége miatt kimaradt a csapatból.
„Megérdemeltük! Mindenki láthatta, hogy nagyot küzdöttünk. Volt egy esés, de emiatt nincs miért haragudni a másikra, ez benne van ebben a sportban. Az esésig viszont fantasztikusan, még a vártnál is jobban ment az egész csapat. Engem is vitt a szívem előre” – értékelt Lajtos.
Arra a kérdésre, hogy azért maradtak-e megnézni a nagydöntőt, mert bíztak egy kizárásban, mindketten igennel feleltek. Lajtos hozzátette, ez egy olyan sportág, amelyben bármi megtörténhet.
Később visszatért nyilatkozni a továbbra is csalódott Heidum Bernadett, akinek ma van a névnapja. Ő – Keszlerhez hasonlóan – tagja volt a négy évvel ezelőtt ötödik váltónak is:
„Mostantól nem ünneplem a névnapomat… Versenyzőként most még egyáltalán nem vigasztal, hogy végül a hatodik helyen zártunk. Talán majd később.”
„Kicsit már jobb, de még mindig el vagyok keseredve – mondta Keszler, aki csak a verseny után egy jó órával, már átöltözve nyilatkozott. – Persze benne van az esés ebben a sportágban, de én estem el, csak magamat hibáztathatom. Később biztos értékelni fogom ezt a hatodik helyet, de most is úgy gondolom, sokkal előrébb is végezhettünk volna.”
Hozzátette még, hogy nem emlékszik a bukására, nem tudja pontosan, mi okozta az esést.
