Balhé van a japán műkorcsolyasztár zenéje körül

Történt ugyanis, hogy a Japánban szinte istenként tisztelt zeneszerző, „Japán Beethovenje" – eredeti nevén Szamuragocsi Mamoru – nem is zeneszerző...

Ez a hír az olimpia megnyitója előtt két nappal erősen lelombozta Takahasit. Szamuragocsi annak köszönhette a hírnevét, hogy szinte teljesen süket, és mindenki azt gondolta, hogy – akárcsak Beethoven – rosszabbodó hallása ellenére egyre jobb darabokat írt. Most azonban robbant a bomba, és kiderült, hogy húsz éve egy háttérben lévő zeneszerző írja neki jó pénzért a muzsikát. Még az is lehet, hogy nem süket, de ez már ehhez képest mellékes.

Ez a jogvita, ha lesz egyáltalán, már nem befolyásolhatja a korcsolyázó futását. Ám egyelőre csak remélheti, hogy a valódi szerző nem fogja meggátolni, hogy az ő művére korcsolyázhasson az olimpián.

Az eredeti szerző, vagyis Niigaki Takasi, egy eddig szinte ismeretlen zenetanár. Niigaki bűnösnek érzi magát, hogy részt vett a közönség megtévesztésében, de Szamuragocsi állítólag lefizette, hogy ne álljon elő a valósággal. Végül aztán már nem bírta tovább, főleg amikor megtudta, hogy az olimpián is fel akarják használni a zenéjét.

„Szamuragocsi azt mondta, hogy ha nem írok neki zenét, öngyilkos lesz. De azt már nem bírtam elviselni, hogy a műkorcsolyázó Takahasi úgy jelenjen meg a világ előtt, mint aki társtettes a bűnünkben."

Erről a zenéről van szó.

Tehát a szegény műkorcsolyázó úgy került bele az ügybe, mint Pilátus a Credóba, és a médiaérdeklődés bizonyára nem tesz jót a koncentrációjának. A művészet viszont már csak olyan, hogy maga a teljesítmény számít. És ha a közönségnek tetszik a zene, akkor oly mindegy, hogy ki is írta. Majd megbeszélik egymás között, és remélhetőleg békén hagyják a sportolót.