SZABADOS GÁBOR 2018.08.15 23:21 Frissítve: 2018.08.15 23:46

Vidi: mindennek stimmelnie kell

Európai főtáblán a Vidi – kétségkívül ez a magyar klubfutball legnagyobb sikere 2012, vagyis éppen a Videoton Európa-ligás szereplése óta. Miért sikerült? Pontosabban: most miért sikerült, ha korábban nem?

A kérdés azért jogos, mert a magyar labdarúgás legújabbkori gazdasági erőnövekedése éppen azt a célt szolgálja, hogy a magyar csapatok végre rendszeresen elérjék a BL és/vagy az El csoportkörét, de az elmúlt években legfeljebb csak a play-offig sikerült eljutni (igen, az is a Videotonnak, kétszer). A kupanyarak kudarca így éles ellentétben áll a futballra fordított, szabad szemmel is jól látható összegekkel, ami komoly társadalmi és (főleg) médiakritikát is maga után vont.

Arról már írtam korábban, hogy miért nem tudja sikerre váltani a jobb anyagi lehetőségeit a magyar futball – itt az ideje arról is beszélni, mi kellett ahhoz, hogy ez sikerüljön. (Nem feledve természetesen, hogy a Vidi még messze nem ért az út végére, sőt csak most kezdődik az igazi kaland.)

Röviden összefoglalva: a Vidi most mindent jól csinált abból, amit a korábbi években saját maga elrontott.

Első pont: nem ment el nyáron az edző. A Videoton korábbi két bajnokcsapatánál a szakvezetőnek egyaránt útilapu lett a jutalma, de arany nélkül sem volt életbiztosítás a fehérvári (felcsúti) kispad, hiszen az előző négy nyáron egyformán edzőcsere volt, vagyis nem az kezdte el az új szezont – rögtön a kupaselejtezőkkel –, aki az előzőt befejezte. Marko Nikolics ezt „megúszta", ami máris óriási előny a korábbi Videoton-próbálkozásokkal szemben.

Második pont: megfelelő és jó ütemben érkező erősítések. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy magyar szinten kimagasló képességű játékosok játszanak a klasszikus fele piros, fele kék mezben, vagyis hogy a klub hatékonyan használja fel a kimagasló anyagi lehetőségeit – bár ez sem magától értetődő, lásd a fenti linket. Ugyanilyen fontos, hogy az ő érkezésük nem a legkényesebb pillanatban, a kupamérkőzések közben jelent kockázati tényezőt a csapat játékára: az idei érdemi erősítések kivétel nélkül a téli időszakban érkeztek (Huszti, Nikolov, S. Scsepovics), vagyis volt idő a beépülésükre, vagy legalábbis a csapathoz való viszonyuk felmérésére.

Magyar sajátosság, hogy nálunk a klubok akkor játsszák a legfontosabb meccseiket, amikor éppen csak visszaérkeztek a nyári szünetről, Európa más tájain pedig még játékosügynökök buzgólkodnak az irodákban, nem a futballisták a gyepen. Erre a helyzetre előre fel kell készülnie annak a magyar klubnak, amely bármilyen sikerről is álmodik Európában. Ennek egyik megoldása az, ha a főbb erősítéseket az amúgy általában nyugalmasabb téli időszakban valósítják meg, lásd fent. Nem tudhatom, mennyire volt ez tudatos a Vidi vezetői részéről, de a főtábla elérésében kétségkívül komoly szerepe van.

Tudjuk persze, hogy a jól sikerült igazolásokhoz mindig kell szerencse is: 2015 év elején, Joan Carrillo edzősége alatt Burcsa Győző szakmai igazgató éppen télen próbálta megerősíteni a csapatot, előre pótolandó azokat, akikről tudták, hogy nyáron, a kupameccsek előtt távozni fognak. Az érkező játékosok azonban Carrillo szerint nem ütötték meg a kívánt szintet, az edző pedig a bajnoki cím ellenére belebukott abba, hogy nem volt hajlandó használni őket.

Látható, hogy eddig nem feltétlenül szakmai kérdésről volt szó, inkább menedzsment jellegű felvetésekről – ez is mutatja, hogy mennyi minden kell a csoportkörhöz. Nem kérdéses, hogy a Videoton vezetése is követett el korábban hibákat (meggyőződésem például, hogy a Garancsi István klubirányítása alatt megnyert három bajnoki cím és két főtáblás szereplés kifejezetten kevés a futballvállalat lehetőségeihez és szakmai képességeihez mérten), de most ebből a szempontból minden rendben volt, és a sikeres kupaősz érdekében reméljük, mindez így is marad.

Kellett még természetesen a sikerhez az a rendkívül fegyelmezett, szervezett és céltudatos csapatjáték, amelyet Dárdai Pál kapitánysága óta magyar csapattól nemigen láttunk. Ha szabad ilyen hasonlatot hozni, annyiban éppen az egy hónapja világbajnoki címet nyert francia válogatottra hasonlít a Vidi játéka, hogy mindig annyit hozott ki magából, amennyi a továbbjutáshoz kellett, és igazából ki sem derült, hogy mire lenne képes, ha nagy lenne a baj, mert szinte egyszer sem játszott hátrányban. (Hogy egészen precízek legyünk, pontosan 9 percet volt hátrányban mindkét csapat: a franciák Argentína ellen, a fehérváriak a Malmö elleni első meccsen.) Nem mellesleg, a mostani Vidi ebben a szervezettségben és tudatosságban is a Paulo Sousa-féle, 2012-es Videotonra hajaz.

És ne hallgassuk el, hogy kellett még mindehhez némi szerencse is (lásd akár a Dudelange elleni párharc utolsó perceit), de a futballban minden sikerhez kell szerencse, anélkül nem megy.

De ha már Sousáék csoportkörös szereplése újra előkerült: abból az eredményből sokáig élt a Videoton, mert az ott megszerzett koefficiensek még évekig kiemelést és jobb sorsolást adtak a nemzetközi kupákban, részben ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években azóta is a piros-kékek voltak a magyar csapatok közül a legsikeresebbek – még ha ezek a sikerek nagyon relatívak is, a magyar a futball jelenéhez mérve.

(A koefficiensek nyújtotta kezdeti előny nagyon hiányzott például a másik kiemelkedő magyar anyagi hátterű magyar csapatnak, a Ferencvárosnak az elmúlt években – de persze a zöldek olyankor is buktak nagyot, amikor amúgy szerencséjük volt a sorsolással. És bár legalább edzőposzton stabil az FTC, az igazolásaik messze nem jöttek be annyira, mint a Videotonéi, valamint azok menedzselésébe is csúsztak hibák: lásd a 2016-os bajnoki címet, amikor már télen lehetett tudni, hogy a Ferencváros bajnok lesz és a nyáron több játékosa is az Eb-n fog szerepelni, mégsem készültek fel erre a téli átigazolási szezonban, hogy aztán utólag mégis az Eb-re hivatkozva magyarázzák a kupakudarcot.)

De vissza a mai Vidihez, mert most róluk szól minden – teljes joggal.

Nem mindegy persze, hogy a play-off után a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában folytatja a csapat, sem szakmailag, sem anyagilag: kb. 5 milliárd forintnyi indulópénz áll szemben 1 milliárddal – a különbség nagyjából éppen a Vidi éves költségvetése...

Az AEK elleni sikerhez pedig ugyanúgy mindennek stimmelnie kell, mint eddig. Mindent bele!

2018.10.17 13:23:48

Szabados-blog SZABADOS GÁBOR

SZABADOS-BLOG. A mérkőzések bebizonyították az UEFA új sorozatának életképességét.

2018.09.17 22:04:44

Szabados-blog SZABADOS GÁBOR

SZABADOS-BLOG. Az olasz futball rengeteget nyerhet a portugál sztárral – és veszíthet is.

2018.08.15 23:17:52

Szabados-blog SZABADOS GÁBOR

2018.07.16 00:31:46

Szabados-blog SZABADOS GÁBOR

SZABADOS-BLOG. A legnagyobb nyereség az orosz vezetés számára a marketinghatás.