Tart még a Vasas-csoda?

Szabados-blog | 2017.04.06. | 13:02 | SZABADOS GÁBOR

Immár a legjobb négy között jár a Vasas a kupában is, ahogy a bajnokságban is tartja dobogós helyét – a Videoton elleni hétvégi bajnokija akár vízválasztó is lehet. Tényleg Vasas-csodát látunk, a magyar Leicestert?


Hirdetés

A jó szereplés sportszakmai magyarázatát nyilván nem tőlem kell várni, de a két történet gazdasági háttere között valóban van szoros hasonlóság.

Leicester tavalyi csodáját azzal lehetett magyarázni, hogy az angol piac irdatlan bevételei, elsősorban a kiemelkedően magas központi, részben egyenlően elosztott televíziós bevételek a kisebb csapatoknak is rendkívüli gazdasági lehetőségeket nyújtanak. A Leicester és társai hiába számítanak kiscsapatnak Angliában, ez csak relatív kicsiség, hiszen a Premier League minden csapata a legnagyobb bevételű klubok közé tartozik a nemzetközi porondon, a 20 élvonalbeli gárda ott van a legjobb 30-40 között Európában. (A bajnoki cím persze a rókákon is segített, a legfrissebb Deloitte-listán már ők is befértek az első húszba.) Éppen ezért nem volt az sem igazán meglepetés, hogy a Leicester a Bajnokok Ligájában sem játszik alárendelt szerepelt, a legjobb nyolcban is áll még, hiszen Európában egyetlen angol csapat sem számít kicsinek.

Azt tehát nem tudjuk megmagyarázni gazdasági okokkal, hogy miért éppen a Leicester lett tavaly bajnok, de azt igen, hogy miért éppen Angliában fordulhat elő olyan, hogy egy kiscsapat is felér a csúcsra. Spanyolországban vagy Németországban ez nem fordulhatna elő.

És Magyarországon?

A bajnoki címtől tavasszal kicsit messzebb került a Vasas – én még csak alig egy hónapos csecsemő voltam, amikor a klub legutóbb bajnokságot nyert (édesapámnak Vasas-szurkolóként emlékezetes időszak lehetett), vagyis biztosan előbb töltöm be a negyvenet, mire ez esetleg újra sikerül az angyalföldieknek. A hétvégén a listavezető Videoton ellen tehet azért a csapat, hogy visszaküzdje magát az első hely közelébe, de persze aranyérem nélkül is bravúros a Vasas idei szereplése.

Ami pedig a gazdasági hasonlóságot illeti: a magyar bajnokság anyagi háttere nyilván nem mérhető az angoléhoz, az elmúlt években azonban idehaza is jelentősen megnőtt a csapatok központi bevétele. A magasabb televíziós bevételek és a Szerencsejáték Zrt.-től érkező jövedelmek (melyek egy részét az MLSZ a magyar és a fiatal futballisták szerepeltetése függvényében osztja el) sokkal stabilabb hátteret teremtettek a magyar futballnak, és a 12 csapatosra szűkült élvonalban mindezt kevesebb együttes között kell felosztani, tehát az egyes csapatok részesedése is nőhetett.

Ettől még persze a Ferencváros és a Videoton költségvetése kiemelkedik a hazai mezőnyből (akárcsak Angliában a két manchesteri csapaté vagy a Chelsea-é), de a mezőny vége sokkal nagyobb esélyt kapott arra, hogy ezt a különbséget eltüntesse.

12 csapatos bajnokság hozománya ráadásul a nagyobb szakmai kiegyenlítettség is, hiszen koncentrálódott a játékosállomány is, ezáltal pedig jóval nehezebb könnyedén végignyargalni a mezőnyön. Amit a tavalyi évben láttunk, az egyértelmű kivétel volt: minden csapat bukdácsolt, a Ferencváros viszont ihletett formában szerzett hatalmas előnyt. Ez a forma eltűnt, és máris sokkal mozgalmasabb lett a tabella eleje, hűen mutatva meg a 12 csapatos erőviszonyokat.

A kiegyenlítettség jól lemérhető a bajnoki tabella mellett góllövőlistán is: négy csapat nyolc játékosa áll két gólon belül az élen, a négyből három is több játékossal képviseltetve magát. Még senki nem szerzett többet 10 gólnál, ami 24 forduló alatt nem tűnne túl acélos termésnek, de az élcsapatok támadói testvériesen elosztják egymás között a gólokat, vagyis nem egyéniségek dominálnak, hanem a csapatok.

A sokáig listavezető Vasasnak persze, akárcsak tavaly a Ferencvárosnak, számtalan esetben szerencséje is volt a többiek hibáival. Hogy csak egy példát említsek, volt olyan időszak még ősszel, amikor – a 14. és a 17. forduló között – négy meccsen összesen három pontot szedett össze a Vasas a lehetséges tizenkettőből, de mégis meg tudta tartani az első helyét, mert a mögötte lévők is hullatták a pontokat, vagy éppen egymástól vették el. Szerencse nélkül azonban soha nincs siker.

Ahogy Angliában, úgy persze itthon sem magyarázzák meg a gazdasági adatok azt, hogy miért éppen a Vasas élt a legjobban ezzel a lehetőséggel – ez már tisztán sportszakmai kérdés. De e háttér nélkül bizonyosan nem lett volna esélye egyetlen csapatnak sem erre a „csodára".

Ugyanez igaz tehát a szintén ragyogóan szereplő Honvédra is, de ott a Magyar Futball Akadémia munkája révén bőven volt szakmai előzménye a mostani sikernek, és korábban is láttunk már a csapattól remek szezonokat. Az NB I átszervezése és a megnövekedett bevételei azonban itt is szükségesek voltak ahhoz, hogy helyzetbe hozzák a kispesti fiatalokat.

Igazi sikerről persze akkor beszélhetünk majd a magyar bajnokság kapcsán, ha egyrészt a nézők tömegesen visszatérnek a lelátóra, másrészt a nemzetközi kupákban is helyt állnak majd az NB I-ből érkező csapatok, de önmagában már az is érték, hogy kiegyenlítettebbé, ezáltal izgalmasabbá vált a bajnokság, ami esélyt ad a kisebb csapatoknak is a kiemelkedésre.

Szabados-blog

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum

Elérhetőség

E-mail: szabadosblog@gmail.com