Sokan, mint az oroszok

Hogyan lehetséges ez?

Egyáltalán: minek köszönhető az orosz labdarúgás látványos gazdasági és (erre alapozott) sportszakmai fejlődése az utóbbi években?

Az orosz futballgazdaság kicsit másképp működik, mint a megszokott modellek. Ahogyelőző írásombanszó volt róla, az európai futballban két alapvető modell létezett, illetve létezik: vagy a tekintélyelvű, akár diktatórikus állam áll a nemzeti labdarúgás mögé, vagy a magántőke működteti a klubokat és a futball egészét. Napjainkban az elsőből a másodikba való átmenetet éljük, egyre gyorsabban haladva a privátbefektetői modell végérvényes uralma felé. Oroszország azonban egyedi módon ötvözi a kettőt, de ez nem átmenetet, ideiglenes állapotot jelent (bár mi, magyarok nagyon is tudjuk, mit jelenthet az orosz nyelvben az „ideiglenesen" szó...), hanem állandósult megoldást, sajátos vegyes modellt.

Mindez persze szervesen összefügg az orosz gazdaság szovjet idők utáni általános fejlődésével. A szocializmus összeomlását követően az orosz privatizáció viszonylag gyorsan lezajlott, a nagyvállalatok tulajdonjogát jellemzően az addigi vezetők szerezték meg, így egyrészt ezek a cégek orosz kézben maradtak, másrészt hamar kialakult egy nagytőkés réteg, amely szorosan kötődött az állami vezetéshez. A kormányzat erőteljesen támogatta is ezt a réteget és törekvéseit, hogy a hazai, immár magánkézben lévő nagyvállalatokat erősítse – szoros összefonódás alakult hát ki közöttük, amelyhez persze hozzájárult a hatalomkoncentrációt, tekintélyelvűséget hordozó orosz társadalmi kultúra.

Ezek a folyamatok Vlagyimir Putyin elnökké választásával csak fokozódtak (mint a nemzetközi helyzet...), így mára az állam igen erős befolyást gyakorol arra, hogy a privát mamutvállalatok hogyan, mire költsék a pénzüket. Így ha Putyin úgy gondolja, hogy jó lenne, ha az energetikai cégek a nemzeti futballba fektetnének, akkor ezt a cégvezetők is így gondolják. Márpedig Putyin úgy gondolja. Innentől már csak egy lépés, hogy szinte minden klubnak olaj- vagy gázipari tulajdonosa, szponzora van (vagy esetleg az energetikai szektorral szoros kapcsolatban lévő bankok egyike), s emellett általában a helyi önkormányzatok is részt vesznek a csapatok működtetésében.

Csak néhány példa: a Szpartak Moszkvánál a Lukoil és az IFD Kapital, a bajnok Rubin Kazanynál a Tatenergo és a tatár tartományi kormány, a feltörekvő FK Moszkvánál a Norilszkij Nikel és a helyi önkormányzat, a Gaál Miklóst foglalkoztató Amkarnál a permi önkormányzat és a Minyeralnije Udobrenyija áll a háttérben. És persze ott a zászlóshajó, a Huszti Szabolcsot is soraiban tudó,korábban már szintén említettszentpétervári Zenit, a Gazprom élő reklámtáblája. (Nem mellesleg Putyin is szentpétervári – vajon melyik klubnak szurkol?)

Ezek után már jobban érthető, hogyan kerülhet sor a bevezetőben említett mentőakcióra.Németh Norbertklubja, az eddig – természetesen – a helyi önkormányzatok által támogatott Tom Tomszk ráadásul külön is fontos az orosz vezetésnek, hiszen Szibériát képviseli, az orosz olaj- és gázipar aranytartalékának otthonát; plusz Oroszhon nagyságának demonstrálásához feltétlenül szükséges, hogy ne csak az óriási ország „kicsiny" európai területéről legyenek versenyképes csapatok a Premjer-ligában.

Egyet persze el ne felejtsünk: az orosz modell szinte csak Oroszországban működik, kell hozzá ugyanis az a rettenetes méretű piac, amelyre támaszkodva az állami vezetés hatékonyan tud diktálni a nagyvállalatoknak. (Még a kulturálisan igen hasonló Ukrajnában sincs ilyen befolyása az államnak, a nagytőke ott nem ilyen szervezett keretek között építette fel a klubokat.)

Nem zárható ki persze, hogy egyszer az orosz futballban is eljön az idő, amikor a magántőke önállóan, állami segítség (nyomás) nélkül veszi át a gazdasági irányítást, de ehhez a teljes orosz politikai-társadalmi rendszernek kellene megváltoznia – ami pedig nem mostanában lesz.