Új sikersport? A szinkronkorcsolya

A műkorcsolya és jégtánc elemeit ötvöző sportágnak a tengerentúlon nagy hagyományai vannak, és az észak-európai országokban is egyre népszerűbb. Az első nemzetközi versenyt 1976-ban rendezték meg, a világbajnokságra viszont – az esemény színhelye Minneapolis volt – egészen az ezredfordulóig kellett várni. A magyar városok közül a fővárosban, Pécsett, Székesfehérváron és Zalaegerszegen működik szakosztály.

A zalaegerszegi szinkronkorcsolya-csapat éppen az országos bajnokságra készül. A jégcsarnokban elhallgat a zene, valamennyi szempár a tribünön álló szőke, törékeny fiatal nőre néz.

„Erősen kell szorítanod a társad kezét, mert ha elengeded, súlyos balesetek is lehetnek… Nagyon kell figyelnetek, mert felelősek vagytok egymásért” – mondja korát meghazudtoló szigorral Nagy Georgina (24 éves), a lányok edzője.

Nagy Georgina két-három éves korában tanult meg korcsolyázni. Gyakori torokgyulladása, kezdődő asztmás tünetei miatt a doktorok javasolták a szülőknek a jeges sportot, mondván, hogy a „hideg levegő majd kitisztítja a tüdőket”. Szombathelyen 1989-ben nyílt meg a jégpálya, Georgina az elsők között lépett a jégre. Tizennyolc éves korától segédedzőként dolgozott, majd 2007-ben átvette a csapatot, 2008 márciusától pedig a zalaegerszegi szakosztály edzője.

„A szinkronkorcsolyázás veszélyes sport, nagyon kell figyelni” – magyarázza az edzés szünetében.

A lányok iszonyatos lendülettel, folyamatos körpályán mozognak, ha elengedik egymás kezét, eleshetnek, nekicsúszhatnak a palánknak. Közel vannak egymáshoz, így magukkal ránthatják a többieket is, de a lányok már megtanultak esni. Ha a lábuk még a levegőben van, de már elkerülhetetlen az esés, a fejüket behúzva még tudnak úgy fordulni, hogy a fenekükre essenek, mert ha teljes testsúlyukkal a csuklójukra nehezednek, az bizony eltörik.

„A balesetveszély miatt »felnőttes viselkedést« kell elvárni a 13-19 éves lányoktól. Csak műjégre mehetnek, mert balesetveszélyes, ha a barázdás felületen csorbát ejtenek a pengén, amelyet egyébként havonta, speciális, szinkronkorcsolyára tervezett svédkoronggal éleznek” – sorolja az edző.

A szinkronkorcsolyásokra természetesen érvényesek a sportolókra vonatkozó viselkedési szabályok is. Edzések, pláne versenyek előtt nem mehetnek diszkóba, figyelniük kell az étkezésükre. A lányok egyetértően bólogatnak, amikor az edző azt is megjegyzi, hogy ebben a csapatban nincsenek ilyen gondok, mindenki fegyelmezett.

„A testsúlyukra sem kell különösebben figyelni, mert mindenki karcsú, még rájuk nézni is jó” – mutat körbe mosolyogva Nagy Georgina.

Folyamatos gyakorlás, tökéletes bemutató

A szakosztály egy-két cserét leszámítva 2008 augusztusa óta van együtt, ami a korábbi évek bizonytalansága miatt sem volt könnyű. A csarnok 2004-ben épült fel Zalaegerszegen. Az üzemeltető cég (Jégcsarnok Fejlesztő és Üzemeltető Kft.) felszámolását tetemes adósságai miatt 2008 novemberében rendelte el a bíróság. A csarnok 2009 januárjában a hitelező bank tulajdonába került. Többszöri szerződésmódosítással a Zalaegerszeg Jégsportjáért Alapítvány működtette a létesítményt, amely tavaly októberben véglegesen is az alapítvány tulajdonába került.

„Nehéz volt együtt tartani a csapatot, rengeteg áldozattal járt, hogy idáig eljutottak. Most már »biztos jég van a lábunk« alatt, lehet előre tervezni, nem kell azért izgulni, hogy augusztusban kinyit vagy sem a csarnok” – jegyzi meg Nagy Georgina.

A tagsági díj havi 10 ezer forintba kerül, ami a drágább külföldi utak kivételével valamennyi utazási- és ruhaköltséget fedezi. A szakosztály reklámszerződést is kötött néhány céggel, és fellépéseket is vállal. Piaci áron egy óra jéghasználat 30-35 ezer forintba kerül a zalaegerszegi csarnokban, így nagy segítséget jelent, hogy a város biztosítja a jeget, így nem kell a csarnok használatáért fizetni.

„Folyamatos tréning kell ahhoz, hogy összeszokjanak, és tökéletesen adják elő a gyakorlatot – érvel Nagy Georgina. – Igazodni kell a jégpálya beosztásához, és azokhoz a diákokhoz, akik Szombathelyről, ott csak fedetlen jégpálya van, járnak át Zalaegerszegre. Hét közben így kevesebb edzést lehet tartani, amit viszont hétvégén kell bepótolni.”

Általában heti négy napot edzenek, de egyhuzamban két óránál többet nem tölthetnek a jégen. Korábban kéthetente a vasárnapot megkapták pihenőnapnak, de most az országos bajnokság előtt erre nincs lehetőség. A hétvégén dupla edzések vannak, a „gyengébbek” gyakorlóedzésen pótolják a lemaradásukat, hogy a csapat ne szenvedjen hátrányt. A jeges edzéseket egy órás szárazedzés – bemelegítés, nyújtás, mikor mire van szükség – előzi meg. Kiegészítő edzésre is szükség van, a lányok heti 18-20 órát töltenek tánccal, balettel, jógával.

A szinkronkorcsolyázáshoz fegyelemre van szükség, amit a csapat a jógában talált meg.

„Vannak persze szabadidős »csapatok« is, akik heti egy órát gyakorolnak, mókából elmennek a versenyekre, ahol jól érzik magukat, de a zalaegerszegi junior csapat már bebizonyította, hogy ennél többre képes” – szögezi le az edző.

Összetartó, jó közösség

A február végi országos bajnokságon a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség előírása szerint egy rövid programot és egy kűrt kell majd bemutatni. A rövid program során ugyanazokat az elemeket kell minden csapatnak végrehajtania. A négy perc tíz másodperces kűrben hét kötelező és három választható elem van. A koreográfiáját Liisa Sarolanta finn edző készítette, a programot októberben egy hét alatt sikerült összeállítania a csapattal. A „szülők pénztárcájától” függ, hogy hány alkalommal hívhatják meg az északi szakembert, akit legközelebb az augusztusi csarnoknyitáskor várnak Zalaegerszegre.
A versenyprogramokat 16 korcsolyázó futja. Ha csak „kicsit” lázasak vagy betegek, a csapat miatt versenyezniük kell, de komoly betegség esetén, orvosi igazolással minimum 14 fős csapat is indulhat. Ideális esetben a versenyzőknek egyforma magasnak és egyforma testalkatúnak – esetleg közel azonos életkorúnak – kellene lenniük, de ez csak akkor lenne kivitelezhető, ha száz lány közül választhatnának. Néhány év múlva, ha nem is a száz lánnyal, de talán ez is megvalósul. A szinkronkorcsolyázást egyre többen gondolják érdekes sportnak, és egyre több szülő viszi el az óvodáskorú gyermekét a jégcsarnokba. Tavaly májusban tíz kislánnyal indult el az utánpótlás nevelés, most már negyvennél is többen vannak.

A juniorok létszáma azonban a húszat sem éri el. A legidősebb lány tizenkilenc, a legfiatalabb 13 esztendős. Barátnők, osztálytársak, testvérek egymás biztatására, együtt kezdtek eljárni az edzésekre, aztán kialakult egy összetartó, jó közösség. Az edzésekre is mindig mosolyogva érkeznek, a balesetektől sem félnek, mert mint felidézik, régóta vannak együtt, megbíznak egymásban. Büszkén mesélik, hogy egy-egy sikeres fellépés után milyen jól esik az elismerés. Csillogó szemekkel sorolják a külföldi versenyeket, a svájci bajnokságot, amikor a szállás a határ közvetlen közelében volt, Hollandiában meg a viaszbábú kiállítás, a jégjátszótér vált felejthetetlen élménnyé.

A szavaikból az is kiderül, hogy a szinkronkorcsolyázás szerintük is egy különleges sport: „táncolni mindenki tud, de a korcsolyázáshoz tehetség kell” – mondják szinte kórusban.

A végzős gimnazisták már a főiskolára készülnek, de abban szinte mindannyian biztosak, ha „kellenek”, a távoli városokból is visszajárnak, és az ősszel induló szenior csapatban folytatják tovább a szinkronkorcsolyázást.