„A testvéremmel vacsoráztunk a Termini pályaudvar közelében, és néhány turista ült le mellénk" – mesélte Onazi.
„Megláttam egy fiút, és rögtön éreztem, hogy valami gyanús rajta, és hogy lopni akar. Nem volt időm arra, hogy szóljak a testvéremnek, mert már meg is szerezte az egyik turistanő pénztárcáját, és futásnak eredt."
„Észrevettem, és utána futottam, de az utca másik oldalán. Futottam vagy 300 métert, a tolvaj egy autó alá dobta a pénztárcát, de én észrevettem mindezt."
„Nyakon csíptem, és visszavittem őt az étteremhez, és megvédtem az emberek haragjától. Szóltam az étterem tulajdonosának, hogy hívja a rendőrséget, és visszaadtuk a tárcát a hölgynek. Sírva köszönte meg nekem, hisz a tárca tele volt pénzzel. Amikor láttuk, hogy a dolog rendeződött, leléptünk."
Maximális tiszteletünk Onazinak, hiszen kevesen léptek volna a tettek mezejére egy ilyen helyzetben. De szerencsére úgy látszik, az önzetlen segítségnyújtás nem halt ki az emberekből.
