Minden idők egyik legjobb Super Bowlja

Nem tudni, a 2000-es drafton ki mi alapján választott magának játékost, de az biztos, hogy az előzetes felmérésekbe hiba csúszott. Mert mivel mással magyarázható, hogy az 1977. augusztus 3-án született Tom Brady csak a hatodik körben, a 199. helyen kelt el... Ehhez képest az irányító az első négy idényében máris több NFL-rekordot állított fel. A ligában például az első 162 passza során egyszer sem dobott interceptiont (azaz nem az ellenfelet hozta játékba) – újonc QB előtte és utána sem produkált ilyen sorozatot!

Sokáig még az sem volt biztos, hogy quarterbackként próbál majd boldogulni, hiszen 1995-ben fogóként draftolta őt az MLB-ben szereplő Montreal Expos. Azonban nem ment el baseballozónak, hanem befejezte az egyetemi tanulmányait a Michiganen. Szervezéstudományból diplomázott, majd bejelentkezett az amerikai foci játékosbörzéjére, ahol a New England Patriots 199. választottként „lecsapott" rá.

Az első idényében mindössze három passzkísérletre – ebből egy pontosra... – futotta az erejéből (Drew Bledsoe mögött nehéz volt a csapatba kerülnie), a 2001–2002-es kiírás azonban már egyértelműen az övé lett. Bill Belichick főedző őt nevezte a kezdőcsapatba Bledsoe sérülése után, amit nagyszerű játékkal és a klub történetének első Super Bowl-diadalával hálált meg.

Az évad során előfordult, hogy zsinórban négy meccsen keresztül több mint 70 százalékos pontossággal passzolt, amire előtte csak négyen – Joe Montana (8 mérkőzés, 1989), illetve Sammy Baugh (4, 1945), Steve Young (4, 1993) és Troy Aikman (4, 1995) – voltak képesek.

A harmadik szezonja sem neki, sem a csapatnak nem sikerült – a Patriots az előző idők hagyományainak megfelelően címvédőként lemaradt a playoffról –, a 2003–2004-esben azonban ismét a New England játszotta a főszerepet. A gárda megnyerte az alapszakaszt, majd a rájátszásban is szépen menetelt.

Így jutott el a magyar idő szerint 2004. február 2-ára virradóra rendezett 38. Super Bowlra, ahol a meglepetéscsapat Panthers volt a vetélytársa. Az a Carolina, amely nem egészen 25 hónappal korábban még szomorú rekordot könyvelhetett el: az első együttes lett az NFL-ben, amely egymást követően 15 vereséget szenvedett el egy idény során. Akkor, 2002 elején mindössze 21 ezren figyelték a 72 ezer férőhelyes lelátókról, ahogy az aktuális vendégek – éppen a Patriots! – 38–6-ra oktatták kedvenceiket.

A következő idénynek érthetően már új trénerrel vágott neki a gárda, és két év alatt a nagydöntőig jutott. Hogy ebben mekkora szerepe volt John Foxnak? Legyen elég annyi, hogy a 2004-beli 22 sikeres kezdőember közül tizenketten az imént említett brutális kudarc(ok)nak is részesei voltak...Ebben az évadban amúgy hétszer is igen szoros győzelmet arattak – higgadt, türelmes játékukat messze nem mindig lehetett közönségszórakoztatónak nevezni, viszont a playoffban kiderült: bárkit képesek voltak meglepni vele.

Az előzetesen vallott esélyekről természetesen ennek ellenére is szinte fölösleges szót ejteni, mert bár a bukmékereknél a New England felé billent a mérleg nyelve, 1996 és 2004 között a mindenkori favoritnak mindössze kétszer (Denver Broncos, 1998; Baltimore Ravens, 2001) sikerült érvényesítenie a papírformát.

A meccs aztán a helyszínen 71 525, televízión keresztül pedig több mint egymilliárd néző szeme láttára bőséggel hozott csodákat...

Például ott volt Adam Vinatieri, aki 31 yardról elhibázta a mezőnygólt, 36-ról szintúgy, 41-ről viszont már berúgta! Hogy ebben mi a logika? Semmi. Ilyen nincs, ez normális esetben nem fordulhat elő. Hogy egy rúgó elrontson két ziccert, majd a „világ végéről", kiélezett helyzetben bebombázza a tojáslabdát a kapufák közé? Ráadásul kilenc másodperccel a lefújás előtt? Ettől is Super Bowl a Super Bowl!

Vinatieri, amikor kellett, összeszedte magát, 29–29-es állásnál nem követte el azt a hibát, amit 0–0-nál kétszer is, pontosan középre lőtt, és megnyerte csapatának, a New England Patriotsnak a Vince Lombardi-trófeát. Három idényen belül a másodikat, az elsőhöz kísértetiesen hasonló körülmények között. Két évvel korábban a St. Louis Rams (akkor 48 yardról volt eredményes az utolsó másodpercben), ezúttal pedig Houstonban a Carolina Panthers bánta, hogy Vinatierinek a legfontosabb pillanatokban nem remegett meg a lába.

Persze ez a mezőnygól csak a lezárása volt egy olyan ütközetnek, amellyel kapcsolatban azonnal arról kezdtek vitatkozni az Egyesült Államokban, hogy ekkor játszották-e a valaha volt legjobb Super Bowlt, vagy „csak" az első ötben van a helye.

Gyanítható, aki úgy a 25. perc tájékán azzal hozakodott elő, hogy ez lesz a valaha volt egyik legjobb mérkőzés, azt egyesek finom mosoly kíséretében orvoshoz küldték. Egyelőre minden arra a horrorisztikus jóslatra rímelt rá, amelyet a New York Times tárt az olvasói elé, még az összecsapás előtt: „A meccs csak a negyedik hosszabbításban ér véget, nulla nulla után egy hetvenhárom yardos mezőnygól dönt majd."

A két fél ugyanis sokáig szinte mást sem csinált, csak elrugdosta a labdát; a Carolina esetében még az egyyardos előrehaladást is kellőképpen meg kellett ünnepelni, a New Englandnél pedig a tehetetlen támadók mellett Vinatierit átkozták a drukkerek... Az egyik legbiztosabb lábú kicker korábban fedett pályán összesen két mezőnygólkísérletet rontott el, most azonban megduplázta ezt a számot. Talán lehet valami a Reliant Stadium levegőjében, hiszen mind a négy bakit abban az arénában követte el...

A nézők szempontjából örömteli váltás hirtelen, minden átmenet nélkül következett be. A 27. percben semmi meglepő sem volt abban, hogy Jake Delhomme-ot, a Panthers quarterbackjét a földbe döngölték az ellenfél védői (a Carolina offensive line-ja kritikán alul működött), az már inkább váratlanul hatott, hogy az irányító elejtette a labdát, amelyet Mike Vrabel kapott fel, és jöhetett a New England. Az első perctől megbízhatóan működő Tom Brady nem hagyta veszni a lehetőséget, az akció zárásaként 5 yardról Deion Branch (a következő évi finálé MVP-je!) kezébe varázsolta a labdát, és máris vezetett a Patriots.

A hasznos yardok tekintetében épp mínusz hétnél (...) járó Carolina a Super Bowlok addigi történetének második leghosszabb játékával, postafordultával egyenlített. A sokkal esélytelenebbnek tartott Párducok 95 yardon keresztül robogtak előre, s az akció végét egy 39 yardos Delhomme, Steve Smith összjáték jelentette.

Ekkor még 74 másodperc volt hátra a félidőből, és az első 25 percben látottak fényében szinte hihetetlen, de ebbe az időszakba még 10 pont „fért bele". Előbb Brady hozott össze egy TD-t – az akció kulcsmozzanata a Branchnek adott 52 yardos átadása volt –, válaszként pedig John Kasay rúgott 50 yardról mezőnygólt.

A csapatok úgy gondolták, a félidei show (benne Janet Jackson – Justin Timberlake jóvoltából emlékezetes módon – kivillanó keblével, amely tévétörténeti botrányt kavart) jól elszórakoztatta a közönséget, ezért a harmadik negyedben felidézték az első 15 perc szellemét. De csak azért, hogy a befejező játékrészben mindenkit elkápráztassanak! Antowain Smith az este első futott touchdownjával kezdte a parádét, persze a másik oldal sem akart lemaradni, és DeShaun Foster 33 yardos műremekével válaszolt.

Elméletileg a Patriotsnak kellett volna következnie, Brady el is vitte a csapatot a célterület közelébe, azonban ahelyett, hogy valamelyik wide receivere kezébe varázsolta volna a tojáslabdát, Reggie Howardot választotta. Aki történetesen a Carolina védője.

Indulhatott tehát a Panthers, ám Delhomme az első két kísérletéből semmire sem ment. Harmadjára maradt ideje, hogy körülnézzen, majd felvágta a labdát a levegőbe. A semleges szemlélők elsőre azt hitték, bele a vakvilágba, amikor hirtelen a rivális térfele közepén felbukkant Muhsin Muhammad, kinyújtotta a karját, elkapta a tojáslabdát, és berobogott a célterületre. 85 yardos touchdown, ilyen még nem volt a Super Bowlon! És 490 perc után megint hátrányba került a nagydöntőnek 14-es győzelmi szériával nekivágó Patriots...

No, nem sokáig. Brady ismét beindult, négy perc alatt odaért a végzónába, és ezen az estén neki egy yardról nem jelentett gondot Vrabel kezébe varázsolni a labdát. Szűk három perc volt még hátra, és még két ámulat. Az elsőt a Carolinának és Delhomme-nak köszönhettük. A quarterback öt passzból (valamint Foster egy futása segítségével) újra hatpontos gólhoz segítette csapatát, 68 másodperccel a befejezés előtt.

Nagyon érett tehát az esemény históriájának első hosszabbítása, s talán ez a finálé meg is érdemelte volna, ha nincs a kivételes klasszisát újfent igazoló Tom Brady – a negyedik idényét zárta a ligában, s a mérlege immár két nagybajnoki cím, illetve két MVP-díj volt a nagydöntőkben (ez is, az is 2002-ben és 2004-ben) –, valamint Adam Vinatieri. Az irányító dobott négy jót (az összesen 32 sikeres átadással rekordoz állított fel a Super Bowlokon, de a 354 passzolt yard, valamint a 3 TD-előkészítés miatt sem kellett szégyenkeznie), aztán jött a kicker, a többi pedig már sporttörténelem.

A New England Patriots sorozatban a tizenötödik meccsét nyerte meg a ligában (ennél hosszabb győzelmi szériával, tizenhetessel csak az 1972-es Miami Dolphins büszkélkedhetett), és fennállása negyedik fináléjában megszerezte a második Vince Lombardi-trófeáját. S aztán hogy igazán kerek legyen a történet, egy esztendővel később a triplázó Belichick mester csapata mindjárt harmadszor is a csúcsra ért majd!