Nemzetisport.hu 2012.05.08 09:03 Frissítve: 2015.03.31 02:31

Göröcs János, nagy idők újpesti klasszisa

Ma ünnepli 73. születésnapját Göröcs Titi. Igen, egyszerűen Titi, elvégre az édesanyjától kapott becenevet rendre azonnal átvették, akik egy csapatban szerepeltek vele. Az anyakönyvi János néven leginkább csak a hivatalos iratok emlegetik, de nem is az számít, hogy melyik változatban beszélünk róla. A lényeg, hogy azzal legyünk pontosan tisztában, hová is tartozik – élő futball-legendáink közé.

Göröcs János 62-szer szerepelt a válogatottban egy „erős" futbalkorszakunkban (Fotó: archív)

1957 februárjában az Ú. Dózsa futballigazgatója, Dicker Mihály enyhén szólva is elégedetlen a játékosok téli túrán (Törökország, Izrael) nyújtott produkciójával, mondja is, hogy az Izzó ifiben látott egy csatárt, aki jobb, mint három újpesti együttvéve. A neve: Göröcs János.

Dicséret ez a javából, hiszen nem sokkal később, a tavaszi első bajnokin (Haladás: 1:1) fellépő támadósor (most a névsor nem érdekes) sem nyeretlen kétévesekből áll, az öt futballistából három már volt válogatott. Az Izzóból azonnal leigazolt, 1939. május 8-i születésű Titi aztán egymaga 62 szereplésig jut 1958 és 1970 között...

Az újonc góllal kezd a lila-fehéreknél – hogy a másik oldalon hármat szerez a Salgótarján, és ezzel elviszi a két pontot, nem rajta múlik. Bizonyság erre, hogy a pályája töretlenül ível felfelé, olyannyira, hogy Baróti Lajos szövetségi kapitány 1958 szeptemberében kezdőként jelöli Chorzówban a lengyelek elleni meccsre. A mieink 3:1-re nyernek, a korabeli tudósítás szerint Göröcs „jól illeszkedett be a támadósor játékába, majdnem minden akcióban benne volt".

„Arra emlékszem, hogy az ifiválogatott tagjai a nézőtérről külön biztattak engem" – mesélte a 70. születésnapja alkalmából az NS-nek, az pedig érdekesség, hogy az utánpótlás kiválóságai között ott volt a későbbi válogatottbeli társak közül Albert Flórián és három Kálmán: Mészöly, Ihász és Sóvári is.

Alberttel néhány hónappal később, 1959 júniusában már együtt alkotnak maradandót. A későbbi Császár a vb-ezüstérmes svédek ellen (3:2) mutatkozik be nemzeti csapatunkban, s az „53. percben a védők közül lyukra futó Göröcs elé teszi a labdát, a jobbösszekötő feltartóztathatatlanul siklik át a védőfalon, még a kifutó kapust is kicselezi, és nagy nyugalommal az ötösről az üres kapu közepébe küldi a labdát".

Ez az a mérkőzés, amelyen először áll össze Baróti Lajos legendás csatársora, a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi ötös. Oldalán az MTK-ssal különösen egymásra találnak.

„Ha Csikar négy esztendővel fiatalabb, biztos, hogy többször lettem volna válogatott – mondja Titi –, nagyon értettük egymást, mondhatni egy húron pendültünk." A statisztika mindenesetre árulkodó, válogatott találkozóinak több mint felén (32) Sándor a jobbszélső mellette.

A repülőrajtot megbízható klasszisteljesítmény követi, ha pályára lép, rendre főszerep jut neki. Labdáinak nemcsak szemük van, hanem – társai szerint – fülük, szájuk, sőt szívük is, ráadásul úgy jegyez 109 gólt az NB I-ben, hogy háromszor lő mesterhármast, és 14-szer duplázik.

Szemrehányást csak Fortunának tehet, a nagy tornákkal ugyanis nincs szerencséje. A római olimpia (1960) elődöntőjében Várhidi Pál 0:1-nél kihagyja a tizenegyest, a vége 0:2 a dánok ellen. A bronzmeccsen 2:1-es siker, ami még úgy is csak szépségtapasz, hogy az olaszoknál játszik Cesare Maldini és Giovanni Trapattoni is.

GÖRÖCS JÁNOS 
Született: 1939. május 8., Gánt
Klubjai: Jutagyár (1949–1951), Vasas Izzó (1951–1957), Újpesti Dózsa (1957–1972), Tatabánya (1972–1974)
Legjobb eredményei: olimpiai 3. (1960, Róma), vb-5. (Chile, 1962), Eb-negyeddöntős (1968), KK-győztes (1973, 1974), VVK-2. (1969), KEK-elődöntős és -gólkirály (1962), magyar bajnok (1960, 1969, 1970 tavasz, 1971, 1972), MNK-győztes (1969, 1970)
A válogatottban: 62 meccs/19 gól
Az NB I-ben: 362 meccs/109 gól
Edzőként: MNK-győzelem (1987, Újpest)  

A chilei világbajnokságon (1962) a bolgárok ellen (6:1) mutatkozik be, „ellenállhatatlanul cselezett... számos esetben helyzetbe hozta a társait", majd jön Argentína (0:0), s a 18. percben „hirtelen fordult rá a labdára, majd a combjához kapott". Két évvel később a spanyolországi Eb négyes döntője (3. Magyarország) előtt „a csepeli Kleibán Tónival ütköztem, ráestem a vállamra, ezért nem utazhattam".

Chile után egyébként Sándor egyre többet gondol a visszavonulásra, Baróti pedig arra, hogy Göröcs lesz az utódja. Titinek nem fűlik a foga a dologhoz, ám a kapitány hajthatatlan: „Azt én mondom meg, mikor milyen poszton játszik!" – szögezi le. A vége az, hogy az angliai vb-csapatban csak vésztartalék – lenne. Ugyanis lemondja a jelölést. („Olyan régen voltam már szabadságon...")

Baróti Lajos, esztendőkkel később: „Végtelenül sajnálom, hogy nem találtam meg a megoldást. Hideg fejjel kellett volna döntenem, nem lett volna szabad itthon hagynom, hiszen abban az időben nem volt nála jobb középpályás Európában. A sors iróniája, hogy a vébé után Újpesten lettem edző. Érezhető volt a feszültség köztünk, fullánk maradt benne, de ez a játékán nem látszott. Technikailag abszolút képzett, hihetetlen periférikus látással megáldott labdarúgó volt, káprázatos rögtönzésekkel."

A legendás mester nagyságát a beismerése bizonyítja, Titiét pedig az, ahogy Baróti Lajos Újpestre kerülését kommentálta: „Jó edző..."

Ezzel együtt tény, hogy az angliai vb után már csak tizenegy válogatott mérkőzés jut Göröcsnek, ami másfelől azt is jelenti, hogy lehet akárki a kapitány, nem tudja megkerülni.

Ajándék a legendának

Jellemző, hogy az 1969-es marseille-i katasztrófa után a fiatalításra esküdő Hoffer József 1970 szeptemberében kijelenti, „szükségünk lenne egy jó Göröcsre", be is teszi az osztrákok ellen (1–1). Aztán a 48. percben, Titi szavaival: „Átvettem egy labdát, s néhány lépés után éreztem, hogy valami irtózatosat reccsen..."

Felépülése után játékra jelentkezik a Megyeri úton, ahol a Barótit váltó mester, Kovács Imre széttárja a kezét: „Most mondja meg, kit hagyjak ki?" Játékostársa, Káposzta Benő szerint: „A szurkolók imádták, keserű szájízzel vették tudomásul, hogy elmegy. Tatabányára igazolt. A háttérben az is ott rejlett, hogy a belügyminiszter-helyettes nagy Bányász-drukker volt, és megbeszélte az akkori edzővel, Lakat Károllyal, hogy Titi hozzájuk szerződik..."

A bennfentesek emlékei szerint a Tanár úr és Göröcs szinte percek alatt megegyezett egymással. A tréner, aki naponta vonattal utazik le a bányászvárosba, csak arra nem tudja rávenni klasszis játékosát, hogy felüljön vele a tatabányai személyre. Így aztán ő enged, Göröcs pedig reggelente elmegy érte Toyotájával a Tizedes utcába, míg a pályán főszerepet vállal abban, hogy a csapat 1973-ban megnyeri a Közép-Európa-kupát.

A következő esztendőben kiújul a sérülése, abbahagyja a futballt. Edzőként tér vissza Újpestre, oda, ahol – Mészöly Kálmán megfogalmazásában – „amikor elment Tatabányára, egy kicsit elfelejtették. Többet kellett volna törődni vele, hiszen ő Zsengellérhez, Szuszához hasonlóan az Újpest legnagyobb alakjai közé tartozik".

Meg is kapta négy éve az Újpest díszpolgára elismerést. És az sem véletlen, hogy néhány hét múlva melléteheti a Budapest díszpolgára kitüntető címmel járó oklevelet is...

GÖRÖCS JÁNOS, A KITÜNTETÉS ALKALMÁBÓL 

 

 

(A Digi Sport felvétele)