Dávid Kornél: NBA-ben jövet-menet

BAKOS GÉZABAKOS GÉZA
Vágólapra másolva!
2011.01.03. 13:09
null
Dávid Kornél 2000. januárjában távozott a Chicago Bullstól (Fotó: Action Images - archív)
Dávid Kornél a magyar kosárlabda messze legelismertebb képviselője volt az elmúlt két évtizedben. Idehaza több mint száz válogatottságig, valamint két klubbal összesen öt bajnoki címig és három MK-diadalig jutott, de lehettek volna e számok nagyobbak is – ő azonban elment világot látni, és nem is vallott szégyent. Az Atlanti-óceán mindkét partján megfordult a legjelentősebb ligában, méghozzá több csapatban is. Kiugró szakmai sikert Európában ért el – ám az igazán nagy dobás 1999–2001 között az úttörő jellegű NBA-szereplése volt. Éppen 11 éve, hogy először váltott klubot Amerikában.

A Chicago Bulls vezetői 2000. január 3-án közölték, hogy többé nem tartanak igényt Dávid Kornél játékára. Amerikai források szerint a döntés szakmai okokon alapult – a Chicago Sun-Times idézte Tim Floyd vezetőedzőt, aki szerint a kemény nyári erősítések során magára dolgozott tíz kiló rontott a magyar kosaras védekezésén –, de a keretszűkítés közeli határideje, valamint szerződésének sajátosságai is szerepet játszottak honfitársunk ottani pályafutásának lezárultában.

A Chicago Tribune úgy vélte, hogy a klub azért nem akarta megtartani Dávidot, mert nem garantált szerződése január 5-étől véglegessé vált volna – vagyis az idény végéig folyósítani kellett volna a fizetését.

 Elbocsátó szép üzenet

A 206 centis játékos, aki egy évvel azelőtt két idényre szóló megállapodást kötött az NBA akkori címvédőjével – amelynél azonban a régi, sikeres „Bulls-dinasztia" szétkergetésével 1998-ban új életet kezdtek –, átadólistára került, ám maradt rá esély, hogy mégse mondjon búcsút a tengerentúli profi ligának: ehhez a következő két napban kellett érte bejelentkeznie valamely másik NBA-alakulatnak.

– A chicagói lapok közül több is idézi a Bulls főedzőjét, aki szerint Ön remek fickó, és méltósággal fogadta az elbocsátásáról hozott határozatot – vetette fel másnap a Nemzeti Sport újságírója az érintettnek.
– Való igaz, szerintem tényleg megdöbbentek, hogy nem roppantam össze előttük.

– Tényleg ott helyben megköszönte Floydéknak, hogy játszhatott a Bullsban?
– Számomra óriási élmény volt hetvenhat mérkőzésen szerepelni ebben a csapatban, még ha nem is ez volt a chicagói kosárlabda legfényesebb időszaka.

– Nyugodtságából ítélve arra kell gondolnunk, hogy számított az elküldésére.
– Kis túlzással ez mindig is benne volt a pakliban, január ötödikéig bármikor megválhattak volna tőlem. Most megtették. Három ilyen játékosa volt a Bullsnak, hangsúlyozom, volt, mert nem sokkal utánam a másik kettőt is átadólistára tették.

– Szavai profi szemléletmódra utalnak, de úgy hisszük, azért ezt nem lehet érzelemmentesen átélni.
– Egy szóval sem mondom, hogy nem vagyok csalódott. Amikor a múlt héten Rusty LaRue-t elküldték, már gondoltam, hogy én lehetek a következő, de abban reménykedtem, hogy csak a sérültek listájára tesznek. Talán ha azóta nyertünk volna néhány mérkőzést, úgy is történik, de sajnos vesztettünk, így valakiknek menniük kellett. Ez a valaki lehetett volna Floyd edző is, legalábbis az itteniek közül sokan ezen sem csodálkoztak volna, ám a Bullsnál ezúttal nem a trénerben látják a kudarcok első számú felelősét. Ezt el kell fogadnom.

– Ki közülte Önnel a rossz hírt?
– A dobóedzésünk után hívtak be az egyik irodába, ahol Jerry Krause menedzser és Tim Floyd jelentette be, hogy vége. A fiúk már nélkülem kaptak ki este a Portlandtől.

Válaszút következett

Az 1971-es születésű, akkor 28 éves sportoló első reakciója a „csakazértis" volt: azonnal eldöntötte, hogy legkésőbb augusztusban mindenképpen visszatér, és próbajátékra jelentkezik egy másik NBA-csapatnál. Ha pedig a folyó idényben már nem kap szerződést a ligában, morfondírozott, akkor valamely európai bajnokságban akar játszani, s lehetőleg olyanban, amelyből eséllyel próbálhatja meg a visszatérést a tengerentúli elitmezőnybe. A célja ugyanis tántoríthatatlanul az maradt.

Az ügyeit a tengerentúlon intéző Milkovics Károly – aki a lehetséges folytatást illetően valahol az Euroliga szintjének környékén húzta meg a határvonalat – méltatlankodott egy kicsit a kedvezőtlen fordulat miatt:

„Hihetetlenül bosszant, ami Kornéllal történt. Csapdába került, a szorongatott helyzetben lévő Chicago csapdájába. A tekintélyes Sports Illustrated magazin nemrég közölte azt a listáját, amelyen Dávidot négyszázhat NBA-játékos közül a kettőszázhetedik helyre sorolta. Ez is bizonyítja, hogy elismert tehetség, akinek helye van a ligában."

Ezt a megállapítást mi néhány számadattal tudjuk kiegészíteni: Dávid Kornél a Bullsban a két idénye alatt 76 mérkőzésen lépett parkettre (igaz, csak 11-szer kezdőként), s ezeken átlagosan 17.7 perc jutott neki a pályán. Pontátlaga 6.3 volt, lepattanózásban pedig 3.2. Az egyéni mérkőzéscsúcsa a szerzett pontok tekintetében 20 volt, míg a játékban töltött időt illetően 36 perc.

Menedzsere azzal indokolta a chicagói döntést, hogy a klub kényszerhelyzetbe került, hiszen a gyenge szereplés (2 győzelem mellett 26 vereség) csakis új játékosokkal volt orvosolható, az érkezőknek viszont helyet kellett teremteni. „A Bulls elöljárói nem titkolták, öt-hat olyan kosaras is van a keretben, aki gyengébb Dávidnál, csak velük az egyesület garantált szerződést kötött."

„A Bulls tudatta az NBA-ben szereplő együttesekkel, hogy megvált játékosától. A szabályok értelmében minden riválisnak negyvennyolc órája van arra, hogy jelezze, óhajtja-e szerződtetni Kornélt" – tette hozzá a Kanadában élő Milkovics, aki egészen biztos volt abban, hogy lesz jelentkező (miközben a center előző itthoni egylete, az Albacomp egyből jelezte, hogy visszavárják korábbi játékosukat, akinek érvényes szerződése volt velük).

Honfitársunkra a profi liga 29 alakulata közül egy sem tartott igényt – legalábbis ami a garantált szerződéssel való igazolást illeti. A szabadlistára tett játékos azonban a 48 órás határidő lejárta előtt nem sokkal tíznapos megállapodást kötött a Clevelanddel, mégpedig úgy, hogy ha megfelel az elvárásoknak, a próbaidő leteltével végleges kontraktussal válthatják fel az átmenetit. A Cavaliers menedzsere rögtön kifejtette, hogy fantáziát látnak Dávidban, és remélik, hogy légiósuk rájátszást érő helyezéshez segíti a gárdát.

Csak tíz nap a (Lovag)élet

Az Ohio állambeli csapat – amelynek legnagyobb sztárja kétségkívül a Seattle-vel négy évvel korábban nagydöntős Shawn Kemp volt, viszont a litván reménység, Zydrunas Ilgauskas akkoriban éppen a sérültlistán szomorkodott – az ügylet megkötésekor 12 győzelemmel és 19 vereséggel állt, amivel a Keleti főcsoport 11. helyén tanyázott. Mondhatni, eléggé hátul, hiszen csak három pozícióval előzte meg a sereghajtót – a Chicagót... A gárda jól kezdte az idényt, ám a megelőző tizenegy fellépéséből tíz kudarccal végződött, így nem csoda, hogy új játékosokkal kívánt kísérletezni.

Dávid Kornél első clevelandi napja meglehetősen zsúfoltra sikerült, például alig maradt idő a bemutatására a társaknak. Az NBA profizmusát azonban jellemzi, hogy a felszerelését mindössze fél nap alatt elkészítették, azaz nem volt technikai akadálya, hogy rögtön be is vessék. A beállítása persze nem volt több formaságnál, egyfajta gesztusnak minősült – egyetlen percet kapott a Golden State ellen simán, 15 ponttal diadalmaskodó házigazdák soraiban.

Oly gyorsan történt egyébként a klubváltás, hogy a hazánkból elszármazott clevelandiek nem is tudtak az érkezéséről, ám amikor meglátták az új szerzeményt, fülsüketítő érzelemnyilvánításban törtek ki. Tudnivaló ugyanis, hogy az Erie-tó déli partján fekvő mintegy félmilliós városban él az egyik legnagyobb magyar (származású) közösség az Egyesült Államokban.

A következő alkalommal (a New York Knicks elleni győztes idegenbeli meccsen) újra csak egy percet kapott a kosaras, aki nem sokkal ezután a következőket mondta az NS érdeklődésére:

„A legnagyobb különbség az, hogy a Cleveland eredményesebben játszik, mint korábbi együttesem, így három nap alatt ugyanannyiszor élhettem át a győzelem érzését, mint a Bullsban három hónap alatt. Az újjáépülő Chicagóban mindenki a saját statisztikai mutatóit igyekezett javítani, és ez bizony rossz hatással volt a csapatjátékra. Ettől függetlenül nem szívesen hagytam el a Szeles várost, mert már kialakult ott egy életritmusom, a családom is velem volt, és úgy éreztem, hogy amikor lehetőséget kaptam, nem vallottam szégyent."

A realitás azonban azt hozta, amit menedzsere már az átköltözéskor elmondott: a Cleveland csak úgy tarthatta volna meg a magyart, ha valaki mástól megválik, ennek pedig jelentős anyagi vonzata is lehetett. Így aztán bár a játékideje egyre nőtt a neki jutó hat találkozó során (végül 6 percet átlagolt), amikor letelt a tíz nap, Dávid Kornélt nem marasztalták.

Nem ért véget a történet

A nagykanizsai születésű játékos, aki itthon egykor a Honvédban és az Albacompban pattogtatott, az idény hátralevő részére újra hazajött a fehérváriakhoz, majd utána ígéretéhez híven visszament szerencsét próbálni a nagy vízen túlra. Augusztustól a Toronto Raptorst erősítette, majd 2001 februárjától a Detroit Pistons következett. Később is próbálkozott itt-ott (Washington Wizards, Boston Celtics), de újabb tétmeccslehetőséghez már nem jutott, így végül 109 meccsel, és azokon átlagban 5 ponttal zárta NBA-karrierjét.

Európában Strasbourgban és a Zalgiris Kaunasnál is szerepelt (a nemzetközi színtéren a franciáknál még csak a Saporta-kupában), aztán 2003-ban Vitoriába, a TAU Cerámicához igazolt, amelynél már nemcsak egyszerűen alapember, egyúttal Euroliga-résztvevő volt, de a nagy siker sem kerülte el: a baszkokkal 2004-ben bejutott az Euroliga négyes döntőjébe, és ott ezüstérmes lett!

Maradva Spanyolországban, 2006-ban aláírt az ULEB-kupában is induló Gran Canariához, és onnan vonult vissza 2008-ban. Később pedig, hogy visszakanyarodjunk e heti évfordulónkhoz, a magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé is beválasztott sportember ismét a Cleveland alkalmazásába állt, mégpedig mint európai játékos-megfigyelő. Három hónapja, októberben azonban váltott, és továbbállt Phoenixbe – immár a játékos-megfigyelői hálózat vezetőjévé előlépve!

Vagyis jól számított annak idején, amikor ragaszkodott az álmaihoz, hiszen épp mint egy évtizede a régi szép időkben, Dávid Kornél otthonosan jön-megy a tengerentúlon. Másképp fogalmazva: bejön neki az NBA, jól megy a sora.

DÁVID KORNÉL-PARÁDÉ A TAU-BAN
 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik