 |
| Raúl aligha távolodik el a labdarúgástól, amelynek szüksége van a hozzá hasonló legendákra (Fotó: AFP) |
„Amikor tavaly decemberben aláírtam a Cosmoshoz, azt mondtam, hogy értékelem majd a szezonomat, és annak ismeretében döntök a folytatásról. Most meghoztam ezt a döntést – mondta Raúl, akit már csak a szezon végéig láthatunk profiként a futballpályán. – A hátralévő időben minden erőmmel arra koncentrálok, hogy a Cosmos megnyerje a NASL-t, és csak a következő hónapokban döntök arról, hogy mi lesz az életemnek a következő lépése. A futball nagyon sokáig szerves része volt az életemnek. Nem volt könnyű meghozni azt a döntést, hogy nyugdíjba megyek, de a megfelelő időben teszem. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott engem a karrierem során, és nagy izgalommal várom már az utolsó heteket és meccseket itt a Cosmosnál.”
„Raúl egyike a világ legismertebb futballistáinak. Amikor aláírt hozzánk, tudtam, hogy nagy segítségünkre lesz, de tudása, szenvedélye, professzionizmusa és elhivatottsága meghaladta az elvárásaimat – dicsérte a spanyol támadót Giovanni Savarese, a Cosmos vezetőedzője. – Kevesebb, mint egy évet töltött el velünk, de Raúl meghatározó részévé vált a csapatnak és a klubnak is, ő mindig a Cosmos-család tagja lesz.”
A 102-szeres válogatott Raúlt tizenöt évesen az Atléticótól szerződtette a városi rivális Real, ahol aztán tizenhat szezont húzott le az első csapatban. Ez idő alatt hat bajnokságot, négy spanyol Király-kupát és három BL-trófeát nyert az együttessel. Pályafutása első törését 2008-ban élhette meg, amikor Luis Aragonés – vállalva a spanyol nép haragját – a közönségkedvencet kihagyta az Eb-keretből. Raúl így lemaradt a kontinensbajnoki trófeáról, miként a vb-győzelemről (2010) és az Eb-címvédésről (2012) is.
Mentőövként ott maradt azonban Raúl számára a nagy szerelem, a Real Madrid, amelyet 2010-ben a klub akkori gólrekordereként José Mourinho érkezésével volt kénytelen elhagyni. Nem önszántából. Bár nemhivatalosan az az információ is kiszivárgott, hogy a portugál tréner a keretben azért számított volna rá, ám csupán kiegészítőként. Ez viszont Raúlnak nem felelt meg, aki még többet érzett magában. Két évig a Schalkéban mutatta meg, hogy képessége nem kopott: 98 tétmeccsen 40 alkalommal volt eredményes, miközben a német együttest 2011-ben BL-elődöntőbe segítette.
2012 májusában a katari al-Szaddhoz szerződött, amellyel előbb bajnokságot, majd kupát nyert. Két idény után távozott és vágott bele az amerikai kalandba, amelynek most ér majd a végére.
Raúl a futballtörténelem egyik legjobb olyan játékosa, akinek pályafutása során válogatott szinten nem sikerült nagy tornát nyernie, illetve az egyéni elismeréseknél hiába jutott be a legszűkebb elitbe, egyszer sem bizonyult a legjobbnak.
Raúl tíz legszebb gólja a Real Madridban
