Hová lett Emilio Butragueno?

A vékonydongájú „Keselyű” (El Buitre) az 1986-os világbajnokságon írta be magát mindörökre a futball nagykönyvébe a dánok elleni mesternégyesével. A „Keselyű ötösének” (Manolo Sanchís, Rafael Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza voltak leghíresebb játszótársai) beltagja a Real Madrid saját nevelésű labdarúgója volt, 1984 és 1995 között 341 tétmérkőzésen 123-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját. A nemzeti csapatban 69-szer lépett pályára, 26 gólt lőve, két vb-n és két Eb-n is megfordulva. A királyi klubban először Alfredo Di Stéfano dobta be a mély vízbe (amit El Buitre egy duplával és egy assziszttal hálált meg), és egészen Raúl felbukkanásáig közönségkedvenc maradt. A nemzetközi köztudatba az Anderlecht elleni 1984-es UEFA-kupa-mérkőzésen robbant be, amikor „secperc alatt” három gólt rúgott.

A fiatalabbak kedvéért jegyeznénk meg, hogy olyan játékosok között zöldfülűsködött a Realnál a fentiek mellett, mint Chendo, José Camacho, Ricardo Gallego, Uli Stielike, Carlos Santillana, Vicente del Bosque és Juanito; a 90-es évek elején társa volt Francisco Buyo, Óscar Ruggeri, Hierro, Rafael Gordillo, Bernd Schuster, Hugo Sánchez és Miguel Tendillo is; amikor pedig elment Madridból, Fernando Redondo, Iván Zamorano, José Amavisca, Luis Enrique, Michael Laudrup, Santiago Canizares, Nando, Raúl, Alfonso, Dani és Peter Dubovsky búcsúztatta.

1995 és 1998 között három sikeres évet töltött el a mexikói Atlético Celayában, ahol Michellel együtt rúghatta újra a bőrt, majd 35 éves korában szögre akasztotta bearanyozott cipőjét. 1988-ban megjelent egy számítógépes játék is a neve alatt.

Némi üzletemberkedés után – közben, 2001-ben felcsapott a királyi klubnál igazgatóhelyettesnek –, 2004 tavaszán egykori éktársát, Jorge Valdanót váltva a Real sportigazgatója, majd elnökhelyettese lett. 2006 júliusában hagyta ott a királyi klubnál borzasztóan stresszes vezetői létet, elnökváltás miatt (egy másik támadó, Predrag Mijatovics váltotta őt, és hősünk igen kulturáltan búcsúzott). Üzletember lett újra, egy sportszergyártó cég arcaként Magyarországon is felbukkant, majd egy újabb elnökváltásnak köszönhetően „hazatért”, mint az igazgatótanács tagja és az intézményi kapcsolatokért felelős igazgató. Utóbbi tisztségében koszorúzott például Puskás Ferenc díszsírhelyénél és dicsérte meg a Puskás Akadémia tehetséges fiataljait, mondván, akár közülük is kikerülhet a jövő Raúlja.

Florentino Pérez elnök jobbkeze az öregfiúk-mérkőzéseken rendre pályára lép. Egyébként visszavonulása után sportmenedzseri és közgazdasági diplomát szerzett, közben humanitárius tevékenységet is folytatott, valamint a spanyol Parlament sportbizottságában is megfordult és tanácsokat adott a sportért felelős államtitkárnak. Ő vezeti a Real „egyetemét” is, ahol modern szemléletű, sokoldalú sportmenedzsereket képeznek.

Mi tagadás, kiváló sportdiplomata lett, de akad némi hiányérzetünk, hiszen a futballpályák egykori legveszélyesebb ragadozója mintha távolságot tartana a zöld gyeptől, a futballt is oktathatná – nem csak fiataloknak.