Rangadó előtt 3. - Élő legenda az edzőm 2.

Vágólapra másolva!
2009.10.01. 20:08
Címkék
Október harmadikán, szombat délelőtt 11 órától a női NB I alapszakaszának harmadik fordulójában a Palota-Böllhoff a TFSE csapatát fogadja. Sportágtörténeti rangadó lesz ez, hiszen a vendégek kispadján a magyar női válogatott egykori legendás sikerkapitánya, a 81 éves dr. Kotsis Attiláné ül, a hazaiakat pedig tanítványa, a XX. század legjobb magyar női röplabdázója, Szalayné Sebők Éva irányítja! 3. rész: élő legenda az edzőm – Balogh Beatrix és Oláh Vivien mesél Szalayné Sebők Éváról.


Szalayné Sebők Éva magyaráz tanítványainak
Szalayné Sebők Éva magyaráz tanítványainak

Balogh Beatrix szegedi. Onnan került 2001-ben Budapestre, napjainkban a Palota RSC otthonául szolgáló iskola, a Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola testnevelő tanára. 36 éves, csapatkapitány.

Oláh Vivien budapesti. Az általános iskolában kezdett röplabdázni, az Újpest SC volt az első klubja, de ott csak utánpótlás-neveléssel foglalkoztak, ezért igazolt Palotára. Csinos és okos, az ELTE-n tanul matematika szakon. Ügyes, jól röplabdázik. Hűséges, az idén nyáron a Magyar Kupa-címvédő Vasas és a bajnoki aranyérmes BSE is szerette volna elcsábítani, mégis maradt. A Palota legkeresettebb játékosa 19 éves.

– Jó volt Szegeden, mert az Extraligában játszottunk, de nagyon gyorsan megszerettem ezt a csapatot is – kezdte Balogh Beatrix. – Itt barátságos a légkör, lazább a társaság, nem beszélve arról, hogy a anyagiasság nem nyomja rá a bélyegét az egészre. Igaz, hogy nem kapunk pénzt érte, de nagyon szeretjük, amit csinálunk!

– Amikor idekerültél, tudtad, hogy kicsoda Szalayné Sebők Éva?
– Igen, tudtam, hallottam róla, és láttam őt több mérkőzésen. Az egyik barátnőmnek, Komáromi Veronikának ő volt az edzője az utánpótlás-válogatottnál, és nagyon sokat mesélt róla. Természetesen örültem neki, hogy itt lehettem, illetve lehetek.
– Amikor Újpestről idekerültem, még nem tudtam, kicsoda Éva néni – mondta Oláh Vivien. – Én akkor kezdtem megismerkedni az egész röplabdás-társadalommal, és amikor megtudtam, hogy valójában ki az edzőm, nagyon örültem, hogy van kitől tanulni!

– Az edződ múltjának mekkora jelentősége van számodra?
– Jelentős motiváció mindenkinek, hiszen tudjuk, hogy profitálhatunk az ő tapasztalatából és tudásából.

– Milyen ember Szalayné Sebők Éva?
– Anyáskodó. Mindig foglalkozik a lelkünkkel, és figyel arra, hogy kinek mi a problémája.

– Éppen emiatt ez nem egy szorosabb kapcsolat, mint egy klasszikus edző–játékos viszony?
– De igen. Emiatt ez egy kicsit veszélyes is, persze pozitív értelemben – vette vissza a szót Balogh Beatrix. – Így sokkal nagyobb a kötődés, mint egy átlagos csapatnál, ez már szinte rokoni kapcsolat. Éva olyan plusz emberi dolgokat és motivációt tud adni nekünk, amilyet rajta kívül nagyon kevesen! Ez lehet akár segítség egy magánéleti döntésben, de olyankor sem azt mondja, hogy csináld ezt, hanem olyan tanácsot ad, amelyen az ember elgondolkozik, és rájön, hogy ebben van valami. Ő több mint edző.

– Mit csinál, ha nem tetszik neki valami? Szokott szidni, kiabálni?
– Üvöltözés nincs, ő diszkréten kezeli az ilyen helyzeteket. Belül biztosan forrong, de ő nem az a típusú edző, aki leüvölti a társaságot. Ez is nagyon jó, mert az nem használ, ha az edző kiabál, amikor nem megy a játék. Éva ránéz valakire, és megmondja, hogy annak valami baja van. Tudom, hogy ez fura, meg hihetetlen, sokak szerint ezt csak azért mondjuk, mert olyan nagy játékos volt, de nem! Ez tényleg így van. Az edzés elején és végén mindig megkérdezi, hogy van-e valakinek valami baja. Volt már olyan, hogy valakin edzés közben jött ki a feszültség, mert nem ment neki az ütés. De nyilván nem azért volt feszült, mert nem ment az ütés, az csak előhozta a magánéleti, civil problémákat. Ilyenkor Éva edzés után mindig elbeszélget az illetővel.

– Edzőként mekkora tekintélye van?
– Szerintem ezzel még nagyobb tekintélye van a csapat előtt, pontosan ezért, mert így foglalkozik velünk – vélekedett Oláh Vivien. – Természetesen megvan az a határvonal, amikor lehet vele a magánéletről beszélni, de ha pályára lépünk, akkor már csak arról van szó, amit ő mond!
– Ez nem veszi el a tekintélyét, ő nem lágykezű, hanem erélyes nő, a szó jó értelmében – magyarázta a csapatkapitány. – Ha le is szid, akkor sem leüvölt, de megmondja a tutit, és akinek szólt az rögtön érzi, hogy ezt azért nem kellett volna, vagy nem így kéne. Mivel ilyen szoros a kapcsolatunk, és ennyire érezzük egymás rezdüléseit, mi is ugyanígy érezzük, amikor ő nehezebb lelkiállapotban van. Neki is akadnak rosszabb napjai, hiszen millió dolga van. Remélem, hogy akkor mi is hasonlóan hatunk rá. Ez egyáltalán nem haverkodós kapcsolat, hanem kölcsönös tiszteleten alapuló viszony.

A sorozat előző részei
1. rész: Ismét kispadon a röplabdalegenda
2. rész: Rangadó előtt 2. - Élő legenda az edzőm!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik