Az Üvöltő medve, aki Guinness-rekordot jelentő 52. edzői idényét kezdi

Roska Emese BoglárkaRoska Emese Boglárka
Vágólapra másolva!
2020.06.19. 17:49
null
Nyikolaj Karpol kezdő edzői éveiben is vehemens volt… (Fotó: AFP)
Guinness-rekordot jelentő 52. idényét kezdi el ugyanannál a klubnál Nyikolaj Karpol, a röplabdasportág legendás edzője, az Üvöltő medve, akinek páratlan életútját családi tragédiák és elképesztő diadalok kísérik.

 

NYIKOLAJ VASZILJEVICS KARPOL
Született: 1938. május 1., Brzeznica (akkor Lengyelország, ma Fehéroroszország)
Nemzetisége: orosz
Sportága: röplabda
Feladatai edzőként: orosz női válogatott, horvát női válogatott, fehérorosz női válogatott (2009–), Uralocska Szverdlovszk/Jekatyerinburg (orosz, 1969–)
Kiemelkedő eredményei edzőként: 2x olimpiai bajnok (1980, 1988), 3x olimpiai 2. (1992, 2000, 2004), világbajnok (1990), 3x vb-3. (1994, 1998, 2002), 8x Európa-bajnok (1977, 1979, 1989, 1991, 1993, 1997, 1999, 2001), World Grand Prix-győztes (1997), GP-2. (2001), GP-3. (1993), 3x Grand Prix-győztes (1997, 1999, 2002), 3x GP-2. (1998, 2000, 2003), 3x GP-3. (1993, 1996, 2001), 8x Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (1981, 1982, 1983, 1987, 1989, 1990, 1994, 1995), 6x BEK-/Bajnokok Ligája-2. (1988, 1991, 1996, 1997, 2000, 2003), 3x BEK-/BL-3. (1992, 1993, 2001), 25x szovjet/orosz bajnok (1978–1982, 1986–1991, 1992–2005), 2x szovjet/orosz bajnoki 2. (1984, 1985), 4x szovjet/orosz bajnoki 3. (1977, 1983, 2008, 2009), 3x Szovjet Kupa-győztes (1986, 1987, 1989)
Egyéni elismerései: a röplabda Hall of Fame-tagja (2009), az év edzője az FIVB-nál (1989, 1991), a vb legjobb edzője (1990)

„Ha az egészségem engedi, folytatom a munkát” – idézte az orosz hírügynökség még májusban Nyikolaj Karpolt, aki a hónap első napján ünnepelte 82. születésnapját, és a jelek szerint a kora tényleg nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is az orosz Uralocska női röplabdacsapatának vezető­edzője legyen. Sorozatban az 52. (!) idényben…

Ráadásul nem is tervez visszavonulni, saját bevallása szerint a családjából, a játékosaiból no meg az orosz kultúrából merít energiát a munkához.

Karpol a sporttörténelem leghosszabb ideje azonos klubnál ugyanabban a beosztásban dolgozó trénere, az orosz szövetség kérelmezni is akarja, hogy teljesítménye bekerüljön a Guinness-rekordok könyvébe – nem mintha nem szerepelne már régóta a történelem lapjain az edző.

Nyikolaj Karpol 52 éves jekatyerinburgi pályafutása alatt 25 szovjet, aztán a történelem viharai után már orosznak nevezett bajnoki címet szerzett, nyolcszor hódította el a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, ezzel párhuzamosan a szovjet válogatottal nyert két olimpiai aranyérmet, és hozzátett három ezüstöt is, diadalmaskodott világbajnokságon, és nyolcszor ült fel a kontinens trónjára.

Sikerei tekintélyt parancsolók, edzői stílusa viszont félelmetes. Az Üvöltő medve becenévnél találni sem lehetett volna jobbat, olykor az ellenfeleket is sokkoló módon ordibált a játékosaival.

„Színész vagyok, aki szerepet játszik a közönség előtt, a forgatókönyvet pedig a játékosaim írják” – magyarázta egyszer Karpol, aki edzői filozófiájáról, életéről sok különleges részletet felfedő könyvet írt a horvát Tomislav Birtic segítségével, Lunatics – That’s What I Need címmel. Szabad fordításban azt jelenti: Őrültek – akikre szükségem van.

Őrült kissé ő maga is, de nem a szó negatív értelmében, a megfogalmazás sokkal inkább az akadályt nem ismerő elhivatottságot tükrözi.

„Sohasem azért kiabáltam a lányokkal, hogy megfélemlítsem őket. A fiatalabbak – akik még nem ismertek – talán megijedtek tőlem, de az idősebbek biztosan nem. Sohasem veszítettem el az önuralmamat. Amikor üvöltöttem, okkal tettem: azért, hogy átsegítsem őket a nehéz helyzeteken. A pálya széléről figyelem a játékosokat, a sajátjaimat és az ellenfélét is. Amikor ordítottam, a sajátjaimnak akartam segíteni, és sokkolni az ellenfelet – ez a taktika része volt.”

Az idős Karpolt már mindenki Üvöltő medveként ismeri (Fotó: Imago Images/Garcia)
Az idős Karpolt már mindenki Üvöltő medveként ismeri (Fotó: Imago Images/Garcia)

Bár képes volt – és most is az, hiszen csak valamelyest szelídült – bármikor leordítani a játékosai fejét, elképesztő pszichológiai érzékkel is tudott a lelkük húrjain játszani.

A leghíresebb eset, amikor 1988-ban, a szöuli olimpia döntőjében már 2:0-ra és 12:6-ra (akkor még 15-ig játszották a szetteket) vezetett Peru, szoros összefüggésben azzal, hogy a szbornaja egyik zseniális röplabdázójának, Irina Szmirnovának nem ment a játék. Ekkor Karpol odavetette neki: mégis, hogy néz majd otthon a legnagyobb szurkolója, a nagymamája szemébe? Szmirnova előbb zokogni kezdett, ám a „játssz a nagyidért” ukáz szárnyakat adott neki, a Szovjetunió pedig a sportág történelmének egyik legnagyobb fordítását produkálva olimpiai bajnok lett.

Rátgéber László kosárlabdaedző híres mondása, hogy a magasságot nem lehet tanítani, és – őt megelőzve – Karpol sem gondolta másként. Nagyra nőtt játékosokat keresett, erőröplabdára fogta őket, ugyanakkor a balettből is vett alapokat az edzésekhez, a játékrendszert pedig matematikai elméletekre, elemzésekre is alapozva tervezte meg. Precizitását és gondolkodását a civil életből hozta, egy ideig úgy tűnt, matematikaprofesszor lesz, pályája kezdetén az edzőséggel párhuzamosan matematikát, fizikát és asztronómiát tanított – végül a röplabda csillaga „fogta meg”.

Gyorsan mély vízbe dobta a fiatalokat, viszont nem tartotta hasznosnak edzőtáborba parancsolni őket – ellentétben a férjes asszonyokkal. „Nagyon kevés férfi vállalta át a feleségétől a házimunkát, a takarítást, a főzést, a gyereknevelés feladatait, ezért volt jó edzőtáborba vonulni, ahol csak a gyakorlásra összpontosíthattak. Én kvázi az egyik voltam a kevesek közül, aki megszabadítottam őket az otthoni feladatoktól. (…) Ha el tudják érni, hogy ők legyen a főnökök a családban, akkor lehetnek a világ legjobbjai. (…) Olyan magabiztos nőket akartam, akik nem ismernek el maguk fölött senkit.”

A szovjet és orosz válogatottal többek között két olimpiai, egy világ- és nyolc Európa-bajnoki aranyat nyert (Fotó: Imago Images/Sven Simon)
A szovjet és orosz válogatottal többek között két olimpiai, egy világ- és nyolc Európa-bajnoki aranyat nyert (Fotó: Imago Images/Sven Simon)
Ő HOZTA A VODKÁT, ÉN A VÖRÖSBORT
„Régen, a világversenyek után nagy divat volt, hogy az edzők őszintén szakmáztak, tapasztalatot cseréltek, így sokszor találkoztam Nyikolaj Karpollal is. Ő hozta a vodkát, én meg a vörösbort, aztán – angolul – beszélgettünk, nem titkolóztunk. Igaz, én voltam az egyetlen nő, talán ő is meg a többiek is azt gondolták, mondhatják nyugodtan, úgysem tudom megfogadni a tanácsokat… Mindenesetre nagy egyéniség, príma edző, le a kalappal előtte, mindig jól menedzselte a csapatát, remek ütemben kért időt, pontosan látható volt, mit akar játszani az együttese. Az biztos, úgy üvöltözött a pályán a lányokkal, hogy én is csak lestem, de érdekes, amikor vége lett a mérkőzésnek, sokkal kedvesebb volt velük. Akkortájt amolyan táncos délutánokat tartottak egy-egy világverseny után, ő is ropta a játékosaival, hülyéskedett, bohóckodott. Sok nagy csatát vívtunk egymás ellen, és mondhatom, mindig megszenvedett velünk.”
DR. KOTSIS ATTILÁNÉ KINCSESY GABRIELLA
a női röplabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya

Kivéve persze az Üvöltő medvét…

Nem szeretett cserélni, mint mondta, a maratonistát sem váltják le, akármilyen ambiciózusnak is számított, sokszor ugyanazzal a hat röplabdázóval vívta meg a meccseket. Kőkemény profizmust várt és vár el a játékosaitól. Ugyancsak a szöuli olimpián történt, hogy együttese álomjátékkal, 3:0-ra (0, 9, 2) múlta felül Kínát az elődöntőben. „Egyetlen csapat sem röplabdázott annál jobban, de csak azért sem dicsértem meg őket. Az olimpia megnyerése után már igen, viszont akkor is – ahogyan mindig – tanítani akartam nekik valamit.”

Rendkívül rögös és fájdalmas út vezetett a sikerekig: 1938-ban, alig egy évvel a második világháború kitörése előtt született az akkor Lengyelországhoz tartozó Brzeznicában. A világégés elvette tőle az édesapját, két nagybátyját, nagyapját és nagyanyját is, édesanyja is súlyos beteg lett. A háború utáni fájdalmas helyreállásban a sport rengeteget segített abban, hogy visszatérjen a normális élethez, Karpol pedig jó röplabdázónak is számított. A továbbtanulás miatt, 1956-ban költözött az Urálba, edzőként alig tíz évvel később, 1969-ben jegyezte el magát – a jelek szerint örökre – az Uralocska csapatával.

Az akkori szverdlovszki (utóbb jekatyerinburgi) klub gyakorlatilag a Karpol család birodalma lett. A legendás tréner a játékosát, Galina Duvanovát vette feleségül, és amikor egy-egy rövid időre Japánban, Horvátországban és Spanyolországban dolgozott tanácsadóként, jó kezekben, nejére hagyta az egyesületet. Ma már az unokája, Mihail is az edzői stáb tagja. Őt nemcsak a pálya mellett, edzőként formálja, hanem a feleségével ő is nevelte fel négyéves korától, miután – újabb családi tragédiaként – a fia és a menye 1993-ban autóbalesetben életét vesztette.

Azért az Üvöltő medvéhez méltó módon úgy gondolja, mivel az unokája, joga van kiabálni vele…

Az Uralocska jekatyerinburgi csarnoka előtt szobrot emeltek az edzőnek és csapatának (Fotó: Imago Images/ITAR-TASS)
Az Uralocska jekatyerinburgi csarnoka előtt szobrot emeltek az edzőnek és csapatának (Fotó: Imago Images/ITAR-TASS)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. június 6-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik