Magyar edzők az olasz fővárosban és Itáliában

romanista | 2015.07.19. | 15:07

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... bajnokságban számolatlan magyar edző dolgozott. Bizony a topcsapatoknál is hazánk fiai hozták a legfontosabb...


Hirdetés

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... bajnokságban számolatlan magyar edző dolgozott. Bizony a topcsapatoknál is hazánk fiai hozták a legfontosabb döntéseket, irányították, nevelték az ifjú labdarúgókat. Hogy tovább fokozzam, elárulom; bizony az olasz bajnokság jogelődjéről van ám szó, és bizony kedvenc csapatunk kispadján is nem kevesebb, mint hét (7) magyar edző csücsült. Egyértelműen az első bajnoki címet nyerő Schaffer Alfréd a no.1., de rajta kívül is többen megjárták a „csizma-ország” fővárosában alapított klubbot.

Itt a nagy uborkaszezon kellős közepén, visszatekintő posztunk ma az olasz fociban feltűnt honfitársainkat, és konkrétan az AS Romát irányító mestereket veszi sorra. Méltatlanul elfeledett szakemberek sokaságáról van itt szó, így egy posztot minimum megérdemelnek a hatvanas évekig a calcioban jelentős szerepet betöltő magyar szakemberek.

„… Nekünk megadatott közelről megcsodálni a remek erőt, amelyet vezetőitek ömlesztettek a zsenge itáliai sport ereibe, nekünk megadatott, mert minket hívtatok oda mesternek, akitől meg akarjátok tanulni a győzelemre vezető ismereteket.” – Fischer Mór a Magyar Labdarúgó Szövetség Nemzetközi Bizottságának elnöke ezekkel a szavakkal köszöntette a hazánkba látogató olasz labdarúgó válogatott csapatot 1932-ben. Ez előtt a hízelgő kijelentés előtt 11 évvel már Gianni Agnelli Hirzer Ferenc torinói bemutatkozásáról áradozott: „Abban az időben imádtam a futballt és a Juventust. Akkor kerültem először közelebbi kapcsolatba a focival, és sosem felejtem el, amit láttam. Annyira gyors volt, mint egy kilőtt nyílvessző.” Szép szavak, nagy dicséretek.

Ugyanebben a Juvéban szerepelt egy másik magyar játékos, Viola József, aki később a városi rivális Lazio trénereként komoly eredményeket ért el. De nem lehet szó nélkül elmenni a Milánóban ténykedő Weisz Árpád mellett sem, többek között olyan ifjú tehetségeket fedezett fel, mint Giuseppe Meazza. Ezen kívül Weisz két bajnoki címet is nyert a Bologna padján! Az 1937-s világkiállításon a kor sztárcsapatát, a Chelsea-t múlták felül 4-1-re. A francia sportlapok így számoltak be az eseményről: „Weisz Bolognája olasz módra, de angol profi labdarúgókból álló csapatként győzedelmeskedett.” Weisz később könyvet adott ki edzésmódszereiről, Il giuoco del calcio címmel, mely –az olaszok szerint- hozzájárult az olasz futballelmélet megalapozásához.

Schaffer Alfréd 1941-s bajnok csapata

Vagy nézzük a milánóiak nagy riválisát a Milan-t. Első külföldi (!) igazolásuk 1924-ben Bánás József volt. Bánás később edzői feladatokat is ellátott a Milan csapatánál, felfedezve olyan csillagokat, mint például Giovanni Trappattoni.

De ennyi bevezető után térjünk talán rá kedvenceinkre. Nem kronológiai sorrendben, inkább a sikereket helyezve előtérbe 1941-ben Schaffer Alfréd az AS Roma kispadjára ül. Még ebben az évben meg is nyeri az első olasz bajnoki címet a Farkasokkal. (30 mérkőzés, 16 győzelem, 10 döntetlen és négy vereség volt a csapat mérlege)

Schaffer 42’ nyarán, a bajnoki címet követően Magyarországon vakációzott. Az őt körülrajongó újságíróknak részletesen elmesélte sikerének titkát. Első és legfontosabb dolognak –mekkora közhely már- a csapategységet tartotta. De kitért a speciális edzésmódszerekre is, minden játékosával külön foglalkozott, eltérő edzéseket vezényelt a csapat egyes részeinek. Kiemelkedő hangsúlyt fektetett a bemelegítésre (!) és különválasztotta az erőnléti és labdás gyakorlatokat. Micsoda reformok!

Sárosi György és az edzésmódszerek

Időrendi sorrendben, 1931-33 között, két kiírás alatt Baar János volt az első magyar edző a Farkasok kispadján. Első idényében bronzérmes lett a fővárosiakkal, csak a Juventus és a Bologna végzett előrébb. 32/33-s idényben viszont „csak” az ötödik helyen állt csapatával, amikor menesztették, helyére szintén magyar trénet neveztek ki, Kovács Nemes Lajos személyében. Rá mindössze a fent említett bajnoki kiírás befejezését bízták, de így is több bajnokin irányította kedvenceinket. Itt kell megemlítenem, hogy a 1933-34-es Serie A edzői állományában 12 magyar edző dolgozott. (!) (három olasz két osztrák és egy angol tréner mellett)

Őket követi időben Schaffer Alfréd négy egymást követő idénye, 1939-1943-ig dirigálta a csapatot. Egy bajnoki cím mellett végzett a hetedik helyen és kétszer volt kilencedik. Sajnos munkájának második felét beárnyékolja a II. Világháború és a faji megkülönböztetés. Ez persze nem egyedi eset volt akkoriban. Szomorú.

Kertész Géza, akit elsöpört a világháború

42/43-s idényt már nem Schaffer vezetésével fejezte be a csapat, helyére Kertész Gézát nevezeték ki, akit az idén végén a Gestapo távolított el Olaszországból. 47/48-ban Senkely Imre jött. Irányítása alatt a csapat szerényen a 17. helyen végzett, pont elkerülve ezzel a kiesést. Az akkori kiírásban 21 csapat volt első osztályú, és négy kieső zuhant a Serie B mezőnyébe.

Pár évvel később, már az ötvenes években hatodik magyar edzőként, két idényre Varglein Máriót jelölték trénernek. A fiumei születésű, magyar állampolgárságú edző a hatodik helyen végzett az 1952/53-s bajnokságban. Ebben az évben egy bizonyos, későbbi római legenda Nordahl volt a gólkirály. Következő szezonban lemásolta az előző évi eredményeit és szintén hatodik lett a csapattal.

Varglein Márió munka közben

Végül a második legtöbbet Rómában dolgozó magyar Sárosi György következik. 1955-től három bajnokságban edzette a Farkasokat. Volt hatodik, ötödik és egyszer tizennegyedik. Viszont nemzetközi mérkőzésen, egy bizonyos Vásárvárosok Kupájában negyeddöntőt játszott az AS Roma csapatával.

Röviden itt ér véget a magyar edzők olaszországi kalandozása. Közel harminc éven keresztül volt meghatározó része a calcionak a magyar edzőállomány. Ma már ez elképzelhetetlen, de érdemes mosolygós arccal visszagondolni ezekre az időkre, még talán akkor is, ha az a labdarúgás nagyon nem összehasonlítható a mai labdarúgásnak nevezett játékkal.

Egy biztos, Trieszttől Szicíliáig, Fiumétól egészen Genováig minden rendű és rangú futball-formációban megtalálható magyar edzők és játékosok sokat tettek az olasz labdarúgás felvirágoztatásáért, nem csoda tehát, hogy az Olasz Labdarúgó Szövetség vezetője már 1926-ban így írt a magyar kollégájának: „a nemes Magyarországnak, a bölcs mesterek hazájának, Olaszország, a hálás tanítványok hazája mindig testvéries szeretettel akarja megragadni kezét.

1930-ban már 5-0-ra kapott ki a magyar válogatott az olaszoktól

Olyan technikai reformokat valósítottak meg a magyar trénerek az olasz fővárosban, de szerte Olaszországban, mint az erőnléti edzés, taktikai elemek gyakorlása, játékos adatbázisok kialakítása, bemelegítés, vagy éppen a téli alapozás. Köszönet érte!

források: index.hu, transindex.ro, wikipedia.com, almanaccogiallorosso.it.

romanista

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum