Mint már utaltam rá a nyári meccsek a "barátság" jegyében zajlanak és a Madrid elleni "sörkupa" meccsen alkalmunk volt feleleveníteni egy régi és bensőséges barátságot. Újra találkoztunk Carlo Ancelottival, minden romanista kedvenc "Carlettojával". Carletto volt a '83-as bajnok Roma egyik oszlopos tagja, és amióta elkezdett edzeni, minden adandó alkalommal elmondja, hogy majd egyszer mennyire szeretné edzeni a Rómát. Ezzel az egésszel csak az a probléma, hogy ő mindig "majd egyszer" szeretne Rómába jönni.
Carletto, a "scudettoval" a mezén
De inkább térjünk rá a dallasi meccsre, a barátságos mérkőzés előtt volt egy nem túl barátságos jelenet, mikor Keita nem volt hajlandó kezet fogni Pepével. Régi súrlódások, azokból az időkből, mikor Keita Spanyolországban játszott, kialakult egy kis dulakodás a két csapat között és eltartott 2-3 percig mire mindenki lehiggadt.
A Madrid, ahogy az ilyen nyári meccseken lenni szokott, nélkülözött több alapembert és 4-3-3-as hadrendben álltak fel: Casillas; Carvajal, Pepe, Sergio Ramos, Coentrao; Xabi Alonso, Illaramendi, Modric; Lucas, Isco, Bale.
Mi pedig, szintén 4-3-3-ban, így vonultunk pályára: Skorupski; Florenzi, Benatia, Castan, Cole; Keita, Nainggolan, Pjanic; Iturbe, Totti, Ljajic. Gondolom mindenkinek szemet szúrt, hogy Florenzi ezúttal merőben szokatlan poszton, jobb bekként szerepelt, hozzátenném nem is rosszul.
A papírformának megfelelően a Real Madrid kezdett erősebben, uralták a labdát és egymást követték a helyzetek a kapunk előtt. Sergio Ramos lesről fejelte fölé Bale beadását, majd Cole-nak kellett blokkolni Isco lövését, megint Bale beadásából.
Közel negyedórát kellett várni az első romanista akcióra, Totti próbálta szöktetni Iturbét, de Casillas jól jött ki.
Utána megint a Real jött, Bale Modriccsal játszott össze, de a walesi lövését Skorupsky ütötte szögletre. Megint Bale következett, Lucastól kapott labdát a Roma 16-osában, de sikerült közelről mellélőnie, miközben Benatia zavarta. Aztán Totti kiugratta Iturbét, de Coentrao utolérte az argentint.
Eltelt az első félóra, mikor egy hosszú akció végén, Iturbe próbálkozott egy távoli lövéssel, de nem találta el a kaput. Aztán következett egy Ljajic szóló, betört a Madrid tizenhatosába, ki is cselezte Illaramendit, de a lövése mellé ment.
A félidő vége előtt a Madrid megint megszerezhette volna a vezetést, Carvajal a Roma tizenhatosából lőtt, de Skorupski védett, a kipattanóra Pepe érkezett, de az ő lövését meg Benatia hárította becsúszva.
Az első félidő elég nyomasztó Madrid fölényben telt, a Roma nem sok mindent mutatott. A második félidőben a Madrid elkezdte vadul cserélgetni a játékosokat és a csapatuk kezdett egyre jobban hasonlítani az alacsonyabb osztályban játszó fiókcsapatukra, a Castillára.
A második félidőben Volt egy Pjanic szabadrúgás 35 méterről, ami messze elkerülte a kaput, egy picit pontatlan Nainggolan beadás, aminél Ljajic megpróbált elesni, hátha kapunk valamit és el is jutottunk az 58-ik percig, amikor is Totti eldöntötte a meccset. A Capitano először átlépett egy Keita passzt, ami így eljutott Florenzihez a szélre, ezzel a madridi védelem teljesen megzavarodott. Florenzi a jobb szélről visszatette a labdát az érkező Tottinak, aki kapásból a jobb felső sarokba lőtt, Diego Lopez elverve és mi vezettünk.
Pár perccel később Ljajic le is zárhatta volna a meccset, de a szerb mellélőtte a Tottitól kapott labdát. A 65-ik percben volt a Roma első cseréje, mikor beállt De Rossi, Pjanic helyére.
Még volt egy Madrid kontra, Isco passzolt Bale-nek, de a lövésébe belelépett Castan és Skorupski könnyen összeszedte a labdát.
A 70-ik percben Totti helyére érkezett Borriello, majd a 77-ik percben lejöttek Florenzi, Nainggolan és Iturbe, a helyükre érkeztek Somma, Sanabria és Ucan.
A 85-ik percben a meccs félbeszakadt, egy olyan jelenetsor következett, amilyet én még életemben nem láttam foci meccsen. Először egy bolond befutott a pályára, ez annyira megtetszett a közönségnek, hogy egy tucat vigyorgó félkegyelmű egymás után követte a példáját. Többnyire Madrid szurkolók voltak, de azért "szerencsére" mi is képviseltettük magunkat, akadt egy Roma mezbe bújt elmeháborodott is. Az amcsi rendőrök, nem túl hatékonyan, de dicséretes alapossággal, egyesével összeszedték őket és hátrabilincselt kézzel kivezették mindegyiket.
Eltelt bő öt perc mire az összes bolondot eltávolították a pályáról, volt még egy öt perces hosszabbítás, amin már semmi érdemleges nem történt.
Összességében szerintem amíg a Madrid szanaszét nem cserélte magát, addig uralta a meccset, de egy kis szerencsével, valahogy kibírtuk a nyomást. A második félidőben, mikor egyre kevesebb embert ismertem fel a pályán lévő madridi tinik közül, átvettük az irányítást és megnyertük a meccset. Ez csak egy nyári meccs volt, amit szerintem mi vettünk komolyabban, semmiképp nem szabad elbízni magunkat, de akkor is elvertük a BL címvédőt. A meccs legjobbja természetesen Totti lett, akit a cserénél, még a túlnyomó többségben madridista nézők is állva tapsoltak meg.
Dallasban is ő volt a legjobb
Most térjünk is rá a következő ellenfelünkre a "sörkupában", az Interre. Az Intert senkinek sem kell bemutatni, sajnos mi romanisták nagyon jól ismerjük őket. Bár most komoly változások folynak az Inter háza táján, a Moratti család, miután eltapsolt közel 1 milliárd eurót az Interre, tavaly úgy döntött, hogy végleg befejezi a pénzköltést és a fekete-kék milánóiakat utolérte a globalizáció, egy indonéz üzletember, Erik Thohir személyében. Nem irigylem Thohir elnök urat, a Moratti család nagyon magasra tette a mércét, hozzájuk képest Thohir egyenlőre olyan mint egy kiscserkész, aki a zsebpénzével játszik.
Egyenlőre a költségek csökkentése és az adósságállomány átszervezése a prioritás a nemzetközi milánóiaknál, micsoda változás ez Ronaldo, Vieri, vagy Ibra időszakához képest. Thohir elnök úr, miközben remek anekdotákkal szórakoztatja az interistákat a Juve szurkoló fiáról (micsoda jövőkép), egyfolytában arról beszél, hogy 3 év múlva lesznek erősek. Ez nekünk azért jó hír, mert már tavaly is 3 évről beszélt, ha ez a jövőben is így marad, én mint romanista nagyon meg leszek vele elégedve.
Szeretettel Indonéziából: Thohir
Legyünk őszinték, mi romanisták nem igazán szeretjük az Intert, ha nem lenne elég a kétezres évek második felében kialakult rivalizálás, tavaly megszerezték a kispadra a "kedves és szeretetre méltó" Walter Mazzarri mesteredző urat, akinek olyan a személyisége, mintha Háry Jánost keresztezték volna, a rejtői Potrien őrmesterrel. Ettől önmagában Mazzarri semmivel sem lenne ellenszenvesebb mint a többi interista edző, de mivel úgy ment az Interhez, hogy előtte elutasította a Roma megkeresését, bátran kijelenthetjük, hogy Mazzarri nem fog egyhamar népszerűségi versenyt nyerni romanista körökben.
Sokkal kevesebb szeretettel Nápolyból: Mazzarri
Az Inter szempontjából az idei átigazolási piac máris sikeresnek mondható, végre sikerült megszabadulniuk a "régi nagy Inter" néhány nagyon jól fizetett és nagyon is kiöregedett darabjától, Militonak, Samuelnek, Cambiassonak és Zanettinek mind lejárt a szerződésük. A jeles argentin különítmény kiválása, megannyi szép zsíros fizetési csekket jelent, amit Thohirnak már nem kell aláírni.
De térjünk ki a jelentősebb igazolásaikra is, megvették Yann Gérard M'Vila Pamungkast, ilyen névvel ha valaki nem afrikai, az csakis francia lehet és valóban, a 24 éves francia védekező középpályást a Rubin Kazanyból hozták vissza Európába. Elhozták Manchester pirosabbik feléből az örökifjú Nemanja Vidicet is, a szerb középső védőtől még sok szépet és jót remélnek, a tekintélyes kora ellenére. Ellenben vettek ők fiatalokat is, konkrétan megvették tőlünk a védelem bal szélére Dodót, elnézést kérek Dodótól és semmi sincs kizárva, de remélem, hogy nem pont az Interben fog egyszer csak megtáltosodni. Ha Dodó örökre "nagy ígéret" maradna én tökéletesen boldog lennék.
A "sörkupa" előző meccsén az Inter kikapott, de csak tizenegyesekkel, a Manchesteri vörösöktől, evvel az eredménnyel még maradt egy hangyányi esélyük a döntőbe jutásra, pont mint nekünk. Így néz ki a sorrend a csoportunkban, az utolsó csoportkör előtt: Manchester Utd 5 pont, ROMA 3 pont, Inter 3 pont, Real Madrid 1 pont. Tehát ha elvernénk az intert és a MU kikapna a Madridtól, még bejuthatnánk a döntőbe. A másik csoportban még teljesen bizonytalan a helyzet, csak az biztos, hogy a Milan már nem juthat tovább.
Tehát készülhetünk egy izgalmas Inter-Roma rangadóra, az élő közvetítés szombat este lesz, magyar idő szerint 19:00 órakor a Sport 2-n.