Új milánói és római divat: olcsó gaucho, féldrága olasz

Megjegyeznénk, a Parmánál mindenki megzakkant: a múlt hétig közel 100 jövés-menést regisztráltunk, és nagy bölcsen azt hittük, ekkora mértékű igazolásnál nagyobbat már nem lehet csapni, és nyugodni térnek a pármai vezetők – nos, a nagy nyugodás közepette 13 (ez Olaszországban szerencsés szám) labdarúgó írt alá a „sajtosokhoz”, és az egyensúly jegyében szintén 13-an távoztak onnan; ki kölcsönbe, ki kölcsönbe vásárlási opcióval, ki közös tulajdonba, ki közös tulajdon megerősítésében, ki végleg ingyen, ki pedig végleg, pénzért. Pármában sem gondolná pedig az ember, hogy van értelme a transzfermániának, javaslom, szervezzünk jövőre buszos utazást oda, mert gondolom önök is ménkű kíváncsiak, hogy kik igazolnak ennyit (és miért vannak még mindig szabadlábon?), hogyan néz ki egy edzés arrafelé 113 embernek (ma egymás közötti játék lesz, hajnali 9 és 18 óra között), és legfőképpen: hogyan képesek adminisztrálni a népvándorlást?

No de ugorgyunk az INTERNAZIONALE együtteséhez, amely a nagyon nagy számok törvénye alapján nyélbe ütött pár üzletet a Parmával: elengedte oda egy évre az örök fenegyerek Antonio Cassanót, onnan pedig a fiatal algériai-francia támadó, Isak Belfodil fele játékjoga érkezett, tízmillió euróért. Az eredeti hírek arról szóltak, hogy Cassano, valamint a nyáron a Palermótól hatmillióért megvett védő, Matías Silvestre kölcsönbe érkezik a Parmához a csatárért, de Silvestre megvétózta az üzletet, majd a felkínált MacDonald Marigából nem kértek a kiscsapatnál (pedig éppen őt is tízmillióért adták el az Internek). A 21 éves Belfodil 2018-ig írt alá, évente 800 ezer eurót keres majd bónuszok nélkül, Cassano pedig belement abba is, hogy jelentősen csökkenjen milánói nettó hárommilliós bére (a pármai maximum a bruttó egymillió, legalábbis eddig annyi volt), annyira nem tudott együttműködni az új mesterrel, Walter Mazzarrival. Jövőre, ha beváltják a vásárlási opciót, hároméves kontraktust köthet. Hogy még érdekesebb legyen, eláruljuk, hogy Belfodil megvételétől csak az utolsó pillanatban lépett vissza a Napoli, Silvestre pedig végül számkivetett lett az Interben, a Parma állítólag éppen hatmillióért viheti...

Mazzarri mester nemzetközi szinten ismeretlen nevekből építkezik, okosan és türelmesen, de nehogy azt higgyük, hogy fillérekből: a Sampdoriától a húszesztendős oriundi csatár, Mauro Icardi hatmillióért érkezett, a szintén ennyi idős uruguayi balszélső, Diego Laxalt 2.3 millióért hagyta oda a Defensor Sportingot, de még a veterán futómasina, a kölcsön után megvett Gaby Mudingayi is belekerült 750 ezer euróba. Ingyen érkezett viszont mestere után Nápolyból a rutinos emberfogó, a szintén argentin-olasz Hugo Campagnaro, de vele sem lehet igazán frissíteni a hátsó sorokat, lévén már 33 éves. A szélső Diego Mella és a hátvéd Jacopo Galimberti Parmából érkezett (játékjog-variációkkal, miért, mit várt a kedves olvasó?), de ők a jövő zenészei; ellenben a 24 éves középhátvéd, Marco Andreolli instant erősítés, aki hosszas bolyongás után tért meg, lévén öt éve ötmillióért innen vette meg az AS Roma (Cristian Chivu átigazolásának farvizén). Most a Chievótól jött, ingyen. A nagy nyári meglepetésember itt az argentin támadó középpályás, Rubén Botta, aki a CA Tigrétől szintén pénzmozgás nélkül érkezett, nagy reményekkel – és egy komoly, csak az ősz végére gyógyuló térdsérüléssel.

Sokallják egyesek az argentinokat? Akkor zárjuk az érkezők sorát egy „gaucho" kapussal, Juan Pablo Carrizóval, aki korábban kölcsönjátékosként szolgálta az Intert, most végleg lemondott róla a Lazio. Ő egyébként nem mostani, hanem egykori üstökös, emlékszünk még talán arra, hogy a rómaiak 2008-ban még 7.5 millióért tettek rá szert.

Mazzarri nem tartott igényt Tommaso Rocchira és Wálter Garganóra sem, Dejan Sztankovics elköszönt a szurkolóktól, viszont pár fiatal (Giulio Donati, Luca Caldirola, Andrea Romano) kiárusításával szert tett némi forgótőkére. Silvestréhez hasonlóan nem kapott meghívót a pinzolói edzőtáborba Ezequiel Schelotto sem, tehát ő is mehet, amerről látnak érte öt-hatmillió eurót. A kölcsönből visszatértek közül csak Samuele Longo tartott a nagyokkal, miközben az európai nagycsapatok leginkább Samir Handanovicért és Andrea Ranocchiáért érdeklődnek, Alfred Duncant pedig a Tottenham vinné.

Döntsék el a kedves Inter-fanok, hogy jó hír vagy sem, de az indonéz üzletember, Erick Thohir hamarosan megveheti a klub 75 százalékát közel 300 millió euróért, majd később teljesen kivásárolná Massimo Morattit. Az alkudozások folynak (Moratti nem adna el ilyen sokat a klubból), de az extra bevételből futná az adósságok kezelésére, stadionépítésre – és például Micah Richards, Alekszandar Kolarov, Leandro Damiao, a Cagliaritól ötmilliós álomfizetéssel, nyolcmilliós átigazolási díjjal (és ezen felül a Samuele Longo, Alfred Duncan kettős fele játékjogával) csábítgatott Radja Nainggolan, a Sao Paulo középpályása, Wellington, a bázeli Aleksandar Dragovic, Fabian Schär duó vagy Juan Camilo Zúniga megszerzésére.

Az AS ROMA sem olyan napokat él mostanában, mint amikor a Tancredi – Bonetti, Righetti, Nela, Nappi – Ancelotti, Falcao (Giannini), Conti, Cerezo – Pruzzo, Graziani csapat kis híján Európa legjobbja lett, vagy amikor a csatársort az Abel Balbo, Gabriel Batistuta, Marco Delvecchio, Vincenzo Montella, Francesco Totti ötösből kellett kiszemezgetni. Itt sincs már pénz légiós klasszisokra, sőt, úgy általában légiósokra sem: eddig érkezett a Genoától 4.5 millióért a nagy csatárígéret Mattia Destro (másik „felét" már tavaly megvették, 11.5-ért, most csak éltek a „farkasok” az akkor kikötött vételi opcióval), az akkor éppen ennek az ügynek a folyományaként „félig” odaadott középpályás, Valerio Verre pedig most egymillióval többért, 2.5-ért tért vissza. Nem meglepő módon a tavalyi Destro-transzfer harmadik érintettje, a szintén sokszoros U-válogatott szélső, Giammario Piscitella fele játékjoga is visszaérkezett az örök városba, hogy ugyanazért az 1.5 millióért Pescarában landoljon.

Merthogy onnan meg Gianluca Caprari másik fele játékjoga költözött Rómába, kétmillióért – a 19 esztendős szélső szintén megrögzött U-válogatott. Csak a tisztánlátásért: tavaly 1.2 millióért lett „közös ló”.

Marco Borriello hazatért genovai vendégfellépéséből, és nem sikerült elcserélni őt Alberto Gilardinóra, Bojan Krkicet ellenben visszapaterolták a Barcelonához (ahonnan már le is lépett az Ajax irányába), de Maarten Stekelenburg, Panajotisz Tahcidisz, Giammario Piscitella, Luca Antei, Gianluca Curci, Matteo Brighi, Iván Piris és Mauro Goicoechea ideje is lejárt az AS-nél, a világbajnok Simone Perrotta pedig visszavonult.

Meglehet, a védőüstökös Marquinhost a PSG vagy a Barca őrült összegért viszi el, és ki tudja, meddig köti még a becsület (adott szava) Daniele De Rossit Rómához, amikor a Manchester City, a Chelsea és a PSG is bődületes pénzekkel szirénkedik körötte, a franciák még Marco Verrattit is beáldoznák érte; Miralem Pjanicért 23 milliót adna a Tottenham, Pablo Osvaldóért 15-öt a City, Erik Lameláért pedig 30-at sem sajnálna a Napoli elnöke. Nélkülük azért furcsán nézne ki a Roma...

Stekelenburg utóda Morgan De Sanctis, a valenciai Diego Alves vagy Emiliano Viviano lehet, Angliából Maicon, Gervinho (éppen egykori mestere, Rudi Garcia ült le a nyáron a római kispadra) és Nani érkezhet, az udinei középső védő, Mehdi Benatia már a napokban aláírhat (nyolcmillió az ára). A PSV középpályásával, Kevin Strootmannal már meg is egyeztek az olaszok, csak éppen klubja ragaszkodik a 15 milliós ellenértékhez, nem éri be 11-gyel. Az igen kapós Nainggolan itt is szóba került, a titkos fegyver pedig a 17 éves horvát középső védő, Tin Jedvaj, a Dinamo Zagreb mágikus tinije, aki már a felnőtt nemzeti csapat keretébe is bekerült.

Nos, a LAZIÓT sem fenyegeti az a veszély, hogy televarrják arany csillagokkal a klub gyönyörű mezét, hiszen itt sem olyan elképesztő a keret, mint jó tíz éve. Javier Garrido, Modibo Diakité, Carrizo és Louis Saha távozását azért túlélik, de fel kell készülni lélekben arra, hogy a karmester Hernanes is csatlakozik hozzájuk: a PSG 35 milliós ajánlatát aligha utasíthatják vissza (a játékos szerződése egyébként 2015-ig szól). Ennek jegyében érkezhetett nyolcmillióért egy nála is fiatalabb brazil karmester, a húszéves Felipe Anderson, a Santostól, akinek ügyében már a télen megegyeztek, csak éppen kicsúsztak a határidőből (ilyesmi Pármában nem fordulhatna elő).

Mellette az Udinesétől végleg megvett Antonio Candreva szervezkedhet, előtte a kolumbiai Brayan Perea, Salernóból pedig három fiatal is érkezett a középpályára, egy csomagban. A laziós meglepetéstranszfer a 28 esztendős argentin-olasz hátvéd, Diego Novaretti, aki Mexikóból tette át székhelyét Rómába (egyébként a Cityhez vitte volna Roberto Mancini, de a menedzserrel repült a védő szerződése is). Honfitársa, az anderlechtes Lucas Biglia már a városban tartózkodik és nem nyaral, a Greuther Fürth albán védője, Mergim Mavraj Facebookján már azt közölte, hogy a Lazióban folytatja (B-terv itt a lyoni Bakary Koné), bal oldalára honfitársa, Elseid Hysaj jöhet az Empolitól (segítünk: a fővárosiak sportigazgatója az albán Igli Tare). Hogy kerekre zárjuk: egy fiatal horvát középhátvéd itt is felmerült: a laziós kiszemelt a spliti Josip Elez.

A jövő héten a Napolival és a Fiorentinával foglalkozunk bővebben – és imádkozunk, hogy Parmában kitörjön a „pax transzferimento”.