A kérdés az angol Football Association Premier League (FAPL) jogvitája nyomán került a luxembourgi székhelyű taláros testület elé. Az FAPL értékesíti az élvonalbeli angol hivatásos labdarúgó-bajnokság mérkőzéseinek tévés közvetítési jogát, és – nyílt közbeszerzési eljárás révén – területi alapon kizárólagos jogot biztosít a műsorsugárzó szervezeteknek a Premier League-meccsek élő közvetítésére. A kizárólagos jogot biztosító terület rendszerint egyetlen tagállam területének felel meg. A tévénézők tehát kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban működő műsorsugárzó közvetítését nézhetik.
E területi kizárólagosság védelme érdekében az FAPL-lel kötött felhasználási szerződésekben minden műsorsugárzó kötelezettséget vállal a műholdas jel kódolására. A felhasználási szerződés megtiltja a műsorsugárzóknak, hogy dekódoló kártyákat bocsássanak azok rendelkezésére, akik a műsoraikat más tagállamban kívánják nézni.
Nagy-Britanniában egyes kocsmák olyan külföldi dekódoló kártyákat kezdtek használni, amelyeket görög műsorsugárzók bocsátottak a Görögországban lakó előfizetők rendelkezésére. Ezek a pubok a brit földön kizárólagos jogosultnak számító Sky tévé dekóderárainál kedvezőbb áron veszik meg a dekódoló kártyát és a dekódoló egységet.
Az FAPL megpróbált bírósági úton véget vetni ennek a tevékenységnek, így jutott el az ügy Luxembourgig.
Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a külföldi dekódoló kártyák behozatalát, értékesítését és használatát. Rámutatott arra, hogy az FAPL nem hivatkozhat a szerzői jogra, mivel ezek a sportesemények nem minősülnek egy szerző saját szellemi alkotásainak, tehát az uniós szerzői jog értelmében vett „műveknek”.
A legfőbb európai bírói fórum elismerte: az uniós versenyjoggal főszabály szerint nem ellentétes az, hogy a jogosult egyetlen engedélyezettnek engedje át a védelem alatt álló mű műholdas sugárzásának kizárólagos jogát. Mindazonáltal – tette hozzá – a felhasználási szerződések nem tilthatják meg a műsorsugárzó szervezeteknek az érintett sporteseményekre vonatkozó, határon átnyúló szolgáltatás nyújtását. Az Európai Unió Bírósága szerint ugyanis nem szabad teljesen megszüntetni a műsorsugárzók közötti versenyt, nem szabad a nemzeti piacokat felosztani az országhatárok mentén.
E területi kizárólagosság védelme érdekében az FAPL-lel kötött felhasználási szerződésekben minden műsorsugárzó kötelezettséget vállal a műholdas jel kódolására. A felhasználási szerződés megtiltja a műsorsugárzóknak, hogy dekódoló kártyákat bocsássanak azok rendelkezésére, akik a műsoraikat más tagállamban kívánják nézni.
Nagy-Britanniában egyes kocsmák olyan külföldi dekódoló kártyákat kezdtek használni, amelyeket görög műsorsugárzók bocsátottak a Görögországban lakó előfizetők rendelkezésére. Ezek a pubok a brit földön kizárólagos jogosultnak számító Sky tévé dekóderárainál kedvezőbb áron veszik meg a dekódoló kártyát és a dekódoló egységet.
Az FAPL megpróbált bírósági úton véget vetni ennek a tevékenységnek, így jutott el az ügy Luxembourgig.
Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a külföldi dekódoló kártyák behozatalát, értékesítését és használatát. Rámutatott arra, hogy az FAPL nem hivatkozhat a szerzői jogra, mivel ezek a sportesemények nem minősülnek egy szerző saját szellemi alkotásainak, tehát az uniós szerzői jog értelmében vett „műveknek”.
A legfőbb európai bírói fórum elismerte: az uniós versenyjoggal főszabály szerint nem ellentétes az, hogy a jogosult egyetlen engedélyezettnek engedje át a védelem alatt álló mű műholdas sugárzásának kizárólagos jogát. Mindazonáltal – tette hozzá – a felhasználási szerződések nem tilthatják meg a műsorsugárzó szervezeteknek az érintett sporteseményekre vonatkozó, határon átnyúló szolgáltatás nyújtását. Az Európai Unió Bírósága szerint ugyanis nem szabad teljesen megszüntetni a műsorsugárzók közötti versenyt, nem szabad a nemzeti piacokat felosztani az országhatárok mentén.
