TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Izgatottan hallgatták a rádióban a kaposvári kórház betegei is, köztük a tizenegy évvel korábban egy közúti baleset okozta trauma miatt megnémult Pék János. Amikor Szepesi György közvetítésében a 72. percben odáig ért, hogy Turait felvágták a tizenhatoson belül, Pék úr önkéntelenül felkiáltott: Tizenegyes!

ALAPVONAL. Aki pusztán sporteseményként tekint rá, az nem érti az olasz lélek architektúráját.

ALAPVONAL. Móré Imre Kisfalumból a nagyvilágba című, 2006-os visszaemlékezése egy regényes életút hiteles lenyomata, a huszadik századi történelem sajátos metszete, a magyar futballistasors izgalmas tanúvallomása és nem utolsósorban az életigenlés evangéliuma. Az életigenlés pedig két területen mutatkozik meg nála a legszebben, legtisztábban, kendőzetlen őszinteséggel: a labdarúgásban és a szerelemben.

ALAPVONAL. Nem szerelem, hanem vallás a labdarúgás. Az elmúlt időszakban pedig egyfajta kiút is a mindennapok szürkeségéből, sőt, kiválóan alkalmas az életminőség javítására is.

ALAPVONAL. Mire feltűnt az első modern sportlap, a Nemzeti Sport (1903), már lényegében kialakult a sport fogalma, és ehhez nem sokat lehetett hozzátenni. A lap azonban magyarázatképpen hozzáfűzi a sport fogalmához: »nemzedékek boldogulására, népek jövőjére kiható fontosságú intézmény…«

ALAPVONAL. Az emlékek egyébként formálhatók, van olyan szereplő, aki úgy emlékszik, hogy a Fradi negyedik gólját nem Novák tizenegyese jelentette, hanem Albert szerezte, három védő csüngött rajta, s ő velük együtt vitte be a kapuba a labdát. Ilyen körítéssel még a bunda is elfogadható(bb)

ALAPVONAL. Sok klubvezetőnek és főleg edzőnek fájt a feje, amikor tavaly megmondták, hogy a „magyarajánlás” alapján kell dolgozni, összerakni a csapatot, keretet, ez alapján muszáj meccsek közben cserélni is, mindezt úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. Azt hiszem, a jutalom nem marad el, még ha nem is manifesztálódik azonnal.

ALAPVONAL. A világvándorok világfutballjában persze legfeljebb egy-két játékost találni mindkét oldalon, aki ezt a száz éve íródó eposzt képes lenne így felfogni, átérezni, a hagyományok tisztelete és az életre szóló elköteleződés manapság már a szurkolótáborok sajátja. Ezért is külön elismerés jár az újpestieknek elképesztő ragaszkodásukért, azért, hogy még mindig nem hunyt ki a tűz, pedig már egy teljes generáció nőtt fel siker nélkül.

ALAPVONAL. A londoni férfiverseny első öt helyezettje közül négy is ugyanazon márkájú, fejlesztésű cipőt viselt, akárcsak a női győztes. Az Adizero Adios Pro Evo 3 nevű csodacipő korántsem vehető ki a pakliból, és ez a pontosítás már csak azért sem minősül reklámetikailag kifogásolhatónak, mert az atlétika futószámai jó ideje nem csak  az edzőpályán dőlnek el.

ALAPVONAL. Ha Milák anatómiai, fiziológiai s tudom is én milyen adottsága – mondjuk – Darnyi Tamás megszállottságával, tudatosságával találkozik, akár nyolc-tíz olimpiai aranyra is képes lehetett volna, kár fantáziálni ma már, ám állítom, ennek fele még meglehet. Ha!

ALAPVONAL. A dél-amerikai zseni úgy gondolta, megnézi magának azt a magyar legényt, aki képes tenyérrel is eldönteni jelentős tétre menő meccset. Mert ugyan az argentin lábbal, fejjel, testtel minden cselt ismert, a tapasztaltabbtól nem szégyen átvenni egy működő rendszert.

ALAPVONAL. A futballtrénerek körében nem mindenki lehet mesteredző. Nyerhet sorozatban akárhány bajnokságot, kupát, tornát, csak akkor van esélye a mesteredzői címre, ha szakedzői diplomája van.  A hétköznapi logika alapján ez természetes, a FIFA-agy azonban másként működik.

ALAPVONAL. Bukovi Márton labdarúgó mesteredző tűnt fel a Népsport szerkesztőségének folyosóján és Pobuda Tiborba botlott, aki akkor már nyugdíjas napjait élte. A mester udvariasan köszöntötte a fotóst, megkérdezte, hogy telnek a napjai, aztán kis szünetet tartva azt mondta: »Apád volt az igazi fotós, te csak az árnyéka voltál!…« Az ítélet szíven szúrta Pobudát, aki – ahogy a szólás tartja – köpni, nyelni nem tudott.

ALAPVONAL. A tavalyi Kazincbarcika elé én is oda helyeztem volna még egy sorompót, az osztályozót, a Honvéd és a Vasas biztosra vehető feljutásával ellenben semmi gondom. Még akkor sem, ha így tizenkettőből ötre nő a fővárosi csapatok száma.

ALAPVONAL. A cél megvolt, vágytam az élményre, de hogy tegyek is érte? Hát hülye vagyok én? Majd megoldom valahogy. Ja, csak ez nem olyan, mint az írás vagy a matematika, hogy jön az ihlet és szevasz, hanem itt bele kell tenni a melót.

ALAPVONAL. Sportújságírói pályafutásom hajnalán hajlamos lettem volna jól odapörkölni, hogy no de kérem, hol vannak a női edzők? Ja, hogy ők maradjanak csak a gyerekeknél, a nevelőedzői szerepkörben, s hagyják a komoly szakmát a férfiakra?! De ma, negyven év múltán elfogadóbban látom ezt.

ALAPVONAL. Egyértelmű, hogy öt körrel a vége előtt az „ágyúsok” sorsolása könnyebb, de meglehet, hogy már egyszer sem hibázhatnak – miközben a gólkülönbségen is javítaniuk kellene –, ha csúcsra akarnak érni, merthogy a Manchester City és Pep Guardiola rutinos, dörzsölt rókaként figyeli minden léptüket, s lecsap a lehetőségekre.

ALAPVONAL. Ha az MLSZ valóban komolyan gondolta volna, hogy valamennyire esélyegyenlőséget teremt, akkor a másodosztályú együttes otthonában kerülne sor a találkozóra, azonban még ez sem valósul meg, semleges helyszínen rendezik majd az osztályozót.

ALAPVONAL. Létezik szabadsága a szívvel játszott futballnak, a belső határokat feszegető futásnak, az ellenfél mozdulataiból ösztönösen olvasó vívásnak, és a sort lehet folytatni, a természetközeli alapélményt adó evezésig.

ALAPVONAL. Mit kezdjen az edző, ha konfliktusa támad a nyilvánosságban tobzódó klasszisokkal?