TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha valahol, hát a Franzstadtban tudják, hogy ilyen helyzetekben egy villanás az élet. Minden és semmi között egy csatár sziporkája vagy elpackázott ziccere, egy kapus földöntúli bravúrja vagy benyelt potyája dönt.

ALAPVONAL. Felnőtt egy generáció, amely gyerekként nem látta világbajnokságon az olasz nemzeti csapatot. Csak, legalábbis a Corriere della Sera szerint, már az a baj, hogy emiatt senki sem dühös, csupán rezignált és szomorú.

ALAPVONAL. A lurkókat nem érdekelte, hogy ez egy tét nélküli felkészülési mérkőzés, nem nézik meg, hogy mekkora volt Schön lövésének az xG-je és hogy mit mutat a szlovén futball »benchmark-indexe«. Náluk a gól az gól, a győzelem az győzelem.

ALAPVONAL. Az a legjobb, ha az orvosi és az edzői stáb mindenre kiterjedően összedolgozik.

ALAPVONAL. Amióta a szélrózsa valamennyi irányába mehetnek életkortól függetlenül a honi labdarúgók, nagyon nehéz elképzelni bármelyik klubunkat is a legjobb négy között. Főleg hat-nyolc »falunkbeli« gyerekkel. Ahhoz azért Jules Verne fantáziája sem nagyon lenne elég, pedig neki nehéz volt egykoron gondolati határt szabni!

ALAPVONAL. Kétségtelenül szerencsés konstelláció »terméke« a vb-selejtező bravúrcsapata. Mostanság állt össze egy érett futballistakorban lévő mag, amelyet többféle becsvágy is tüzelhet.

ALAPVONAL. Az igazán sokkoló az, hogy nekünk se így, se úgy nem jutna hely a kiválasztottak között. Nekünk mindenképpen savanyú a szőlő, én is ezért szórakozom Új-Kaledóniával, és káröröm helyett szánom az íreket. Kell-e mondani, hogy mi 1986-tól fogva hiányzunk, monoton, a változatosságot csupán az jelenti, hogy kezdetben a 24, majd a 32, idén pedig a 48 közé nem sikerült befurakodnunk.

ALAPVONAL. Az elmúlt évek és évtizedek viharait, a mindenféle »izmusokat«, szerencselovag befektetőket (a zálogházas B. Péter és az olasz felnőttfilmes producer, Massimiliano Caroletti egyaránt megfordult Tatabányán és Szombathelyen is) túlélve, a harmadik vonalba süllyedve ugyan, de él és élni akar a Haladás.

ALAPVONAL. Érthetően nincs gazdag irodalma annak, milyen a rossz futballcsapat, ám azért összeszedegethetők a jegyek. A kiindulópont, hogy sokat hibázik és gyakran veszít. Ezen belül gyengén védekezik, nincs összhang a játékosok között, a taktikának jó, ha látszata van, a pályán lévők bizonytalanok, könnyen feladják.

Lassan érdemes lesz futballjogász-világbajnokságot tartani, abban is mocoroghat egy kis pénz. (Jog)Erőss Pál már évtizedekkel ezelőtt tv-sztár volt idehaza a Jogi esetekben, azóta a televíziózás is fejlődött, már ezen a területen is akadtak mívesen tető alá hozott realityk, miért ne lehetne műfajteremtő módon ezzel is megpróbálkozni?

ALAPVONAL. Lényében mintha a küzdelemre ítélt ember – lásd az ökölvívásért is bolonduló Hemingway öreg halászát és más hőseit – s a békesség jézusi alázatával élő lélek gyúratott volna össze a teremtésben, döbbenetes példázatként, meghaladhatatlanul.

ALAPVONAL. A szeretethormonról mint doppingszerről kevés szó esik. Pedig tetten érhető.

ALAPVONAL. Hogy mi volt a mesterre jellemző a pengés kardvívásban? Abból az elvből indult ki: nem az a fontos, hogy adjunk, hanem az, hogy ne kapjunk. A fő súlyt a védésre és a riposztra fektette. Gyakran azt mondta: »Elég baj az, ha már támadni kell.« Ebből eredően, ha támadott, az áltámadásokat erőltette, és tempóval csípte meg ellenfelét.

ALAPVONAL. Mindent végiggondolva, ebben a bragai 0–4-ben sincs semmi rendkívüli. Abban már inkább van, hogy az El-alapszakasz első hét fordulóját veretlenül vívta meg  a Ferencváros.

ALAPVONAL. Világosan kiderült, hogy a már régóta így működő BL-hez hasonlóan a második számú nemzetközi klubsorozat is egyre inkább a nagyok játszóterévé válik.

ALAPVONAL. A történtek után szinte kínálja magát „a fák nem nőnek az égig” közmondás.

ALAPVONAL. A magyar csapatsportágakban az elmúlt években azt hiányoltam, hogy a vízilabda kivételével nincsenek világklasszisaink. Futballban ez változott, Szoboszlai Dominik igazi sztár lett, és most úgy tűnik, női kosárlabdában is van egy játékosunk, aki a következő tíz évben egyértelműen a hierarchia csúcsán állhat, aki egyfajta mérce és példakép is a többieknek.

ALAPVONAL. Antonín Panenka a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjének tizenegyespárbajában úgy vette be az NSZK kapuját, hogy azt elsőre talán senki sem értette. Mint amikor leáll egy filmforgatás, mert valaki elrontotta a nagyjelenetet. Sepp Maier, a nyugatnémetek kapusa elvetődött, de »korán«. A rendező ilyenkor szokott idegessé válni, mert újra kell forgatni az egészet. Egy unott futballista meg csak úgy, brahiból azért belebökött a labdába, a kapu közepébe emelve.

ALAPVONAL. Valter eredménye azt jelezte, hogy nemcsak háromhetes körökön képes magas szinten teljesíteni, hanem az agresszív, technikás egynapos versenyeken is.

ALAPVONAL. A futball Magyarországon – ahogyan olykor becéztük, Futbóliában, ebben a focialista országban – mindig is a legteljesebb közügy volt.