A halál súlya – az öngyilkos NFL-sztár bűnei

A csaknem 190 centiméter magas, kisportolt korábbi focista, Aaron Hernandez és az alig pár méterrel mögötte ülő egyszerű emberek egyaránt sírva vették tudomásul a bíróságon elhangzottakat. Elsőre meg sem lehetett volna állapítani utóbbiak arcáról, hogy merőben más okból könnyeztek, mint a 2010-es és 2012-es szezon közt a profi amerikaifutball-bajnokságban szereplő New England Patriots csapatát erősítő egykori NFL-sztár.

A korábban egy Odin Lloyd nevű, jobbára ártalmatlan ismerősének megöléséért már életfogytiglanra ítélt, ezúttal kettős gyilkossággal vádolt, s végül felmentett Hernandez ugyan megpróbált a múlt pénteki ítélethirdetést követően fapofát vágni, de bűntudatát nem tudta palástolni. Az áldozatok elégtételre és igazságszolgáltatásra vágyó családtagjain az elkeseredettség lett úrrá, amikor kiderült, a 29 éves Daniel Jorge Correia de Abreu és a 28 éves Safiro Teixeira Furtado állítólagos gyilkosa nem bűnhődik a tettéért. Végül azonban Hernandez sem tudta feldolgozni, hogy az esküdtszék felmentette: bár a bíróságon megúszta büntetés nélkül, szerda hajnalban egy lepedővel felakasztotta magát a börtöncellájában.

Pedig mindössze öt év telt el azóta, hogy Bostonban mindenki Hernandezről áradozott. A Patriots-szurkolók a riválisok agyára mentek azzal, hogy a 2010-ben draftolt antihősünk és Rob Gronkowski minden idők legjobb párosát alkotják a maguk posztján, tight endként. Volt is némi alapja a kijelentésnek, hiszen mindketten sorra szerezték a touchdownokat, és a 2011-es szezonban a Super Bowlig repítették a csapatot. Annyira szaladt a szekér, hogy a még most is a liga legjobbjai közé tartozó Gronkowski évenként 9 millió dollárért hat évvel meghosszabbította a szerződését még a 2012-es idény kezdete előtt, míg Hernandez összesen 40 millióért írt alá még öt évre. De hogy milyen furcsa kanyarokat produkál az élet: előbbi azóta kétszer is bajnok lett a Patriots csapatával, s szerdán az amerikai elnök is fogadta – épp aznap, amikor utóbbi végzett magával.

Az NFL persze tele van fenegyerekekkel, nem is lehet elvárni egymást dollármilliókért püfölő, több mint 100 kilós izomkolosszusoktól, hogy mindannyian kisangyalok legyenek a pályán kívül. Amíg ugyanakkor törvényes keretek közt vezetik le a feszültségüket, nincsen semmi gond, sőt a legnagyobb sztároknak legtöbbször még az olyan kihágásokat is elnézi a társadalom, amelyekért mások joggal rács mögé kerülnének. Drogfogyasztás, ittas vezetés, bunyók tömkelege, sőt néha még a családon belüli erőszak sem jelenthet akadályt, pénz van rogyásig, az pedig sok ilyen kényes helyzetet megold. Azonban nincs annyi dollárjel, amennyivel egy gyilkosság elkövetésével járó bűntudatot el lehet kerülni – ahogyan ezt Hernandez is megtapasztalta.

A 27 évesen öngyilkosságba menekülő, utolsó négy esztendejét börtönben töltő korábbi játékost ráadásul nem is egy emberöléssel vádolták meg. Először 2013-ban, Odin Lloyd kivégzéséért vették őrizetbe. Amint a rendőrök bevitték Hernandezt, a Patriots azonnal megvált tőle, s ezzel a jó hírneve mellett a kevesebb mint egy évvel korábban kötött 40 millió dolláros szerződés értékének felét is megőrizte. Hernandezt el is ítélték: bár a bíróságon bemutatott történet helyenként kicsit lyukas volt a megbízhatatlan szemtanúk miatt, s a gyilkos fegyver nem került elő, az esküdtek így is elég bizonyítékot találtak ahhoz, hogy az egykori sztár egy életre rács mögé kerüljön. Hernandez még jó magaviselettel sem szabadulhatott volna soha többé.

És a másik, kettős gyilkossági ügye, amelynek az ítéletét múlt pénteken hirdették ki, még csak ez után jött. Pontosabban ez előtt: a rendőrség hosszú hónapokig tartó nyomozása után kiderült, hogy vélhetően Hernandez volt a felelős Daniel de Abreu és Safiro Furtado 2012-es haláláért, sőt fél évvel később még az esetet testközelből végignéző legjobb barátját, Alexander Bradleyt is fejbe lőtte közvetlen közelről, nehogy fény derüljön az igazságra.

Ebben az ügyben mostanáig váratott magára a tárgyalás, amelyen Hernandeznek kinézett még pár életnyi börtön az életfogytiglani büntetés mellé. A vád koronatanúja Bradley volt, aki csodával határos módon túlélte, hogy golyót kapott a szeme közé, s mindenről be tudott számolni. Az egész azzal kezdődött, hogy egy bárban De Abreu véletlenül leöntötte itallal, majd kinevette az emiatt kis híján felrobbanó Hernandezt. És bár a Patriots játékosa Bradley tanácsára a balhét elkerülendő továbbállt, de dühe nem csillapodott – már csak azért sem, mert úgy gondolta, az újonnan szerzett ellenség és annak baráti társasága követte őt. Amikor ugyanis a paranoid Hernandez és Bradley átmentek egy másik bárba, és ott is megpillantották De Abreu-t és négy haverját, Hernandeznek a társa szerint eldurrant az agya. Kocsival járőröztek egy kicsit a szórakozóhely körül, aztán mikor újra meglátták a célpontokat, a sztár megkérte Bradleyt, hogy húzódjon a piros lámpánál várakozó csoport autója mellé, majd fegyverrel a kezében kihajolt az ablakon, tett egy rasszista megjegyzést, és öt lövést adott le a kocsiban ülőkre, egyiküket fejbe, másikukat mellbe találva – mindezt, mert valaki leöntötte őt egy itallal...

És ha az autót vezető, és az utóbbi hetekben Hernandez ellen tanúskodó Bradley mintapolgár lenne, ezekért a gyilkosságokért is minden épeszű esküdt elítélte volna az exfocistát. Csak hát Bradley egy drogdíler, aki jelenleg is börtönbüntetését tölti holmi lövöldözés miatt, így a története is hitelét vesztette, főleg miután kijelentette, kizárólag azért nem működött együtt már korábban is a rendőrökkel, mert vérbosszút akart állni az őt is elhallgattatni próbáló Hernandezen. Ezek után mondja valaki, hogy biztosan nem Bradley volt az igazi gyilkos! Nem csoda, hogy Jose Baez védőügyvéd (aki korábban a kétéves lányát megölő amerikai nőt, Casey Anthonyt is felmentette) is erre alapozta a védelmet, és az esküdtek nem is találták tökéletesen egyértelműnek, hogy Hernandez húzhatta meg a ravaszt. Sőt, mivel Bradley tanúvallomásáért cserébe immunitást élvez, így hiába számít minimum tettestársnak De Abreu és Furtado meggyilkolásában, őt bíróság elé sem lehet állítani az ügyben. Bár Hernandez beismerő vallomással felérő öngyilkosságát követően erre nincs is szükség: a tettes nem tudta magát felmenteni a cselekedeteinek súlya alól, s bár ez a két áldozatnak az ítéletet követően zokogó családtagjait vélhetően nem vigasztalja, a maga módján igazságot szolgáltatott.