Itt van Amerika
TÓTH ÁDÁM 2020.05.09 10:58 Frissítve: 2020.05.09 11:27

Jupp Heynckes útja az ötmárkás fizetéstől a futballvilág meghódításáig

Labdarúgóként mindent megnyert, amiről fiatalon álmodott, mégis a Bayern München edzőlegendájaként emlékeznek rá a futballszurkolók. Jupp Heynckes 75 éves.

A trófeahalmozó Jupp Heynckes: 2013 nyarán a BL, a német Szuperkupa, a Bundesliga és a Német Kupa megnyerése után (Fotó: AFP)

 

JUPP HEYNCKES
Született: 1945. május 9., Mönchengladbach (NSZK)
Sportága: labdarúgás
Posztja: csatár
Klubjai játékosként: Borussia Mönchengladbach (1963–1967, 1970–1978), Hannover (1967–1970)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnok (1974), Európa-bajnok (1972), UEFA-kupa-győztes (1974–1975), 4x német bajnok (1970–1971, 1974–1975, 1975–1976, 1976–1977), Német Kupa-győztes (1972–1973), 2x német gólkirály (1973–1974, 1974–1975), 2x gólkirály az UEFA-kupában (1972–1973, 1974–1975), gólkirály a Kupagyőztesek Európa-kupájában (1973–1974), gól­király a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (1975–1976)
Válogatottság/gól: 39/14 (1967–1976)
Klubjai edzőként: Borussia Mönchengladbach (1979–1987, 2006–2007), Bayern München (1987–1991, 2009, 2011–2013, 2017–2018), Athletic Bilbao (1992–1994, 2001–2003), Eintracht Frankfurt (1994–1995), Tenerife (1995–1997), Real Madrid (1997–1998), Benfica (1999–2000), Schalke (2003–2004), Bayer Leverkusen (2009–2011)
Kiemelkedő eredményei edzőként: 2x Bajnokok Ligája-győztes (1997–1998, 2012–2013), 4x német bajnok (1988–1989, 1989–1990, 2012–2013, 2017–2018), Német Kupa-győztes (2012–2013), 3x német Szuperkupa-győztes (1987–1988, 1990–1991, 2012–2013), spanyol Szuperkupa-győztes (1997–1998), a világ legjobb edzője a FIFA választásán (2012–2013), a legjobb edző az IFFHS-nél (2012–2013), 2x az év edzője Németországban (2012–2013, 2017–2018)

Életének egy fejezete lezárult. Jupp Heynckes szebb befejezésről nem is álmodhatott volna: a Bayern Münchennel a Borussia Mönchengladbachhoz utazott a Bundesliga 2012–2013-as kiírásának záró fordulójában. A győztes mérkőzést követő sajtótájékoztatón az évtizedek óta óriási népszerűségnek örvendő szakvezető meglepte az újságírókat, olyasmi esett meg vele, ami korábban soha: elpityeredett a kamerák kereszttüzében. A könnyeit palástolni nem tudó Heynckes felelevenítette élete legszebb emlékeit: bemutatkozását a Borussia Mönchengladbach játékosaként és edzőjeként, szót ejtett emlékezetes diadalokról és vereségekről, valamint a szurkolók szeretetéről. Okkal érezhette a néhány tucat újságíró gyűrűjében, hogy végleg hazatért. Egész életében megszállottan üldözte a sikert, ám a Bayern Münchennel teljesített tökéletes idény – bajnoki cím rekordpontszámmal (91), BL-győzelem és Német Kupa-diadal – után elégedetten dőlhetett hátra otthonában felesége, kutyái és macskái társaságában. Talán ő sem gondolta, hogy munkája korántsem ért véget.

A BERNI CSODA HATÁSA

A béke visszaköltözött Európába. A Harmadik Birodalom 1945. május 8-án kapitulált, a II. világháború lezárult az öreg kontinensen. Egy nappal később született Josef „Jupp” Heynckes, aki kilencedik gyerekként érkezett szerető családjába – és egy olyan világba, amelyben a remény és a félelem egyszerre volt jelen. Már fiatalon megtapasztalta, az életben semmit sem adnak ingyen. Édesanyja válláról úgy vette le a terhet, hogy krumpliföldekről csent élelmet a gyakran nélkülöző családnak. Szombatonként a közeli teniszpályán tüsténkedett, fizetés gyanánt öt márkát kapott. Kevéske keresetét összekuporgatva elhatározta, hogy építészmérnökként teremt majd biztos megélhetést a famíliájának.

A sors azonban máshogy rendelte: tehetségével hamar kitűnt társai közül a futballpályán. Első labdarúgással kapcsolatos élményét követően nyilvánvalóvá vált, letér a korábban választott útról. Kilencévesen ámulattal ült a televízió képernyője előtt a szomszédok gyűrűjében: örökre memóriájába vésődött az NSZK csodával határos fordítása Magyarország ellen az 1954-es berni vb-döntőben (3:2). Ahogy életrajzírójának, Christoph Spöckernek fogalmazott 2018 nyarán: nem Helmut Rahn vagy Fritz Walter nyűgözte le játékával, hanem Puskás Ferenc…


A Borussia Mönchengladbach mezében, amellyel négyszer nyert bajnoki címet (Fotó: Imago Images)

Heynckes lélegzetelállító játékoskarrierjének első mérföldköve 1964. augusztus 9. A fiatal támadó meghálálta Hennes Weisweiler vezetőedző bizalmát a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésen (4:2-es győzelem), mi több, a másodosztályban szerzett 23 góljával oroszlánrészt vállalt a Borussia Mönchengladbach feljutásából. Története a Bundesligában folytatódott, és ott sem lassított: 369 élvonalbeli mérkőzésen 220 gólig jutott. Hároméves hannoveri kitérőjét (és 25 gólját) leszámítva mindet a „csikók” színeiben szerezte, az 1970-es években húzóembere volt a négy bajnoki címet és UEFA-kupát nyerő együttesnek. Az évtized a Bayern München és a Gladbach versenyfutásáról híresült el, a gólkirályi címért rendre Gerd Müller és Jupp Heynckes csatározott. A válogatottban azonban vállvetve küzdöttek: együtt ünnepelhettek Európa-bajnoki győzelmet 1972-ben, s két évvel később a hazai rendezésű világbajnokságon értek a csúcsra.

PARÁZS VITA ÉS NAGY CSALÓDÁS

„Jupp Heynckes vezetőedzőként altatót is reklámozhatna” Christoph Daum, a Köln korábbi szakvezetője az 1988–1989-es idény kiélezett küzdelmét személyeskedéssel fokozta. A vita odáig fajult, hogy a ZDF műsorában egymás mellé ültették a feleket, hogy a salátástál sorsáról döntő Köln–Ba­yern München (1–3) találkozó előtt rendezzék nézeteltéréseiket. Heynckes úriemberként állta a támadást, míg Daum továbbment az altatós fricskán, és kifejtette, hogy egy meteorológiai térkép böngészése is érdekesebb elfoglaltság, mint kollégájával beszélgetni. A szópárbajban Uli Hoeness elnök védte meg a bajor klub trénerét, a pályán pedig Heyn­ckes vett nemes bosszút: csapatával 3–1-re diadalmaskodott Kölnben, és az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett. Az edzői pályafutását 1979-ben a Gladbachnál kezdő szakvezető egyik célját 44 éves korára elérte. Noha előzetesen nem úgy tervezte, hogy a Ba­yern Münchennel hódítja el első bajnoki trófeáját, következő vállalását már valóban a német rekordbajnokkal akarta teljesíteni, miszerint játékosaival elfoglalja Európa trónját. Különös pikantériája történetének, hogy ez előbb a Real Madriddal sikerült az 1997–1998-as idényben, ám hiába nyert a spanyol gigásszal Bajnokok Ligáját, végül távoznia kellett.

A Borussia Mönchengladbach játékosaként 1975 nyarán
az UEFA-kupával és a salátástállal (Fotó: Imago Images)

„Négy hónapig dolgoztam embertelen körülmények között, nem szeretném folytatni. Több mint harminc éve foglalkozom labdarúgással, a játékosaim és az újságírók mégis azt gondolják, hogy sokkal jobban értenek hozzá, mint én. Nem irigylem a Real Madrid következő vezetőedzőjét” – idézte a német szakvezetőt a Marca című spanyol napilap.

Madridból Lisszabonba (Benfica), majd ismételten Bilbaóba vezetett az útja (korábban, 1992 és 1994 között már dolgozott a baszk klubnál), áttörést azonban egyik csapattal sem ért el, így visszatért a Bundesligába. Előbb a Schalke, majd a Gladbach elöljárói fogadták bizalmukba, de mindkét gárdával megbukott. Utóbbira élete legnagyobb csalódásaként emlékszik.

Noha a Bundesliga 2006–2007-es kiírásában hét forduló után az 5. helyen állt csapatával, a folytatásban 12 meccses nyeretlenségi sorozat következett, a Bochum és Energie Cottbus elleni idegenbeli bajnokikon rendőri kíséret védte a szurkolók haragjától. Sokkal fájóbb lehetett neki, hogy saját drukkerei is kikezdték a klub egykori legendáját, aki idő előtt, a 19. fordulót követően távozott – a hátrahagyott Borussia Mönchengladbach pedig sereghajtóként kiesett az első osztályból.

BAYER ÉS BAYERN: SIKERTÖRTÉNET ÉS BEVÁLTOTT ÍGÉRET

Régi barátja, Uli Hoeness telefonhívása jelentett mentőövet két évvel később, és Heynckes élt a lehetőséggel. Jürgen Klinsmann menesztését követően a Bayern Münchennel veretlenül zárta az utolsó öt fordulót (négy győzelem és egy döntetlen).

A Bayern után következett a Ba­yer, és a Leverkusennel éppen korábbi kenyéradóját szorongatta meg. A Bundesliga 2009–2010-es idényében együttese az első 24 bajnokiján veretlen maradt, ám az utolsó 10 játéknapon csupán két győzelmet könyvelhetett el. Az első évadban megszerzett negyedik hely után a második pozícióig vezényelte csapatát, de a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolása sem tudta maradásra bírni, úgy döntött, hogy harmadszor is szerencsét próbál a Bayern Münchennél.

„Játékosként és edzőként jártam a mennyben, majd a pokolban – nyilatkozta az ősz hajú szakvezető a Spiegelnek. – Utóbbiból tanul a legtöbbet az ember, a csalódások és veszteségek formáltak évről évre. Egész életemre kihívásként tekintettem, és utáltam félbehagyni a teendőimet. A müncheni BL-döntő után nem állhattam fel a kispadról, hiszen a munkámat nem végeztem el.”

A német válogatott csatáraként 1972-ben Európa-bajnokságot, 1974-ben világbajnokságot nyert (Fotó: Imago Images)

Való igaz, ahhoz, hogy a mennybe kerüljön, előbb meg kellett járnia a poklot. A Chelsea elleni 2012-es Bajnokok Ligája-döntőre a német újságok a mai napig a 21. század legfájdalmasabb vereségeként hivatkoznak. És a Bayern a hazai pályán tizenegyespárbajban elbukott BL-finálé mellett a honi egyeduralmat is elveszítette: a Borussia Dortmund játékosai forgatták meg a tőrt a bajor szívekben, a fekete-sárgák a bajnoki cím mellett a Német Kupát is elhappolták Arjen Robbenék elől.

Heynckes irányításával azonban a dacos Bayern mindenkinek megmutatta a 2012–2013-as idényben! A bajnokságban rekordpontszámmal diadalmaskodott, a Bajnokok Ligájában a Borussia Dortmundot múlta felül (2–1) a döntőben, a Német Kupában a Stuttgartot (3–2) győzte le. A rutinos szakvezető 24 évvel fogadalma után betartotta ígéretet, és elfoglalta méltó helyét csapatával az európai trónon. Úriemberként búcsúzott: a történelmi triplázásnak köszönhetően minden idők (egyik) legjobb szakvezetőjeként vonult be a klub históriás könyvébe.

A Bayern iránti szeretetéről tanúskodik, hogy 2017 októberében ismét visszatért imádott csapatához, Carlo Ancelotti menesztése után az idényt vele fejezte be a gárda. Heynckes a salátástálat gond nélkül nyerte el, ám a Bajnokok Ligája elődöntőjében a Real Madrid megálljt parancsolt együttesének. Paradox módon vereséggel zárult edzői pályafutása – utódja, Niko Kovac az Eintracht Frankfurttal legyőzte a Bayernt a Német Kupa berlini fináléjában –, mégis örökös győztesként emlékeznek rá.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. május 9-i lapszámában jelent meg)

SOROZAT AZ NSO-N
Az edzőlegenda életéről írt sorozatunk részeit szombatonként olvashatják a nemzetisport.hu oldalon!
2020.10.24 15:11:55

Német labdarúgás M. G.

Az idény egyik legrosszabbul elsült cseréje is kellett a lipcsei sikerhez • Gulácsi és Orbán végig a pályán volt.

2020.10.24 14:57:16

Német labdarúgás H. D.

Az Eintracht Frankfurt sem volt akadály • Sané és a 17 éves tehetség is betalált.

2020.10.23 11:06:59

Német labdarúgás TÓTH ÁDÁM

Effenberg: „Ha továbbjutunk, piros bőrnadrágban és cowboycsizmában táncolok az asztalon”   

2020.10.15 19:11:22

Német labdarúgás L. PAP ISTVÁN

BAYERN MÜNCHEN 3. RÉSZ A sorozat harmadik részében a döcögő nyolcvanas évekről esik szó, benne két magyar trénerrel.

2020.10.08 16:17:37

Német labdarúgás L. PAP ISTVÁN

BAYERN MÜNCHEN, 2. RÉSZ. Sikeres bajor csúcstámadások a hetvenes évek futballszínpadán – főszerepben a háromkirályok.