Csörög a telefon – Tóth Ádám publicisztikája

TÓTH ÁDÁMTÓTH ÁDÁM
Vágólapra másolva!
2018.10.30. 23:51

Unottan kászálódott be a kocsijába Raphael Honigstein, ám mielőtt elindíthatta volna az autóját, ismeretlen számról keresték. A megszeppent német zsurnalisztát Uli Hoeness, a Bayern München elnöke hívta fel a mobiltelefonján, hogy elmondhassa kendőzetlen véleményét egy akkoriban megjelent – a bajor együttes átigazolásaival – foglalkozó cikk után. A nem mindennapi eset a 2014-es brazíliai világbajnokság előtt történt, és bevallom, mostanában gyakran eszembe jut a 45 esztendős újságíró számonkérése. Csaknem két éve készítettem interjút Honigsteinnel, aki az ominózus telefonhívással kapcsolatban csak ennyit jegyzett meg: irdatlan nagy bátorság kell más munkájának a kritizálására, és ami még ennél is rosszabb, hogy ha Hoeness az egyesület első embereként egy-egy médiamunkásban látja a német rekordbajnok legfőbb ellenségét, a hosszú évtizedek alatt felhúzott birodalom falai lassan megroggyannak...

A repedések jelei már korábban látszódtak. Kezdjük a leglátványosabbal! Uli Hoenesst hétrendbeli, összesen 28.5 millió eurós adócsalásért ítélték el 2014 tavaszán, mert nem fizette be a titkos svájci számlán keresztül lebonyolított tőzsdei és devizapiaci ügyletekből származó nyeresége utáni közterheket. A megviselt sportvezető csaknem két esztendőt volt börtönben, ám szabadulása után fél évvel ismét megválasztották elnöknek; árulkodó adat, hogy a voksoláson a több mint hétezer szavazó nagy többsége – kilencvenhét százaléka – támogatta. A nagyfokú lojalitás Hoeness állhatatos munkájának köszönhető: elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a Bayern Münchent Európa legjobb csapatai között emlegetik. 1979-es színre lépésekor az együttes éves költségvetése 12 millió márka volt, míg az adóssága 7 millióra rúgott. Az eltökélt szakember anno egy telefonnal az asztalán látott munkához. Németországból elsőként utazott az Egyesült Államokba megfigyelni a baseballt és az amerikai futballt, ahol a merchandising már milliós hasznot hozott a csapatoknak. Érdemes eljátszani a gondolattal: vajon hány honi klubvezető járt már külföldi tanulmányúton?

Hoeness hamar rájött, a labdarúgásban elért eredmények másodlagosak, az életben maradáshoz sokkal több kell. Fontosnak találta a jegyeladásokból és a televíziós szerződésekből befolyó összegeket, de közben fanshopok, üzletek és edzőközpontok létrehozásán ügyködött. Apró ecsetvonásokkal festette meg életének fő művét, ám a teljes eksztázist meggátolta a 2014-es „malőr”.

Visszatérésekor szembesülnie kellett azzal, hogy a Bayern egyáltalán nem olyan csábító, mint a 2013-as BL-győzelmet követő esztendőkben. Matthias Sammer, a korábbi sportigazgató egészségügyi okokra hivatkozva hagyta el a csapatot 2016-ban, és az utána keletkező űrt még ma sem sikerült betölteni. Hosszas keresgélést követően Hasan Salihamidzic lett a befutó a posztra, bár a sport1.de értesülései szerint az egyesület elöljárói tárgyaltak Oliver Kahnnal, Philipp Lahmmal, Thomas Linkével és Mark van Bommellel is, de egyikükkel sem tudtak megegyezni. A bosnyák főnök mindenesetre tökéletesen megfelel a vezérkar eddigi elvárásainak, a konfliktusokat kerüli, igaz, nevéhez eddig mindössze a fiatal kanadai, Alphonso Davies elcsábítása fűződik az MLS-ből...

A bólogatás részét már remekül elsajátította Salihamidzic, erről nemrégiben szerte a világon nagyon sokan meggyőződhettek, amikor a bajor klub vezérkara válságértekezletet tartott október 19-én. Mivel Niko Kovac vezetőedző mellett Hoeness, Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern Münchent működtető gazdasági társaság ügyvezető igazgatója és a bosnyák sportigazgató is megjelent a sajtótájékoztatón, sokan tévesen a szakvezető leváltását vizionálták. Helyette minden idők második legemlékezetesebb bayernes kirohanását kísérhették figyelemmel az érdeklődők – az első az volt, amikor a németül hadaró vezetőedző, az olasz Giovanni Trapattoni a gyengén futballozó labdarúgói miatt akadt ki 1998-ban –, a frusztrált vezérkar a gaz sajtónak üzent hadat. A játékosok védelmében elsőként Rummenigge szólalt fel.

„Mi, vezetők egyetértünk abban, hogy ezt a stílust nem vagyunk hajlandók elfogadni a médiától. Olvastam, miket írtak Manuel Neuerről. Hát, nem találok szavakat... Négyszer választották meg a világ legjobb kapusának, amit ő elért, azt nem lehet néhány szóban megfogalmazni. Hogy Mats Hummels és Jérome Boateng »nyugdíjasfocit« játszana? Úgy tűnik, hogy a sajtó nem ismer határokat.”

Hoeness egyetértett Rummenigge mondanivalójával, a klub elöljárói olyan megbonthatatlan egységként álltak ki a nyilvánosság elé, amilyenre hosszú ideje nem volt példa.

„Állandóan a nyári átigazolásainkra célozgatnak, hogy emiatt nem megy a csapatnak. Azt kérdezik, miért adtuk el Juan Bernatot, mintha ez lenne az oka annak, hogy veszítünk. Szerintem meg nézzék meg az előző idényből a Sevilla elleni BL-negyeddöntő első mérkőzését, és akkor belátják, hogy a balhátvéd a hibáival kis híján a kiesésünket okozta. Mi azon a napon eldöntöttük, hogy eladjuk.”

A hangzatos nyilatkozatok útvesztői között mégis könnyű eligazodni. A nagy egymásba kapaszkodás és Kovac védelme első ránézésre szívszorongatónak tetszik, de a színfalak mögött nem történt más, mint hogy a bajor vezérkar makacsul ragaszkodik az igazához. Ha még az őszi szezonban felállítanák a kispadról a vezetőedzőt, a klub elöljárói önként ismernék el a hibájukat a horvát szakemeber kinevezésével. Egyébként Hoenessék alakították ki a jelenlegi játékoskeretet is: a legutóbbi hat bajnokság győztese a Stuttgart mellett a legkevesebb labdarúgóval (23) vágott neki az idénynek, ráadásul a rekordbajnok „büszkélkedhet” a legidősebb átlagéletkorral (27 év felett) a Bundesliga csapatai közül. Nem lehet szó nélkül hagyni a generációváltás folyamatos elodázását sem. A Borussia Dortmund elleni 2013-as BL-döntőben pályára lépők közül heten még mindig az együttest erősítik, ezzel szemben a 2012-ben diadalmaskodó Chelsea kezdőcsapatából mindössze ketten maradtak. Külön említést érdemel Franck Ribéry és Arjen Robben helyzete is, a veterán szélsők oroszlánrészt vállaltak a csapat felemelkedéséből, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Carlo Ancelotti vezetőedző megfúrásának is aktív részesei voltak. Kovac láthatóan küzd azért, hogy elfogadtassa magát az öltözőben. Ugyanakkor nem lehet elvárni az edzői pályájának elején járó trénertől a világsztárok megregulázását. A klub elöljárói a frissítés halogatásával éppen a szakvezető eredményes munkáját lehetetlenítik el. Robbenéknek éppenséggel kijöhet a lépés a tavaszi szezonban a legrangosabb európai kupasorozatban – bár a drukkerek reménytelenségét híven tükrözi, hogy még mindig a holland és francia klasszistól várják a megváltást –, de a játékoskeret összetétele nem ezt sugallja.

Mindehhez a 66 esztendős Hoeness viselkedése már csak romlott hab a tortán: a már említett Bernat vagy a rosszul sikerült oroszországi vb-t követően Mesut Özil kritizálása; e stílus még akkor sem elfogadható, ha részben mindkét labdarúgóval kapcsolatban igaza volt a sportvezetőnek.

A Bayern korábbi játékosa, az 1974-ben világbajnoki címet ünneplő Paul Breitner úgy véli, a klub mindenkori vezérkara egyetlen futballistájával szemben sem üthet meg hasonló hangnemet.

„Uli mindig is a család tagja volt, és az is marad, de ez olyan pillanat, amikor a gyerekeknek oda kell állniuk az apjuk elé, s kijelenteniük, szégyellik magukat a viselkedése miatt. Egyetlen sajtótájékoztató alatt romba döntötték mindazt, amit az elmúlt évtizedek kemény munkájával elértek. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi gyengeséget látok a Bayern vezetőitől, mint amennyit ebben a néhány percben mutattak.”

Herr Hoeness, ne csodálkozzon, ha hamarosan csörög majd a telefonja...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik