Itt van Amerika
TÓTH ÁDÁM 2020.05.23 12:18 Frissítve: 2020.05.23 12:20

A rebellisek csatára, aki Gerd Müllerrel versengett

Jupp Heynckes oroszlánrészt vállalt a Borussia Mönchengladbach aranykorának sikereiből, a válogatottal Európa-bajnoki és világbajnoki címnek örülhetett, miközben történelmi jelentőségű mérkőzéseknek is részese lehetett. A német futball 75 éves edzőlegendájáról szóló sorozatunk 2. része.

Zseniális csatár volt: a Bundesliga mellett az UEFA-kupa, a KEK és a BEK egy-egy kiírásában is gólkirály lett (Fotó: Imago Images)
 
1. rész: A mosolygós behajtó, akinek nem mondtak nemet

A hatvanas évek a lázadás esztendei voltak. Az évtized végén, majd a következő elején átalakulóban volt a világ: a fekete-fehér televíziót felváltotta a színes, a Beatles és Rolling Stones mellett feltűnt a The Clash és a Sex Pistols. A korszak új hullámába tökéletesen beleillettek a Borussia Mönchengladbach labdarúgói, akik nemcsak a pályán kívül viselkedtek úgy, mint a rocksztárok, a pályán mutatott teljesítményüktől is hangos volt a média.

HAGYOMÁNY KONTRA ÚJDONSÁG

MINDENT MEGNYERT, AMIT CSAK LEHETETT
Josef „Jupp” Heynckes
Született: 1945. május 9., Mönchengladbach (NSZK)
Sportága: labdarúgás
Posztja: csatár
Klubjai játékosként: Borussia Mönchengladbach (1963–1967, 1970–1978), Hannover (1967–1970)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnok (1974), Európa-bajnok (1972), UEFA-kupa-győztes (1974–1975), 4x német bajnok (1970–1971, 1974–1975, 1975–1976, 1976–1977), Német Kupa-győztes (1972–1973), 2x német gólkirály (1973–1974, 1974–1975), 2x gólkirály az UEFA-kupában (1972–1973, 1974–1975), gólkirály a Kupagyőztesek Európa-kupájában (1973–1974), gólkirály a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (1975–1976)
Válogatottság/gól: 39/14 (1967–1976)
Klubjai edzőként: Borussia Mönchengladbach (1979–1987, 2006–2007), Bayern München (1987–1991, 2009, 2011–2013, 2017–2018), Athletic Bilbao (1992–1994, 2001–2003), Eintracht Frankfurt (1994–1995), Tenerife (1995–1997), Real Madrid (1997–1998), Benfica (1999–2000), Schalke (2003–2004), Bayer Leverkusen (2009–2011)
Kiemelkedő eredményei edzőként: 2x Bajnokok Ligája-győztes (1997–1998, 2012–2013), 4x német bajnok (1988–1989, 1989–1990, 2012–2013, 2017–2018), Német Kupa-győztes (2012–2013), 3x német Szuperkupa-győztes (1987–1988, 1990–1991, 2012–2013), spanyol Szuperkupa-győztes (1997–1998), a világ legjobb edzője a FIFA választásán (2012–2013), az IFFHS-nél a legjobb edző (2012–2013), 2x az év edzője Németországban (2012–2013, 2017–2018)

Jupp Heynckes hároméves hannoveri kitérőt követően tért haza Mönchengladbachba. Korábbi szobatársa és legjobb barátja, Günter Netzer régóta várta már. A gárda legjobbjának tartott, szőke hosszú hajú játékmester felidézte a régi emlékeket, amikor édesapja kocsijában bizonyította csapattársának 18 éves korában, hogy a sebesség rabja (1970 januárjában a szenvedélye kis híján az életébe került, a balesetben elszenvedett sérülései miatt nem vehetett részt a mexikói világbajnokságon). Günter Netzernek megvolt a magához való esze – később bizonyította a Hamburger SV sportvezetőjeként és bártulajdonosként is –, tudta, hogy a Borussia Jupp Heynckesszel kiegészülve megállíthatatlanul száguldhat a címvédés felé a Bundesliga 1970–1971-es kiírásában. A csapat a Bayern Münchennel küzdött meg a salátástálért, a versenyfutás az utolsó fordulóban dőlt el, amikor a bajor alakulat meglepetésre kétgólos vereséget szenvedett a Duisburg otthonában. Hennes Weisweiler tanítványai ismét ünnepelhettek, a Gladbach lett az első klub, amely a Bundesliga története során megvédte a címét.

Az 1968-as diáklázadások nyomán a német sajtó előszeretettel vont párhuzamot a politika és a futball között. A média úgy vélte, a Bayern München futballja a konzervatív, a régi politikai vonalat képviseli, míg vetélytársa, a Mönchengladbach agresszív, fiatalos játéka a lázadó ellenzéket, a rebelliseket szimbolizálja. Günter Netzer oldalán Berti Vogts és Jupp Heynckes jelentette a németek szemében az újat, a túloldalon Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeness és Paul Breitner a hagyományt.

Csakúgy, mint a salátástálért, a gólkirályi címért is rendre a két klub csatárai küzdöttek meg: a Bayern támadója, Gerd Müller hétszer bizonyult a legjobbnak, Jupp Heynckes 1975-ben utasított mindenkit maga mögé, míg az 1973–1974-es évadban 30 góllal megosztoztak a díjon.

Ulrich „Uli” Hesse német újságíró Tor című könyvében hosszasan foglalkozik az 1970-es évekkel, és rávilágít az ellentmondásra: a Bayern München eredményközpontú, pragmatikus futballja több gólt eredményezett az évtizedben, mint a Borussia Mönchengladbach ellenállhatatlan kontrajátéka (1970 és 1978 között a bajor gárda 634 gólig jutott a bajnokságban, vetélytársa 630-ig).

A Mönchengladbach nagy triója: balról Berti Vogts, Günter Netzer és Jupp Heynckes (Fotó: Imago Images)

A versengés a legjobbat hozta ki mindkét félből: a Bayern München 1971 és 1974 között sorozatban háromszor ünnepelhetett a Bundesligában, a bajor hegemónia után a Borussia Mönchengladbach hároméves hazai egyeduralma kezdődött. Csupán minden idők talán legemlékezetesebb végjátékán múlt, hogy Heynckes nem újabb bajnoki arany után vonult vissza az 1977–1978-as idényt követően…

LEHETETLEN KÜLDETÉSNEK INDULT

„Megőrült? Még három gólt kell szereznünk? Esélytelen!” – kiáltott ki vezetőedzőjének Heynckes a Borussia Dortmund elleni bajnoki mérkőzés 66. percében. A Mönchengladbach játékosai azonban nem adták fel, és meg sem álltak összesen tizenkettőig az 1977–1978-as német élvonal záró fordulójában. Heynckes ötöt vállalt magára a történelmi 12 gólos sikerből, és aligha gondolta, hogy pályafutása utolsó hivatalos találkozója, a Dortmund elleni 12–0-s diadal után keserű szájízzel vonul vissza.

Jupp Heynckes öt gólt lőtt a Borussia Dortmund kapujába, mégsem volt boldog a 12−0-s győzelem után (Fotó: Imago Images)
ELLENFELEKBŐL BAJTÁRSAK

Az 1970-es évek a Bayern München és a Borussia Mönchengladbach versenyfutásáról híresült el, a gólkirályi címért rendre Gerd Müller és Jupp Heynckes csatázott. A válogatottban azonban vállvetve küzdöttek: együtt ünnepelhettek Európa-bajnoki győzelmet 1972-ben, két évvel később a hazai rendezésű világbajnokságon értek a csúcsra. Utóbbin Heynckes epizódszereplőnek számított: mindössze két csoportmeccsen jutott lehetőséghez, utána kispadról nézte, ahogy az övéi megnyerik a tornát. Az 1972-es brüsszeli Eb-döntőben, amelyet az NSZK 3–0-ra nyert meg a Szovjetunió ellen, a Bayern és Gladbach összesen kilenc játékost adott a kezdőcsapatba, a két évvel későbbi müncheni vb-döntőben, a Hollandiával szembeni 2–1-es siker alkalmával nyolcat.

A német válogatottban vállvetve küzdöttek együtt: balról
Gerd Müller, Jupp Heynckes és Günter Netzer

A Gladbach másodikként várta az utolsó játéknapot, azonos pontszámmal, de a gólkülönbséget nézve tízgólos lemaradással az 1. FC Köln mögött. Mindkét együttes otthonától távol küzdött a bajnoki címért: Heynckesék a Bökelbergstadion átépítése miatt a düsseldorfi létesítménybe kényszerültek, míg a St. Pauli játékosai a kölni szurkolók befogadására alkalmatlan Millerntor helyett a Volksparkstadionban látták vendégül a listavezetőt. Az előzetesen lehetetlen küldetésnek titulált terv azonban vállalhatónak tűnt, amikor 13 perc játékot követően a Gladbach már hárommal vezetett. Az utolsó mérkőzését szenzációsan kezdő Heynckes (12 perc alatt duplázott) meg sem állt öt gólig, és hiába került játékostársaival közel – három gólra – a salátástáltól, 5–0-s győzelmével a Köln hármat megőrzött a forduló előtti tízgólos előnyéből.

„A kispadon ülő cserejátékosok rádión hallgatták a Köln meccsét – emlékezett vissza Heynckes a találkozó 40. évfordulója kapcsán a Bildnek. – A hatvanhatodik percben tudtuk, hogy kettővel vezet a riválisunk, s ha három gólt szerzünk, ledolgozzuk a hátrányunkat. Annak a híre is eljutott hozzánk, hogy a Köln további három gólt szerzett, de akkor már nem álltunk le… A végén a pálya szélén magamba roskadtam, fel sem fogtam, mi történt. A buszon viszont már azzal nyugtattam a többieket, nem is tragédia, hogy nem így lettünk bajnokok.”

A rekordkülönbségű győzelmet követően felvetődött, hogy a felek megegyeztek a találkozó előtt – a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) vizsgálatot is indított, de bizonyíték hiányában senkit sem marasztalt el.

BÚCSÚ A BARÁTTÓL

Günter Netzer nem volt érzelgős típus. A Borussia Mönchengladbachtól Német Kupa-győzelemmel búcsúzott, az öntörvényű zseni a kispadon kezdte az 1. FC Köln elleni 1973-as döntőt, és csereként beállva a hosszabbítás 94. percében szerzett győztes gólt. A Real Madrid hívására nem mondhatott nemet a támadó középpályás, aki 1973 nyarán elköszönt barátjától és korábbi szobatársától, Jupp Heynckestől.

Jupp Heynckes legjobb barátja, Günter Netzer
Német Kupa-győzelemmel búcsúzott
a Borussia Mönchengladbachtól 1973 nyarán

„Mindig tisztán játszottunk, a Dortmundnak nem volt tétje a mérkőzésnek, de azt senki sem gondolta, hogy tizenhárom perc után már hárommal vezetünk – mondta Heynckes. – Érdekes, hogy a Köln mérkőzésével kapcsolatban sohasem vizsgálódtak. Pedig korábbi edzőm és mentorom, Hennes Weisweiler akkoriban a rivális csapat kispadján ült, és ő fizette ki a húszezer kölni szurkoló belépőjét, ezért nem játszhatott a St. Pauli a saját stadionjában, mert nem fértek volna be a drukkerek. Sohasem derül már ki, én viszont úgy érzem, ha a Millerntorban rendezik meg a találkozót, akkor nem a Köln a bajnok.”

Érdekesség, hogy Heynckes „vonzotta” a nagy különbségű sikereket: a Schalke elleni 11:0 során triplázott 1967 januárjában, majd a „csikók” vezetőedzőjeként a Braunschweig csapatára számolt rá tízet (10–0) 1984-ben.

AZ ELHAJÍTOTT KÓLÁS DOBOZ TÖRTÉNETE

A legemlékezetesebb győzelmét azonban elvették tőle és csapatától. A Borussia Mönchengladbach az olasz Internazionalét fogadta 1971. október 20-án. A Bajnokcsapatok Európa-kupája nyolcaddöntőjének első összecsapása döntőnek is beillett volna, akkora várakozás előzte meg, ám a találkozón osztálykülönbség volt a két gárda között. A Borussia 7–1-re kiütötte előzetesen esélyesebbnek tartott riválisát, a sajtó szerint Günter Netzer élete mérkőzését játszotta, de Heynckes és a dán Ulrik le Fevre is duplázott. Mégsem a német csapat szenzációs futballja miatt maradt örökre emlékezetes a találkozó, hanem egy szurkoló miatt, aki egy coca-colás dobozzal fejbe találta (a tettes nem került elő) a szépítő gól szerzőjét, Roberto Boninsegnát az első félidőben. Bizonyíték és az esetet rögzítő felvétel hiányában a német együttes védője, Ludwig Müller visszaemlékezésére kell hagyatkoznunk, aki testközelből élte át az esetet. Elmondása szerint az üres doboz Roberto Boninsegna vállát találta el, aki az Internazionale csapatkapitánya, Sandro Mazzola kérésére terült el a földön és játszotta el „haláltusáját”.

Jupp Heynckes a salátástállal és
az UEFA-kupával 1975 nyarán (Fotó: Imago Images)

Az Inter az incidenst felhasználva célt ért az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA), az olasz klub óvott és nyert: a találkozó eredményét megsemmisítették, a visszavágót előbb semleges helyszínre akarták vinni (Bern), végül „enyhítésként” Nyugat-Berlint jelölték ki.

Noha az „első” olaszországi mérkőzésen az Internazionale győzött 4–2-re, a nyugat-berlini összecsapást is óriási érdeklődés övezte. Nyolcvannégyezer ember előtt játszott gól nélküli döntetlent a két együttes, így a Gladbach búcsúzni kényszerült a BEK-től másfél hónappal azután, hogy hatgólos győzelmet aratott a stadionjában…

Mi történt a szurkolóval, aki állítólag behajította a dobozt?

A rendőrök által elvezetett drukkert bizonyíték hiányában felmentette a bíróság, de az élete örökre megváltozott. Éveken keresztül kapott halálos fenyegetést, gyomorfekélye lett, és felhagyott a meccsre járással. A történtek után huszonöt évvel jelentkezett egy újabb szimpatizáns, aki megerősítette Ludwig Müller állítását, és úgy vélte, valójában egy olasz drukker dobta meg saját játékosát…

A német válogatott csatáraként járult hozzá a hazai rendezésű világbajnokság aranyérmének megszerzéséhez 1974-ben (Fotó: Imago Images)

Bár az igazság nem derült ki, a különleges história tükrözi, milyen balszerencséje volt a Gladbachnak a nemzetközi porondon, amely 1973 májusában az UEFA-kupa döntőjét, 1977 májusában a Bajnokcsapatok Európa-kupája fináléját veszítette el a Liverpool ellen. Igaz, az UEFA-kupa 1974–1975-ös idénye végén a klub megnyerte története első nemzetközi trófeáját, a döntőben a holland Twentét múlta felül 5–1-es összesítéssel. Jupp Heynckes lett a sorozat gólkirálya (11 gól), a döntő második mérkőzésén mesterhármast jegyzett. Hennes Weisweiler a diadal után engedett a Barcelona csábításának, a helyét Udo Lattek vette át a kispadon. A Bayern Münchentől érkező vezetőedző jó viszonyt ápolt Heynckesszel, és játékosa visszavonulásakor kiváló ötlettel állt elő az 1977–1978-as idény végén.

Felkérte másodedzőjének.

Az a bizonyos kólás doboz, amely helyet kapott a klub múzeumában
2020.05.28 15:18:28

Német labdarúgás TÓTH ÁDÁM

Bélyegezték túl jó embernek, de túl szigorú edzőnek és tekintélyelvű őskövületnek is. Az idő őt igazolta.

2020.05.29 20:16:42

Német labdarúgás BACSKAI JÁNOS

Továbbra sem megy a Freiburgnak, ezúttal a Bayer Leverkusentől szenvedett vereséget.

2020.05.27 17:34:45

Német labdarúgás T. D.

Gulácsi végig játszott, Orbán beállt • Most először született döntetlen a két csapat egymás elleni meccsén.

2020.05.26 19:56:25

Német labdarúgás H. D.

Hazai pályán ütötték ki a Leverkusent • A Mönchengladbach csak ikszelt a Werder Bremennel.

2020.05.26 18:14:34

Német labdarúgás M. G.

A rekordbajnok 1–0-ra győzött egy remek góllal, és nagy előnyre tett szert a bajnoki versenyfutásban.