HIRDETÉS
PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2019.01.26 10:25 Frissítve: 2019.01.26 10:39

Zsemberi János: A focinál nagyobb örömöt más nemigen tud szerezni

Zsemberi János, a tizennégy éve új fejezetet nyitó délvidéki Topolya elnöke a Ferencvároséra hasonlító címerről, az embert próbáló időszakról, a mindenkit lenyűgöző akadémiáról, az élvonalbeli szereplés lehetőségéről, valamint Nikolics Nemanja látogatásáról is beszélt a Nemzeti Sportnak.

A topolyai akadémia legjobbjai Felcsútra kerülhetnek (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

 

– A véletlen műve, hogy a klubhonlap nyitó oldalán látható, fűre festett TSC-címer hasonlít a Ferencvároséra?
– Nem az – indította a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjúját a szerb másodosztályban szereplő, szeptember óta akadémiát is üzemeltető Topolyai SC elnöke, a SAT-TRAKT telekommunikációs vállalat tulajdonosa, Zsemberi János. – Tetemes anyagi gonddal küszködő, a megszűnés szélén álló klubot vettem át kétezerötben. Az én gondolatom volt, hogy térjünk vissza a gyökerekhez. Volt is hová, hiszen a TSC-t százhat éve alapították. Érdemes tudni, a Délvidéken mindig is a Fradi volt a legnépszerűbb magyarországi csapat, magam is a zöld-fehéreknek szurkolok. A Topolya és az FTC kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza, mást ne mondjak, a ferencvárosiaktól kapott képeslapok mellett máig őrizzük az emlékplakettet, amelyet elődeink még 1923-ban vehettek át a Fradi akkori vezetőitől. A kapocs manapság is erős a két egyesület között, nem múlhat el úgy év, hogy gyerekeink ne játszanának egymással. Egyszer ők jönnek, máskor mi megyünk. A Ferencváros volt az első anyaországi klub, amellyel együttműködtünk. Innen jött az ötlet, hogy a tizennégy évvel ezelőtti „újrakezdéskor” olyan logót alkossunk, ami emlékeztet a Fradiéra. Mindamellett lassan időszerű lesz módosítani rajta.

– Csak óvatosan a címerváltoztatással, láthatjuk, hogy Újpesten is mekkora balhé lett belőle.
– Látni látjuk, de ne feledjük, ott a lecserélt címernek hagyománya van. Nem hinném, hogy Topolyán ekkora feszültség kerekedne belőle. Különben sem durr bele módra cselekednénk, körbejárnánk a témát, aki számít, annak kikérnénk a véleményét.

– Visszatérve a magyarországi összeköttetésekre: korábban arról lehetett hallani, hogy a Fradin kívül a Debrecennel, az MTK-val és a Puskás Akadémiával egyaránt szakmai kapcsolatban állnak. Ezek a vonalak élnek még?
– A Debrecennel és az MTK-val is jó a viszonyunk, de szakmai kapcsolatban már nem vagyunk. A felcsúti akadémiával viszont igen, olyannyira, hogy akit az átlagnál tehetségesebbnek tartunk, oda irányítjuk – ez részünkről afféle kötelességvállalás. Két növendékünk már ott játszik, remélem, lesznek követőik.

– Említette, hogy 2005-ben került a TSC élére. Mikor érkezett el az a nap, amikor úgy érezte, érdemes az addiginál is komolyabban foglalkozni a klubbal?
– Amikor értesültünk arról, hogy a magyar kormány, valamint a Magyar Labdarúgó-szövetség támogatni kíván bennünket. Ekkor eszméltem rá, hogy Topolya mások szerint is többet érdemel. Onnantól fogva szintet léptünk, az addigi amatőr hozzáállást felváltotta a profizmus.

– Mi nehezebb, egy merész terveket szövögető klub vagy egy sikeres cég élén állni?
– Nagy különbséget nem tapasztalok a kettő között. A céget annyiban könnyebb vezetni, hogy a működése kiszámítható – nem úgy, mint a futball.

– Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy a Topolya elnöke lett?
– Egyetlen másodpercig sem. Igaz, némelyek miatt többször is lett volna okom csalódottan visszalépni, csakhogy én nem ezek miatt igyekszem a lehető legjobban végezni a munkám, hanem az itteni közösség miatt: a gyerekek, az immár a másodosztályban szereplő felnőttcsapat játékosai és a szurkolók miatt. No meg magamért is, hiszen a focinál nagyobb örömöt más nemigen tud szerezni.

FELÚJÍTÁS BAJSÁTÓL ZENTÁIG
Amint arról az akadémia szeptember 27-i ünnepélyes átadásakor vajdasági kollégánk, Tőke János is beszámolt, a TSC utánpótlás-képzési rendszere 14 alközponton keresztül mintegy 1500 gyermekkel foglalkozik. A magyar kormány, valamint az MLSZ négy és fél milliárd forintos támogatásából nemcsak a topolyai futballra jutott pénz, hanem a többségében magyarok lakta településeken működő kluboknak is, így Bajsán, Bácskossuthfalván, Tóthfaluban, Péterrévén, Temerinben, Szenttamáson és Zentán is újítottak fel sportlétesítményeket. Utóbbi városban jelentős beruházások történtek, egyebek mellett azért, mert amíg nem épül fel a TSC stadionja, Szabó Zoltán csapata a Topolyától csaknem negyven kilométerre fekvő Zentán játssza hazai mérkőzéseit.

– Amióta beszállt a topolyai futballba, barátai vagy ellenségei száma gyarapodott?
– Amikor az egyesület elnöke lettem, azt gyanítottam, a baráti köröm bővül. Abban a tekintetben nem tévedtem, hogy csakugyan leltem új barátokra a labdarúgás révén, ugyanakkor irigyeim is akadtak – elsősorban az anyaországból. De úgy vagyok vele, inkább irigyeljenek, mintsem sajnáljanak.

– Ebben a történetben akad egy megkerülhetetlen személy. Kijelenthető, hogy a legendás vajdasági edző, Árok Ferenc nélkül nem lenne topolyai akadémia?
– Egyértelmű, hogy nélküle nem tartanánk itt. Sokszor és sokat beszélgetett Orbán Viktorral a futballról, és amikor szóba került a délvidéki akadémia felépítése, összekötött engem a miniszterelnök úrral. A folytatás már ismert.

– Igaz, hogy Árok Ferenc volt a bátyja edzője is?
– Bizony ám! A fivérem szép karriert futott be – velem ellentétben. Én hozzá képest csak focizgattam, ő eljutott az élvonalig. Tizenhét évesen már tagja volt a Novi Szad első keretének, később átigazolt a Partizanhoz. Mellette orvosi egyetemre járt, és éppen fogorvosi végzettsége állította válaszút elé. Jobban mondva, Feri bácsi állt elő azzal, hogy döntenie kell a labdarúgás és a fogorvoslás között. Utóbbi mellett tette le a voksát. Manapság Szombathelyen praktizál, de a focival nem hagyott fel: az orvosválogatott megbecsült tagja. Kosárlabdában viszont én vittem többre, amikor a gödöllői egyetem hallgatója voltam, az NB II-es csapatban játszottam, jóllehet az is csak amatőr szint volt. A futballra és a testvéremre visszakanyarodva: véleményét a mai napig kikérem. Hallgatok rá és jobbkezemre, Palágyi Szabolcs klubigazgatóra is. A szakmai rész Szabolcsra tartozik, én igyekszem nem belefolyni. Már csak azért sem, mert kiválóan végzi a munkáját.

– Az akadémia szeptemberi megnyitása óta hányan kopogtattak be azzal, hogy itt szeretnének játszani?
– A jelentkezők száma egyre csak nő, a városban gyakorlatilag már mindenki focizik – vagy focizni akar. Arról nem szólva, hogy tizennégy alközpontot üzemeltetünk, és mivel sehol sem kérünk tagdíjat, a futball tényleg népszerű lett a környéken. A magam részéről ezt azért sem bánom, mert így nagyobb a merítési lehetőség. Törekszünk rá, hogy a gyerekek fele magyar legyen – ezen a téren nem vagyunk könnyű helyzetben, de hála az égnek, kemény fából faragtak bennünket, így ezt a vágyunkat sem adjuk fel. Az akadémián egyébként mintegy ötven férőhely van, ám jelenleg csak huszonketten laknak bent.

Zsemberi János boldog attól, hogy másoknak is fontos a topolyai akadémia

– Hogyhogy?
– Mert nem akarunk olyan gyereket idehozni, aki nem jobb, mint a helybéli legények.

– Szerbiában hogyan fogadták, hogy a javarészt magyarok lakta Topolyán akadémia nyílt?
– Nagyon jól. Még a Szerb Labdarúgó-szövetség vezetői is megtiszteltek minket a látogatásukkal. Nem túlzok, a csodájára jártak az intézménynek – szerintem Szerbiában nincs ehhez fogható. Én is tagja vagyok a szövetség elnökségének, régóta ismerem a vezetőket, de engem is meglepett, mennyire megdöbbentek attól, amit nálunk láttak. Jólesett a pozitív reakció, amit tőlük kaptunk.

 A BETYÁROK DALA
A lelátón is pörög az élet Topolyán, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly megalakult a klub szervezett szurkolói csoportja, a Blue Betyars. A fanatikusoknak köszönhetően immár nemcsak Dunaszerdahelyen, Sepsiszentgyörgyön vagy éppen Csíkszeredában, hanem a TSC meccsein is lehet magyar nyelvű szurkolást hallani. Sőt – a Mercury zenekar segítségével – már az induló is elkészült, az Oroszlánszív című alkotás híven tükrözi a „betyárok” elkötelezettségét, akaratát és egységét. Hogy e helyütt néhány sort is idézzünk belőle:
„Harcmező vagy lelátó, a csatát meg kell vívni,
károgók hada fog ma is túl gyengének hinni.
Nem törődöm velük, nem tudják, hogy én mit érzek,
mily hatalmas erő az, mi engem ma vezérel.
Ma győzünk, ma nem félünk, ma teljes szívvel élünk,
ha jön majd egy boldogabb kor, hogy legyen mit mesélnünk.
Büszkén nézi minden vitéz, kinek lelke mennybe szállt,
Délvidék lehullt keresztjét felveszi a Kék Betyár.”

– Kaptak kritikát is. Több cikk látott napvilágot a Topolyától mintegy ötven kilométerre fekvő Tóthfaluban működő Nyers István Akadémia és a TSC Labdarúgó Akadémia vélt vagy valós szembenállása kapcsán. Ön hogyan jellemezné a két intézmény kapcsolatát?
– Soha semmilyen konfliktus nem volt köztünk. Való igaz, egyesek próbáltak minket egymásnak ugrasztani, csakhogy nem jártak sikerrel. Mindent elmondok azzal, hogy Tóthfalu bekerült az alközponti rendszerünkbe, új műfüves pályát építünk ott, az edzőket mi fizetjük. Az ottani akadémiának eddig nem volt felnőttcsapata, dolgozunk rajta, hogy legyen. A Tóthfaluhoz közeli Adorján együttese a negyedik vonalban szerepel, ha minden a tervek szerint alakul, feljut a harmadosztályba – ez remek terep lenne az akadémiáról kiöregedő fiataloknak. Az elmondottak fényében talán ellenségeink is elhiszik végre, jóban vagyunk a tóthfalusiakkal.

– Bővíthető, fejleszthető a topolyai akadémia?
– Természetesen. A szükséges engedélyek már a birtokunkban vannak, az anyagi fedezet megvan rá, így amint az időjárás engedi, nekifogunk a centerpálya építésének. Talán illő lenne stadionnak nevezni, de én inkább maradnék a centerpályánál. A városi fürdő szomszédságában húzzuk fel, négyezer fő befogadására lesz alkalmas, a felnőttcsapat is ott lel otthonra. Lesz minden, ami a kulturált szórakozáshoz kell. A szép környezet eleve adva van, ehhez jön még az étterem, a kávézó, a rehabilitációs központ és minden, amire egy első osztályú klubnak szüksége van.

– Ezek szerint a feljutás a cél?
– Immár az. Miután Szabó Zoltán átvette a kissé gyengén rajtoló együttes irányítását, minden jóra fordult, összeállt a brigád, és a tabellán már csak a Javor Ivanjica és az Indjija előz meg minket. Az alapszakaszból nyolc meccs van hátra, a rájátszásban megvívunk további hetet – szerintem odaérhetünk.

Orbán Viktor miniszterelnök és Zsemberi János a topolyai futballcsapat kabalafigurájával (Fotó: fktsc.com)

– A klub tudná vállalni az élvonalbeli szerepléssel párosuló terheket?
– Igen. A megfelelő anyagi háttér mellett legalább ennyire fontos számunkra, hogy a reményeink szerint ősszel már a Super Ligában induló csapatunkat saját nevelésű játékosok is erősítsék. A mester jelen pillanatban két ilyen futballistával kalkulálhat Hajagos Tamás és Sinkovits Dávid személyében. Ha az merész álomnak is tűnik, hogy idővel kizárólag saját nevelésű labdarúgók alkossák a gárdát, odáig feltétlenül szeretnénk eljutni, hogy évente egy-két az akadémiáról kikerülő játékos csatlakozzon a felnőttkerethez.

– Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, szeretnék, hogy a TSC-ből is legyen Sepsiszentgyörgy, DAC. E tekintetben mennyire vannak a céltól?
– Rá kellett döbbennünk, hogy nem tudunk felnőni a Dunaszerdahelyhez. Hozzánk képest a DAC más kávéház a maga hátterével, tizenkétezres arénájával és népes anyaországi szurkolótáborával. Szívből szorítok neki, ráadásul a két klub között baráti a kapcsolat – nálunk azonban mások a lehetőségek. Ugyanezt mondhatom a Sepsiszentgyörgy kapcsán. Nekünk nincs annyi pénzünk, mint a szóban forgó két csapatnak. Ámbár a szerb labdarúgásban nem is kell annyit költeni, errefelé kisebbek a kiadások.

– Jól tudom, hogy Partizan-drukker is?
– Igen, az vagyok. Csak azt ne kérdezze, egy Partizan–Fradin kinek szurkolnék!

„VETEKSZIK A ZÁGRÁBI TOPKLUBOKKAL”
Könyves Norbert, a TSC korábbi játékosa: – A Topolya közel áll a szívemhez, szurkolok, hogy az első csapat feljusson az élvonalba. Az akadémiára még nem látogathattam el, de felvételeteket láttam róla, azok alapján kijelenthetem, a Vajdaság legszebb és legkorszerűbb intézménye. Értelemszerűen megváltoztak a körülmények azóta, hogy a TSC-ből az MTK-ba igazoltam, merem állítani, a topolyai utánpótlásbázis immár vetekszik a két belgrádi topklub, a Partizan és a Crvena zvezda központjával. Sokakkal tartom a kapcsolatot, Zsemberi Jánossal is szoktam beszélni, nekem is említette már, hogy szívesen látna újra a csapatban. Néhány évig még szeretnék az NB I-ben futballozni, de az élet hozhatja úgy, hogy ott fejezem be a pályafutásomat, ahonnan elindultam.

– No és a Topolya–Partizanon?
Magunk ellen mégsem szurkolhatok. Csak hogy mindenki megértse, miért kötődöm a belgrádi klubhoz: alelnöke voltam. Sokat tanultam azokban az években. Mint ahogyan akkor is, amikor alsóbb osztályú egyesületeket vezettem. A futball minden szintjén dolgoztam, az utolsó falusi csapattól kezdve a Bajnokok Ligájában szereplő Partizanig. Ezek után nem nehéz a Topolyát vezetni.

– Időnként nem hiányzik a Partizan?
– Hazudnék, ha nemmel felelnék. Van úgy, hogy beugrom egy kávéra. Többször hívtak már, hogy menjek vissza, de nem akarok. Most jó helyen vagyok.

– Nikolics Nemanja szavai is erről árulkodnak. A zentai születésű támadó decemberi látogatása alkalmával azt mondta, lenyűgözte, amivel Topolyán találkozott. Ez volt a legszebb dicséret, amit az elmúlt hónapokban kapott?
– Az egyik legszebb. Boldogsággal töltött el Nemanja véleménye. Vagyunk olyan jó viszonyban, hogy ha nem tetszett volna neki, amit lát, elmondja. Korábban én vizitáltam nála Chicagóban, amikor kimentem a meccsére, és tettem egy kört a stadion körül, elcsentem egy-két ötletet. Ezeket is igyekszünk hasznosítani a centerpálya építésénél.

Nikolics Nemanja nagy becsben tartja
a 11-es számú topolyai ajándékmezt

– A felvételek tanúsága szerint Nikolics Nemanját meglepte egy TSC-mezzel. Elképzelhető, hogy valaha tétmeccsen magára ölti azt a dresszt?
– Örülnék neki, de reális esély nincs erre. Kötődik a Vajdasághoz, gyakran hazajár, ám családja jövőjét Magyarországon képzeli el, és én ezt tiszteletben tartom. Ez persze nem zárja ki, hogy egyszer kísérletet tegyek a szerződtetésére. Akiről viszont feltételezem, hogy futballozik még Topolyán, az Könyves Norbert. Ő a környékbeli Mohol szülötte, ott fedeztük fel, tőlünk került az MTK-hoz.

– Mire a legbüszkébb, amit eddig elért?
– Mire gondol? A sportra, az üzleti, esetleg a magánéletre?

– Mindenre.
– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy túl az ötvenen mindenkinek a szemébe tudok nézni. Soha senkinek sem tettem keresztbe, mindig az őszinteség és a korrektség vezérelt. Nincs olyan ember az életemben, akit kerülnöm kellene, bárki jön velem szemben, nem kell átszaladnom az utca túloldalára. A mai világban szerintem ez becsülendő.

 

2019.02.22 23:32:31

Minden más foci BODNÁR ZALÁN

NS-VÉLEMÉNY. Számtalan kiskapu eleve meg van nyitva.

2019.02.18 19:41:44

Minden más foci nemzetisport.hu

Magyar és külföldi példák Zlatan Ibrahimovictól Gera Zoltánig.

2019.02.15 19:16:54

Minden más foci CSILLAG PÉTER

Nem a 2018-as aranylabdásra osztják a szuperhős szerepét a hirdetők, Angliában szappanoperában játszó csúnyácska színésznőhöz hasonlítják.

2019.02.16 15:47:25

Minden más foci BODNÁR ZALÁN

Egy góllal jobb volt az éllovas Slovan a DAC-nál, ám egy kis bírói segítség is kellett a vendégsikerhez.

2019.02.15 14:44:15

Minden más foci nemzetisport.hu

A most 27 éves futballistának egy napon belül két gyermeke született – két különböző nőtől.