MONCZ ATTILA 2020.09.28 23:03 Frissítve: 2020.09.29 12:14

Szurkolói tőke – Moncz Attila publicisztikája

 

A mögöttünk hagyott hétvégén a holland bajnokságban a Feyenoord 13, az Ajax 12 ezer, a Heerenveen pedig 6500 néző előtt játszotta a hazai meccsét. Természetesen vendégszurkolók nélkül, a helyi egészségügyi szabályokat úgy-ahogy betartva (még ha a sporteseményeket három hétre zárt kapussá nyilvánító Mark Rutte miniszterelnök azt is kérte elsőre, hogy mindenki üljön a helyén és maradjon csendben, ami, lássuk be, nem életszerű), különösebb balhé nélkül. Már az is becsülendő, hogy ennyi drukkert beengedtek az arénákba, hiszen a politikum még azt is belengette, hogy a teljes 2020–2021-es idényt, de legalábbis a vakcina feltalálásáig hátralévő időszakot zárt kapuk mögött játssza le a mezőny. Mégis miért akadtam fent ezeken a számokon? Mert a mostani rajt előtt a Heerenveen 8600, a Feyenoord 27 ezer, az Ajax pedig 41 ezer bérletet adott el (a teljesség kedvéért: a nagy hármast teljessé tevő PSV pedig 26 ezret), és azért csak ennyit, mert leállították az értékesítést. Féltek ugyanis attól, hogy lesznek olyanok, akinek aztán tényleg semmiféle tartalmat (értsd: mérkőzést) nem tudnak a bérlete „mögé” tenni. Ami pedig még megdöbbentőbb, a szurkolók egy jelentős százalékánál, a becslések szerint a négyötödénél még ez sem gond, sokkal fontosabb a kötelék szorossága, a mérkőzés ígérete (!) és a klub támogatása.

Mert a színtisztán piaci alapon működő holland klubok a bajnokság félbeszakítása, illetve a mostani 25 százalékos felső belépési határ miatt igencsak bajban vannak. Az Eredivisie esetében ugyanis nem beszélhetünk olyan gigantikus televíziós bevételekről, mint a Premier League, a La Liga vagy éppen a Bundesliga kapcsán. Ezért is ment bele a 18 élvonalbeli együttesből 14 kapásból a sorozat tavaszi berekesztésébe. A holland labdarúgásnak túl sok vesztenivalója nem volt, a félbeszakítás miatt 75 millió euró televíziós pénztől esett el, ez még aprópénznek is kevés ahhoz képest, mintha például a Premier League-et nem folytatták volna. Ott 1.25 milliárd euró volt a tét.

Hollandiában elsősorban az aranyéremért viaskodó Ajax és AZ Alkmaar kardoskodott a folytatás mellett, de nekik is ugyanúgy egy szavazatuk volt, mint, mondjuk, a Fortuna Sittardnak. Csak hogy érzékeltessem, az Ajax 11 millió euróval a legnagyobb király a televíziós pénzek elosztásánál, ugyanakkor egy idényben a meccsnapi bevételeinél (jegyeladás, étel-ital) átlagosan 120 millió euró szerepel a könyvelésben. De még a Heerenveen esetében is van egy kis eltérés, hiszen a tv-s jogdíjakból négymilliót kap a csapat, ugyanakkor a jegyeladásokból (mindenféle fogyasztás nélkül!) öt-hat millió euró áramlik a kasszába.

Ezért is nagy szó, hogy a Heerenveen például ezekben a vészterhes időkben eladott 8600 bérletet. Eleve nem nagy városról beszélünk, a környező tanyákkal együtt 50 ezres a település, ráadásul abba a régióba tartozik, ahol nem vallás a labdarúgás. Jellemző, hogy Frízföldnek 1990-ig nem is volt képviselője az első osztályban. Ma meg ott tartunk, hogy a Heerenveen 27 ezres stadionnal büszkélkedhet, és a legutóbbi teljes idényben 18 ezer felett volt a hazai átlagnézőszáma. Most pedig a bérletet vásárlók nyolcvan százaléka semmiképpen sem akar élni az esetleges visszatérítés lehetőségével.

„A környező falvakba és tanyákra is elmentünk, mindenhova bekopogtattunk és becsengettünk. Először is meg akartuk köszönni nekik, hogy a bérleteseink. Aztán megkérdeztük tőlük, fontolgatják-e, hogy a következő évre is megváltják-e a belépőjüket. Az itt élő emberek szívében benne van a Heerenveen, tudjuk, hogy részt akarnak vállalni a sorsunkból. Nem csupán a kereskedelmi osztály dolgozott, hanem a pályán lévők mindegyike, kezdve a vezetőedzővel. A megelőző tíz évben valami elveszett a Heerenveen és a szurkolók között. Mostanra ezt alapvetően sikerült helyreállítani. Újra közel kerültünk az emberekhez, és nyitottak vagyunk velük szemben” – mondta Martin Koopman kereskedelmi igazgató.

Mintegy 18 hónapos munka gyümölcsét élvezheti most a klub, ami azért is fontos, mert itt azért nincs akkora drukkerbázis a gárda mögött, mint Amszterdamban, Rotterdamban vagy Eindhovenben, illetve ez a város messze nem olyan gazdag, mint az említett települések bármelyike. Ráadásul a Heerenveen az őszinteségre alapozott, megmondták mindenkinek, hogy a pénzügyi tervezés biztonsága miatt nem tudják felajánlani a visszatérítés lehetőségét, így tényleg csak az vegyen bérletet, akinek a meccsek elmaradása esetén nem hiányzik majd a kifizetett összeg. A nagyok inkább olyan csomagot kínáltak, amelyben ott van a 2021–2022-es kárpótlásra vonatkozó esély, a Heerenveennél azonban ezt túlságosan is kockázatosnak tartották. „Ezzel csak számokat tologatnak a mérlegükben. Most megvan a pénzük, de ha a helyzet a következő évre sem javul, vissza kell adniuk, úgy, hogy közben nem lesz bevételük. Ez óriási rizikó, és mi nem ezt az utat akarjuk járni. Megmondtuk a szurkolóinknak, nem vagyunk abban a pénzügyi helyzetben, hogy ezt megtegyük” – így Koopman.

Ha nem is bérlet, de szurkolói kártya formájában idehaza is megpróbálkoztak hasonló közösségi finanszírozási formával, erre a Ferencváros esete volt az ékes példa. Csakhogy hiába álmodott meg Dámosy Zsolt korábbi elnök több tízezres „tábort”, még a néhány ezer sem jött össze az Üllői úton. Igaz, az másfél évtizede volt, talán ma nagyobb lenne a hajlandóság. Csak amíg itthon ezzel kapcsolatban legfeljebb feltételezések lehetnek, addig Hollandiában ez működőképes modell. Még ha hivatalosan bérleteladásnak is hívjuk, és azért mögötte ott van néhány mérkőzés ígérete. Igaz, az utóbbi a politikum hétfői lépése miatt a reméltnél is kevesebbnek tűnik egyelőre. Ha a 25 százalékos szabály végig megmaradt volna, a vásárlók akkor sem biztos, hogy akár csak a meccsek felére is bejutnak. Így meg... De hát ha nem veszik figyelembe a fanatikusok a miniszterelnök fentebb már említett kérését, akkor nem szabad csodálkozni. Mark Rutte a Feyenoord-drukkerek Twente elleni dalolása után érzelmes beszédben még csak így fogalmazott: „Ezt egyszerűen nem csinálhatjátok. Ez nagy hülyeség. Így nem tarthatjuk kontroll alatt a vírust. Tudjátok, hogy ma is feljebb mentek a számok. Amikor ültök, fogjátok be a szátokat, nézzétek a meccset, és ne ordibáljatok.” Aztán hétfőn lépett...

A klubvezetők kezében eszközként csak a hangosbemondó volt, másképp nem lehettek hatással a tömegre. Csak a drukkerek józan belátására hagyatkozhattak, de hiába, a fegyelmezettség hiánya és a vírus miatt a politika lesújtott. Márpedig ha a mostani döntés tovább marad fenn, az jelentősebb katasztrófa felé sodorhat mindenkit. Az Ajax negyedháznál is csak a jegyértékesítés elmaradása miatt meccsenként 400-500 ezer euróval kevesebbet könyvelhetett el. Nemhogy a zárt kapuk, de hosszabb távon még ez is fenntarthatatlan, ha az amszterdamiaknál az üzleti modellben hangsúlyosan szerepel a játékoseladás is. Mindent és mindenkit viszont nem lehet eladni.

Emiatt pedig az Ajaxnak és a többi nagynak marad a reménykedés, hogy előbb-utóbb újra ki lehet nyitni a kapukat, aztán pedig még szélesebbre lehet tárni azokat. Mindegy, milyen áron, de a túlélésre kell törekedni. „Ha az útmutatások alapján megtehetjük, illetve fizikailag is képesek leszünk rá, azonnal bővítjük a kapacitásunkat. Addig viszont ebből a helyzetből próbáljuk kihozni a maximumot” – fogalmazott az amszterdami klub egyik illetékese.

A túléléshez ez vélhetően elég lesz, a régi dicsőség visszahozásához alighanem kevés. Viszont az elüzletiesedett labdarúgás esélyt kaphat arra, hogy ismét hosszabb távon láthassuk az emberközeli arcát.

Az Ajax negyedháznál is csak a jegyértékesítés elmaradása miatt meccsenként 400-500 ezer euróval kevesebbet könyvelhetett el. Nemhogy a zárt kapuk, de hosszabb távon még ez is fenntarthatatlan.

2020.10.20 23:30:51

Minden más foci MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. Legalább ilyenkor nincs igaza egy fiatal német játékvezetőnek, Simon Henningernek, aki szerint a futball legnagyobb baja, hogy a szekerét a játékosok, az edzők és a bírók nem ugyanabba az irányba tolják.