Nigériának nincsen szerencséje az elődöntőkkel: a kétszeres ANK-győztes az utóbbi négy tornán háromszor jutott el a legjobb négy közé (2002-ben, 2004-ben és 2006-ban), de egyszer sem sikerült kiharcolnia a döntőbeli szereplést.
A 2008-as viadal után (ahol a „szuper sasok" számára a negyeddöntő jelentette a végállomást) idén ismét eljutott a négy közé Nigéria, és Ghána ellen törte volna meg rossz sorozatát – bár ez a feladat nem ígérkezett túlságosan könnyűnek.
Nem is kezdett túlságosan agresszíven Shaibu Amodu válogatottja, és a vezetést is a ghánai csapat szerezte meg: a 21. percben egy bal oldali Kwadwo Asamoah-szögletet követően Asamoah Gyan érkezett a rövid saroknál, és a védelem asszisztálása mellett a hálóba fejelt.
A gólszerző percekkel később egy távoli emeléssel is veszélyeztetett, míg a nigériaiak legnagyobb helyzete Obafemi Martins nevéhez fűződött, de a Wolfsburg légiósa hatalmas ziccerben gyenge megoldást választott.
Martins egyébként a fordulás után is jeleskedett a helyzetek elpuskázásában, kis túlzással nemhogy egy elődöntő, de egy egész kontinenstorna megnyeréséhez elegendő lehetőséget rontott el.
A második félidőben egyébként sokat javult a játék színvonala, annak ellenére is, hogy Ghána jobbára a védekezéssel törődött, Nigéria legveszélyesebb embere pedig a már sokat említett Martins volt – de a színvonallal ellentétben a gólok száma nem növekedett...
Az 1–0-s győzelemmel a négyszeres győztes Ghána biztosította helyét a fináléban, ahol az Algéria–Egyiptom mérkőzés győztesével találkozik – az elődöntő második mérkőzését este fél kilenckor rendezik.
A „fekete csillagok" 1982 óta először nyerhetik meg a tornát, míg Nigéria elmondhatja magáról, hogy továbbra sincs szerencséje az elődöntőkkel...
| ELŐDÖNTŐ |
| Ghána–Nigéria 1–0 (Gyan 21.) |
| KÉSŐBB |
| Algéria–Egyiptom |
Szabadság, összetartás, béke – az L-csoport himnuszai
