Mire jó az a sok statisztika a futballközvetítésekben?

ILKU MIKLÓSILKU MIKLÓS
Vágólapra másolva!
2020.05.31. 12:50
null
A Liverpool és a Manchester City a legtöbb statisztikai mutatóban (is) élen jár a Premier League-ben (Fotó: AFP)
A koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag teljesen leállt a sportvilág, ami lehetőséget kínált arra, hogy felelevenítsük ismereteinket. Sokszor még egy-egy sportág megszállottjai is ráncolják a szemöldöküket, és nem értik, mi történik a pályán. Hetente megjelenő új sorozatunkban olyan sportszabályokat mutatunk be olvasóinknak, amelyek kevésbé szerepelnek a köztudatban, mégis fontosak. A harmadik részben rendet teszünk a futballstatisztikák háza táján: mit is mutat a labdabirtoklás vagy a védések száma? A televíziós közvetítésekben egyre többször elhangzó adatokat nem is olyan egyszerű értelmezni.


A sportközvetítések egyre elterjedtebb eleme a taktikai elemzés mellett a statisztikák felsorolása. Az amerikai majorligákban már élőben mutatják a legfontosabb adatokat, a labdarúgó-mérkőzéseken pedig egy-egy játékmegszakításnál és a félidők közötti értékelésnél rendre előkerülnek a különböző számsorok. De mit is lehet ezekből kiolvasni? Milyen következtetéseket lehet levonni egy statisztikából? Téveset nagyon könnyen. Ezt megelőzve megmutatjuk, hogyan lehet helyesen értelmezni néhány fontos statisztikai mutatót. A számok nem tévednek, csak a megfelelő kontextusban kell értelmezni őket, és levonni a konklúziókat.

KAPUSOK VÉDÉSI HATÉKONYSÁGA

„Végy egy jó kapust!” – szól a futballban ismert szállóige, ami a csapatépítés első elemének tartja a megfelelő kapuvédő kiválasztását. Van is benne igazság, elég csak megnézni a Liverpoolt. A „vörösök” elveszítették a 2017–2018-as idény Bajnokok Ligája-döntőjét, melyben Loris Kariusnak is volt szerepe... Ezt követően vettek egy jó kapust, több mint 70 millió euróért szerződtették Alissont az AS Romától, és jelenleg címvédők a BL-ben, valamint élen állnak a szüneteltetett Premier League-ben. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a jó kapusok és a trófeák közé, hiszen a labdarúgás csapatjáték. De visszatérve eredeti témánkhoz: milyen statisztikai mutató alapján nevezhető valaki jó kapuvédőnek? Gyakran a védési hatékonyságot emlegetik ennek indikátoraként – hibásan.

A védési hatékonyságot százalékban adják meg: a kivédett próbálkozások számát osztják az összes kaput találó lövés számával. Ha például egy kapus a kapujára tartó 6 lövésből 5-öt véd, azaz egy gólt kap, 83 százalékos a védési mutatója. Igen ám, de nem mindegy, hogy milyen erősségű, milyen típusú lövésekkel kellett megbirkóznia az adott kapusnak: sarokra tartó, jól helyezett kísérlet, vagy olyan, ami épp az ölébe hullik, és kevésbé teszteli a tudását, reflexeit. Az Opta adatai szerint a kapusok a helyükre és a laposan középre érkező lövéseket nagyobb valószínűséggel hárítják. Ha a fenti módszerrel számoljuk a védési hatékonyságot, felmagasztaljuk a gyengébb lövésekkel megkínált kapusokat.

Valósabb képet fest, ha a lövések után várható gólok (xG on target) számából kivonjuk a kapott gólok számát, hiszen így megkaphatjuk, hány (várható) góltól mentette meg csapatát a kapus. A Premier League jelenlegi idényében ez alapján Vicente Guaita, a Crystal Palace kapusa a leghatékonyabb: 9.6 potenciálisan gólt eredményező lövést hatástalanított. A (majdnem) teljes rangsor az alábbi grafikán megtekinthető.

 

FUTÓMENNYISÉG

Szintén egyre többször találkozhatunk a televíziós közvetítésekben a megtett távolság statisztikájával – ez azonban önmagában vajmi keveset árul el egy-egy futballista erőfeszítéseiről. A labdarúgás fejlődésével egyenes arányban nőtt a futómennyiség: a nemzetközi elitben a játékosok 90 perc alatt átlagosan több mint 10 kilométert is megtesznek a pályán. Először is fontos leszögezni, hogy a mérkőzés alatt lerótt kilométerek száma nincs összefüggésben a meccs végkimenetelével.

Nem az győz, aki többet fut.

Az UEFA technikai riportjából kiderült, hogy a 2018–2019-es Bajnokok Ligája-idényben csapatszinten a Sahtar Doneck labdarúgói futották a legtöbbet, mégis csak a harmadik helyen zártak a csoportkörben, így az Európa-ligában folytatták. Ellenben a Manchester United a második legkisebb futómennyiséggel is eljutott a negyeddöntőig.

Nem elhanyagolható tényező a taktika sem: egy mélyen visszahúzódó, kontrákra építő csapat nyilván kevesebbet fut, mint a labdabirtoklásra építő ellenfele – ugyanakkor mindkét megközelítés lehet sikeres. A mérkőzés alakulása is befolyásolhatja a futómennyiséget – egy korai gól megnyugvásra inthet –, és számos egyéb tényező is. Ráadásul a labdarúgás nem futóverseny: a helyezkedés, a megfelelő időben a megfelelő helyre történő elmozgások/sprintek a legfontosabbak, a fennmaradó időben lehet spórolni az erővel. Nézzék csak meg ennek a legnagyobb mesterét, Lionel Messit!

LABDABIRTOKLÁS

Az a csapat nyeri a meccset, amelyiknél többet van a labda? Nem mindig, sőt! A győzelemhez jól kidolgozott taktika és az azt kivitelező futballisták kellenek, no meg némi szerencse. A Leicester City a 2015–2016-os idényben úgy nyerte meg a Premier League-et, hogy a bajnokikon átlagosan 42.6 százalékban birtokolta a labdát – ezzel szemben a Pep Guardiola irányította Manchester City 67.7 százalékos labdabirtoklással lett bajnok a 2018–2019-es kiírásban.

Ahogy a futómennyiségnél, úgy a labdabirtoklásnál is fontos szempont a taktika. A mérkőzés alakulásának is nagy hatása van erre: az Atlético Madrid úgy győzte le hazai pályán a Liverpoolt a Bajnokok Ligájában 1–0-ra, hogy a negyedik percben megszerezte a vezetést, majd visszaállt saját térfelére, és 27 százalékos labdabirtoklási mutatóval zárt. Nem az számít, melyik csapatnál van többet a labda, hanem hogy mit kezd vele. Persze ha nagyobb mintákat nézünk, akkor általában hosszabb távon sikeresebb az a csapat, amelyik dominánsabb a mérkőzéseken, de akadnak kivételek szép számmal.

VÉDŐK MEGÍTÉLÉSE

A védekező játékosok tevékenységének vannak mérhető (szerelések, labdaszerzések) és nem mérhető (jó helyezkedés) részei. Mindkettő összefügg az imént tárgyalt labdabirtoklással, hiszen ha egy csapatnál többet van a labda, a védők kevésbé aktívak, és fordítva. Virgil van Dijk például 0.76 szerelést kísérel meg mérkőzésenként a Premier League-ben, ez azonban nem azt mutatja, hogy rossz védő lenne, hanem hogy a Liverpool kevesebbszer kényszerül védekezésre.

A sikeres szerelés az, amikor egy csapat birtokolni is tudja utána a labdát, a sikertelen kategóriába pedig az is beletartozik, ha elhagyja a játékteret a labda, és az ellenfél következik. Ha csak azt nézzük, a szereléseknek hány százaléka sikeres, Martin Kelly, a Crystal Palace szélsővédője a leghatékonyabb a Premier League-ben 80 százalékos mutatóval. Viszont, ha hozzávesszük az elveszített párharcokat és a szerelés közben elkövetett szabálytalanságokat, akkor Kelly korábbi csapattársa, Aaron Wan-Bissaka (78.9 százalék) a liga legjobb szélsővédője, Kelly pedig csak a 29. a rangsorban.

GÓLOK ÉS VÁRHATÓ GÓLOK (xG)

Napjaink egyik legnépszerűbb, legösszetettebb és talán legobjektívebb mutatója – feltéve, hogy megfelelően értelmezik és használják. Az xG alapja az, hogy nem minden helyzet egyenértékű – az erősebb csapatok több és jobb gólszerzési lehetőséget dolgoznak ki. Kiszámítását így lehet egyszerűen összefoglalni: a pálya adott pontjáról leadott lövésekből várhatóan hányszor születik gól. Például az ötösön belülről tízből kilenc lövés a kapuba talál, így az innen elvégzett kísérletek 0.9 pontot jelentenek. A 20 méternél távolabbról érkező próbálkozások ellenben tízből egyszer eredményeznek gólt, így ezek 0.1 pontot jelentenek. A lövéseket ez alapján minősítik, és ezek összege adja a várható gólok (xG) mutatóját.

Ha az egyik csapat hatszor lő kapura 20 méternél messzebbről, akkor a várható gólok száma 0.6 lesz, míg a másik csak egyszer, de az ötösön belülről, akkor a várható gólok száma 0.9. A modell a szerencsefaktort kiiktatja a rendszerből, a labdabirtoklással vagy a kapura lövéssel ellentétben jobban tükrözi a pályán nyújtott teljesítményt. Vannak ugyanakkor buktatói is: az xG-mutató és a mérkőzések végeredménye sokszor nincs összhangban, hiszen nem mindegy, hogy a gólerős csatár vagy a kevésbé technikás balhátvéd van ott a csapat legnagyobb helyzeténél. Ráadásul nem veszi figyelembe a külső körülményeket, mint például az időjárás (gondoljunk a nagy szélre vagy szakadó esőre), a játékos testhelyzete lövés közben (lehet, hogy becsúszva éppen eléri az ötös sarkánál a beadást), a játékszituációt (nehezebb betalálni egy csatárnak egy védővel a nyakán), vagy a meccs alakulása (nagyobb eséllyel szerez gólt valaki az első percekben, mint a 90. környékén). Mindezek ellenére az egyik leghasznosabb adat korunk labdarúgásában, hiszen hosszabb távon megmutatja, melyek a jobb csapatok.

 

CSATÁROK HELYZETKIHASZNÁLÁSA

EURÓPA LEGJOBB GÓLVÁGÓI
A StatsBomb adatai alapján megnéztük, az európai topligákban kik teljesítenek a leginkább a várakozásokon felül, azaz a várható gólokon (xG) túl kik szerzik a legtöbb találatot. A játékosok által szerzett gólokból kivontuk az xG alapján várható gólok számát, így kaptuk meg az alábbi számsort.
1.Ciro Immobile (Lazio, 27 gólos)+8.2
2.Jadon Sancho (Borussia Dortmund, 14)+6.8
3.Josip Ilicic (Atalanta, 15)+5.9
4.Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal, 17)+5.7
5.Lionel Messi (Barcelona, 19)+5.5
6.Joao Pedro (Cagliari, 16)+5.4
7.Ángel Rodríguez (Getafe, 10)+4.9
8.Moussa Dembélé (Lyon, 16)+4.9
9.Cristiano Ronaldo (Juventus, 21)+4.9
10.Erling Braut Haaland (Borussia Dortmund, 10)+4.8
11.Jamie Vardy (Leicester City, 19)+4.8

Minden idényben az Aranycipő nyertese több helyzetet hagy ki, mint amennyit értékesít. Sokat hibázik? Lehet, de ez annak is betudható, hogy általában a csatárok próbálkoznak a legtöbbször a gólszerzéssel. A helyzetek százalékos arányának összevetése már jóval tisztább képet ad: az a csatár, aki tízből három helyzetet gólra vált, valószínűleg kelendőbb lesz az átigazolási piacon, mint az, aki tízből csak egyet vagy kettőt. Egy csatárt a góljainak száma minősít (bár a modern felfogásban már egyre kevésbé csak ez), de képességeit csak nagyobb minták alapján lehet megítélni. Roberto Firmino, a Liverpool kilencese például a 2017–2018-as PL-idényben 14 gólt szerzett, miközben xG-mutatója 9.9 volt – ezzel szemben a jelenlegi kiírásban 8 találatnál jár, holott helyzetei alapján 12.7 a várható gólok száma. Rosszabb játékossá vált volna a brazil támadó? Aligha.

EGY BIZONYOS JÁTÉKOS SZEREPE

„Nélküle nem nyertük volna meg ezt a meccset!” – gyakran hallhatjuk ezt a mondatot játékosoktól és edzőktől a lefújás utáni értékelésekben. Természetesen bárki, aki jó teljesítményt nyújt a pályán, megérdemli a méltatást. A televíziós közvetítések és háttérműsorok gyakori eleme egy-egy csapat elemzése egy adott játékossal és nélküle. Ez a módszer hitelesebb képet ad az olyan sportágakban, mint a kézilabda vagy a kosárlabda, amelyekben a folyamatos csere mellett kevesebben vannak a pályán, és jóval több gól/pont születik. A labdarúgásban azonban sokkal több a változó, így ez alapján nem lehet megítélni egy futballista képességeit.

Fontos tényező többek között az ellenfél (hiszen egy gyengébb csapat ellen nagyobb eséllyel ér el jó eredményt az együttes), a csapat összetétele (a kezdők vagy a csikócsapat áll ki az adott mérkőzésre), és hogy volt-e kiállítás vagy egyéb meccset befolyásoló esemény. Ezek függvényében könnyen változhat egyik vagy másik irányba a mérkőzés végkimenetele, függetlenül attól, hogy az adott játékos pályán volt-e vagy sem. Egy-egy labdarúgó vizsgálatánál hitelesebb, ha a posztjának megfelelő statisztikákra koncentrálunk – a csatároknál a gólokra, a középpályásoknál a kulcspasszokra, a védőknél a szerelésekre, és így tovább.

Korunk két legkiválóbb labdarúgója, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi kivételnek tekinthetők, ők erősítik a szabályt.

HELYZETEK TEREMTÉSE (CHANCES CREATED)

Az 1995-ben alapított, futballstatisztikákra szakosodott Opta definíciója szerint a gólpasszok és a kulcspasszok összege adja az adott játékos által teremtett helyzetek (chances created) számát. A kulcspasszok alatt pedig azokat az átadásokat értik, amelyek után lövőhelyzet, vagy, ahogy a szurkolók körében mondani szokás, ziccer alakul ki. Csakhogy a kettő korántsem egyenértékű, mégis a statisztikában mindkettőt a helyzet címszó alatt értelmezik.

Ziccernek általában azt nevezik, amikor „egy játékos jó eséllyel gólt szerez az adott szituációból”, tehát általában a kapuhoz közeli, jól kijátszott támadás utolsó mozzanata. Lövőhelyzet viszont gyakorlatilag a támadó térfélen bárhol adódhat: ha a labdát felhozó belső védő a középpályásnak passzol, aki jó 25 méterről a lelátóra bombázza a labdát, akkor a hátvédnél behúznak egy strigulát a teremtett helyzetek rubrikába. Érezhető a különbség, igaz? Ezért is gyakori az, hogy egy mérkőzés után az egyik csapat szurkolói azt mondják a statisztikákat nézve, hogy nekünk kellett volna nyerni, hiszen több helyzetet dolgoztunk ki, míg az ellenfél drukkerei azon a véleményen vannak, hogy az ő kedvenceiket illette volna meg a három pont, mivel volt egy óriási ziccerük, amit illett volna gólra váltani.

A teremtett helyzetek mutatója kis sémákban így csalóka lehet, de nagyobb mintákat alapul véve (egy teljes idény például) azért kiolvasható belőle, melyik futballista az adott csapat „esze”.

JÁTÉKOSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A LEGJOBB ELŐKÉSZÍTŐK
JátékosKialakított helyzetekKialakított helyzetek/meccs
Kevin De Bruyne (Manchester City)964.0
Emiliano Buendía (Norwich)733.3
Pascal Gross (Brighton)523.1
Rijad Mahrez (Manchester City)463.0
James Maddison (Leicester)752.8
Jack Grealish (Aston Villa)692.7
Trent Alexander-Arnold (Liverpool)752.6
Willian (Chelsea)512.4
David Silva (Manchester City)342.4
Joao Moutinho (Wolverhampton)632.3

Az eddig leírtak alapján jól látható, hogy az egyes futballistákat posztjuknak megfelelően, egy-egy statisztikai mutató alapján érdemes összehasonlítani. Eddig azonban nem esett szó egy másik fontos tényezőről: a játékpercekről. Gyakran csak legyintünk, hogy az adott labdarúgó nem is olyan jó, hiszen alig van a pályán – azonban könnyen lehet, hogy ennek rajta kívül álló oka van, és egyébként nem is rossz futballista. Gondoljunk csak a nagy kluboknál kispadra szorulókra, akik megunják az epizódszerepet, kisebb csapatra váltanak, és kiteljesednek. Mindannyian tudunk erre számos példát. Ha a megfelelő kontextusban tesszük meg az összehasonlítást, kiderülhet, hogy ki milyen játékos, függetlenül attól, hogy átlagban 90 vagy 70, vagy még kevesebb időt tölt a pályán.

A Premier League-nél maradva: az imént kivesézett helyzetek teremtése (chances created) mutatóban Emiliano Buendía, a Norwich City jobbszélsője csak a negyedik a ligában 73 kialakított lehetőséggel. Ez azonban nem fair vele szemben, hiszen nem minden mérkőzésen volt a pályán, és többször csak csereként állt be, így nyilvánvalóan kevesebb ideje volt helyzeteket teremteni, mint azoknak, akik végigjátszották a meccseket. Ha viszont átlagot számolunk, Buendía meccsenként 3.3 helyzetet alakít ki, amivel Kevin De Bruyne (4) mögött második a liga rangsorában. Az ilyesfajta összehasonlításoknál tehát érdemes átlagot számolni, vagy azokat a futballistákat egy kalap alá venni, akik hozzávetőlegesen ugyanannyi időt töltenek a pályán.

(Felhasznált források: TheAthletic, StatsBomb, Understat)

EZ NEM A JÖVŐ, HANEM A JELEN

HEGEDŰS HENRIK, az MLSZ sporttudományi elemzője

– Jót tesz a labdarúgásnak a rengeteg statisztika és számsor, amiket az utóbbi időben láthatunk a tévéközvetítésektől kezdve mindenhol?
– Ezt a kérdést több szempontból lehet vizsgálni, de szinte minden területen azt mondanám, hogy igen. Magát a labdarúgást, a játék képét vagy alapvető evolúcióját eddig is a számok határozták meg, csak indirekt módon, tudat alatt, benyomások és népi megfigyelések alapján. Például már serdülőben megtanulja mindenki, hogy ne dajkálja a labdát, mielőtt passzolna. Ehhez képest okoz különbséget, hogy most pontosan meg tudjuk mondani, hogy a topligákban átlagosan nagyjából 1,4 másodpercig van a labda egy játékosnál, míg az egész meccs folyamán 60-90 másodpercig poszttól függően.

A számok – mint az élet minden területén – alapvetően kontrolling és monitoring funkciót töltenek be a labdarúgásban is. Mit csinálok jól, rosszul, melyek az erősségeim, miben kell fejlődnöm, hogyan tudom megismételni a sikereim? Nincsen teljesítmény mérőszámok nélkül. Watt, km/h, cm, másodperc – minden teljesítményt mérünk valamiben, miért épp a fociban ne akarnánk tudni, mennyit sprintel egy játékos vagy milyen hatékonyan passzol a támadóharmadban?

De nemcsak a játékosok egyéni fejlesztési, képzési terveihez elengedhetetlenek a számok, hanem az edző, a sportigazgató vagy a klubmenedzsment döntéseihez is. A szurkoló és a média is profitálhat az adatáradatból, míg utóbbi ezekre támaszkodva növelheti a szurkolói élményt, előbbi az adatokból kinyerhető információk által jobban megértheti a történéseket a pályán. Az adatokkal csak az próbál majd vitatkozni, aki nem végzi jól a munkáját, de a nagy európai labdarúgóklubok példája mutatja, hogy az adatalapú döntéshozatali mechanizmusok korát éljük. Sőt, egyre inkább ebbe az irányba tartunk: minél fejlettebb egy klub technológiailag, annál nagyobb előnyben van a riválisaival szemben az átigazolási piactól a meccstaktikáig. Ugyanakkor a futball kompetitivitásának is jót tehet, mert aki pénzügyileg nem tud versenyezni a legnagyobbakkal, az még mindig lehet okosabb, mint a gazdag fiúk.

– Az amerikai ligákhoz (MLB, NBA) hasonlóan elképzelhető, hogy a statisztikák határozzák meg a jövőben a fontosabb döntéseket?
– Ez nem a jövő, hanem a jelen. Igaz, hogy az elérhető adatok minőségében, az adatkörök nagyságában vagy az adatok felhasználásának szervezeti beágyazottságban jelentős eltérések figyelhetők meg az európai csapatok között, de az irány egyértelmű.

– Melyek azok a statisztikai mutatók, amelyekből leginkább leszűrhető a mérkőzés képe, a csapatok közötti különbség?
– Az xG, a kialakított helyzetek minőségét mérő mutató egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, a játék képe szempontjából meghatározó a PPDA (Passes allowed per Defensive Action), ami – ha rettentően leegyszerűsítjük – azt mutatja meg, mennyire intenzív egy adott mérkőzés. Árulkodó mutató a passzok száma a támadó- és a védőharmadban, a kaput eltaláló lövések, illetve az elkövetett szabálytalanságok száma.

– A járvány okozta recesszió még megfontoltabb költekezésre sarkallja a klubokat. Az új játékosok kiválasztásában felértékelődik az adatok szerepe?
– Egyrészt igen, ez természetes, másrészt az adatalapú kiválasztás már évek óta része a futballnak. A lényeg azonban még csak most jön: a nyersadatokhoz minden magát komolyan vevő klubnak van hozzáférése, mert vásárol ilyen szolgáltatást. A versenyelőny a ráfordított erőforrásoktól és tapasztalati tudástól függ. Egy-egy játékos leíró adatait mindenki látja, és ismeri az alapvető statisztikáit is. Azok a klubok, amelyek viszont képesek arra is, hogy például viszonylag nagy biztonságú, prediktív algoritmust fejlesszenek ki, hogy megjósolhassák egy-egy fiatal tehetség maximális pályaívét, vagy tudományos előrejelzésen alapuló becslést tehessenek arról, hogy mennyit ér egy, az UEFA-rangsorban, mondjuk, a 20–30. helyen álló bajnokságban bemutatott játékosteljesítmény az első 10 liga valamelyikében, megnyerik majd a versenyt az átigazolási piacon.

– Be lehet törni a nemzetközi elitbe régimódian, tehát úgy, hogy egy klub nem tárol el és elemez minden adatot még az edzésekről is?
– A realitás az, hogy már a tízéves gyerekek is adatalapon döntenek arról, kit tesznek be a fantasycsapatukba, hogyan játszanak a FIFA-val vagy kit igazolnak le Football Managerben. Felnőtt egy generáció a fociban, amely nemigen ismer mást az adatalapú döntéshozatalon kívül. Ez persze messze nem jelenti azt, hogy önmagában az adatok, számok határoznak meg minden döntést, de az a klub, amely a nemzetközi elitbe vágyik, ám nem él ezekkel az eszközökkel, teljesen komolytalan, vállalkozása eleve kudarcra van ítélve – mintha a Formula–1-ben egy csapat szemre pumpálná fel a gumikat.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik