ILKU MIKLÓS
ILKU MIKLÓS
2020.05.31 12:50 Frissítve: 2020.05.31 13:26

Mire jó az a sok statisztika a futballközvetítésekben?

A koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag teljesen leállt a sportvilág, ami lehetőséget kínált arra, hogy felelevenítsük ismereteinket. Sokszor még egy-egy sportág megszállottjai is ráncolják a szemöldöküket, és nem értik, mi történik a pályán. Hetente megjelenő új sorozatunkban olyan sportszabályokat mutatunk be olvasóinknak, amelyek kevésbé szerepelnek a köztudatban, mégis fontosak. A harmadik részben rendet teszünk a futballstatisztikák háza táján: mit is mutat a labdabirtoklás vagy a védések száma? A televíziós közvetítésekben egyre többször elhangzó adatokat nem is olyan egyszerű értelmezni.

A Liverpool és a Manchester City a legtöbb statisztikai mutatóban (is) élen jár a Premier League-ben (Fotó: AFP)


A sportközvetítések egyre elterjedtebb eleme a taktikai elemzés mellett a statisztikák felsorolása. Az amerikai majorligákban már élőben mutatják a legfontosabb adatokat, a labdarúgó-mérkőzéseken pedig egy-egy játékmegszakításnál és a félidők közötti értékelésnél rendre előkerülnek a különböző számsorok. De mit is lehet ezekből kiolvasni? Milyen következtetéseket lehet levonni egy statisztikából? Téveset nagyon könnyen. Ezt megelőzve megmutatjuk, hogyan lehet helyesen értelmezni néhány fontos statisztikai mutatót. A számok nem tévednek, csak a megfelelő kontextusban kell értelmezni őket, és levonni a konklúziókat.

KAPUSOK VÉDÉSI HATÉKONYSÁGA

„Végy egy jó kapust!” – szól a futballban ismert szállóige, ami a csapatépítés első elemének tartja a megfelelő kapuvédő kiválasztását. Van is benne igazság, elég csak megnézni a Liverpoolt. A „vörösök” elveszítették a 2017–2018-as idény Bajnokok Ligája-döntőjét, melyben Loris Kariusnak is volt szerepe... Ezt követően vettek egy jó kapust, több mint 70 millió euróért szerződtették Alissont az AS Romától, és jelenleg címvédők a BL-ben, valamint élen állnak a szüneteltetett Premier League-ben. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a jó kapusok és a trófeák közé, hiszen a labdarúgás csapatjáték. De visszatérve eredeti témánkhoz: milyen statisztikai mutató alapján nevezhető valaki jó kapuvédőnek? Gyakran a védési hatékonyságot emlegetik ennek indikátoraként – hibásan.

A védési hatékonyságot százalékban adják meg: a kivédett próbálkozások számát osztják az összes kaput találó lövés számával. Ha például egy kapus a kapujára tartó 6 lövésből 5-öt véd, azaz egy gólt kap, 83 százalékos a védési mutatója. Igen ám, de nem mindegy, hogy milyen erősségű, milyen típusú lövésekkel kellett megbirkóznia az adott kapusnak: sarokra tartó, jól helyezett kísérlet, vagy olyan, ami épp az ölébe hullik, és kevésbé teszteli a tudását, reflexeit. Az Opta adatai szerint a kapusok a helyükre és a laposan középre érkező lövéseket nagyobb valószínűséggel hárítják. Ha a fenti módszerrel számoljuk a védési hatékonyságot, felmagasztaljuk a gyengébb lövésekkel megkínált kapusokat.

Valósabb képet fest, ha a lövések után várható gólok (xG on target) számából kivonjuk a kapott gólok számát, hiszen így megkaphatjuk, hány (várható) góltól mentette meg csapatát a kapus. A Premier League jelenlegi idényében ez alapján Vicente Guaita, a Crystal Palace kapusa a leghatékonyabb: 9.6 potenciálisan gólt eredményező lövést hatástalanított. A (majdnem) teljes rangsor az alábbi grafikán megtekinthető.

 

FUTÓMENNYISÉG

Szintén egyre többször találkozhatunk a televíziós közvetítésekben a megtett távolság statisztikájával – ez azonban önmagában vajmi keveset árul el egy-egy futballista erőfeszítéseiről. A labdarúgás fejlődésével egyenes arányban nőtt a futómennyiség: a nemzetközi elitben a játékosok 90 perc alatt átlagosan több mint 10 kilométert is megtesznek a pályán. Először is fontos leszögezni, hogy a mérkőzés alatt lerótt kilométerek száma nincs összefüggésben a meccs végkimenetelével.

Nem az győz, aki többet fut.

Az UEFA technikai riportjából kiderült, hogy a 2018–2019-es Bajnokok Ligája-idényben csapatszinten a Sahtar Doneck labdarúgói futották a legtöbbet, mégis csak a harmadik helyen zártak a csoportkörben, így az Európa-ligában folytatták. Ellenben a Manchester United a második legkisebb futómennyiséggel is eljutott a negyeddöntőig.

Nem elhanyagolható tényező a taktika sem: egy mélyen visszahúzódó, kontrákra építő csapat nyilván kevesebbet fut, mint a labdabirtoklásra építő ellenfele – ugyanakkor mindkét megközelítés lehet sikeres. A mérkőzés alakulása is befolyásolhatja a futómennyiséget – egy korai gól megnyugvásra inthet –, és számos egyéb tényező is. Ráadásul a labdarúgás nem futóverseny: a helyezkedés, a megfelelő időben a megfelelő helyre történő elmozgások/sprintek a legfontosabbak, a fennmaradó időben lehet spórolni az erővel. Nézzék csak meg ennek a legnagyobb mesterét, Lionel Messit!

LABDABIRTOKLÁS

Az a csapat nyeri a meccset, amelyiknél többet van a labda? Nem mindig, sőt! A győzelemhez jól kidolgozott taktika és az azt kivitelező futballisták kellenek, no meg némi szerencse. A Leicester City a 2015–2016-os idényben úgy nyerte meg a Premier League-et, hogy a bajnokikon átlagosan 42.6 százalékban birtokolta a labdát – ezzel szemben a Pep Guardiola irányította Manchester City 67.7 százalékos labdabirtoklással lett bajnok a 2018–2019-es kiírásban.

Ahogy a futómennyiségnél, úgy a labdabirtoklásnál is fontos szempont a taktika. A mérkőzés alakulásának is nagy hatása van erre: az Atlético Madrid úgy győzte le hazai pályán a Liverpoolt a Bajnokok Ligájában 1–0-ra, hogy a negyedik percben megszerezte a vezetést, majd visszaállt saját térfelére, és 27 százalékos labdabirtoklási mutatóval zárt. Nem az számít, melyik csapatnál van többet a labda, hanem hogy mit kezd vele. Persze ha nagyobb mintákat nézünk, akkor általában hosszabb távon sikeresebb az a csapat, amelyik dominánsabb a mérkőzéseken, de akadnak kivételek szép számmal.

VÉDŐK MEGÍTÉLÉSE

A védekező játékosok tevékenységének vannak mérhető (szerelések, labdaszerzések) és nem mérhető (jó helyezkedés) részei. Mindkettő összefügg az imént tárgyalt labdabirtoklással, hiszen ha egy csapatnál többet van a labda, a védők kevésbé aktívak, és fordítva. Virgil van Dijk például 0.76 szerelést kísérel meg mérkőzésenként a Premier League-ben, ez azonban nem azt mutatja, hogy rossz védő lenne, hanem hogy a Liverpool kevesebbszer kényszerül védekezésre.

A sikeres szerelés az, amikor egy csapat birtokolni is tudja utána a labdát, a sikertelen kategóriába pedig az is beletartozik, ha elhagyja a játékteret a labda, és az ellenfél következik. Ha csak azt nézzük, a szereléseknek hány százaléka sikeres, Martin Kelly, a Crystal Palace szélsővédője a leghatékonyabb a Premier League-ben 80 százalékos mutatóval. Viszont, ha hozzávesszük az elveszített párharcokat és a szerelés közben elkövetett szabálytalanságokat, akkor Kelly korábbi csapattársa, Aaron Wan-Bissaka (78.9 százalék) a liga legjobb szélsővédője, Kelly pedig csak a 29. a rangsorban.

GÓLOK ÉS VÁRHATÓ GÓLOK (xG)

Napjaink egyik legnépszerűbb, legösszetettebb és talán legobjektívebb mutatója – feltéve, hogy megfelelően értelmezik és használják. Az xG alapja az, hogy nem minden helyzet egyenértékű – az erősebb csapatok több és jobb gólszerzési lehetőséget dolgoznak ki. Kiszámítását így lehet egyszerűen összefoglalni: a pálya adott pontjáról leadott lövésekből várhatóan hányszor születik gól. Például az ötösön belülről tízből kilenc lövés a kapuba talál, így az innen elvégzett kísérletek 0.9 pontot jelentenek. A 20 méternél távolabbról érkező próbálkozások ellenben tízből egyszer eredményeznek gólt, így ezek 0.1 pontot jelentenek. A lövéseket ez alapján minősítik, és ezek összege adja a várható gólok (xG) mutatóját.

Ha az egyik csapat hatszor lő kapura 20 méternél messzebbről, akkor a várható gólok száma 0.6 lesz, míg a másik csak egyszer, de az ötösön belülről, akkor a várható gólok száma 0.9. A modell a szerencsefaktort kiiktatja a rendszerből, a labdabirtoklással vagy a kapura lövéssel ellentétben jobban tükrözi a pályán nyújtott teljesítményt. Vannak ugyanakkor buktatói is: az xG-mutató és a mérkőzések végeredménye sokszor nincs összhangban, hiszen nem mindegy, hogy a gólerős csatár vagy a kevésbé technikás balhátvéd van ott a csapat legnagyobb helyzeténél. Ráadásul nem veszi figyelembe a külső körülményeket, mint például az időjárás (gondoljunk a nagy szélre vagy szakadó esőre), a játékos testhelyzete lövés közben (lehet, hogy becsúszva éppen eléri az ötös sarkánál a beadást), a játékszituációt (nehezebb betalálni egy csatárnak egy védővel a nyakán), vagy a meccs alakulása (nagyobb eséllyel szerez gólt valaki az első percekben, mint a 90. környékén). Mindezek ellenére az egyik leghasznosabb adat korunk labdarúgásában, hiszen hosszabb távon megmutatja, melyek a jobb csapatok.

 

CSATÁROK HELYZETKIHASZNÁLÁSA

EURÓPA LEGJOBB GÓLVÁGÓI
A StatsBomb adatai alapján megnéztük, az európai topligákban kik teljesítenek a leginkább a várakozásokon felül, azaz a várható gólokon (xG) túl kik szerzik a legtöbb találatot. A játékosok által szerzett gólokból kivontuk az xG alapján várható gólok számát, így kaptuk meg az alábbi számsort. 
1. Ciro Immobile (Lazio, 27 gólos) +8.2
2. Jadon Sancho (Borussia Dortmund, 14) +6.8
3. Josip Ilicic (Atalanta, 15) +5.9
4. Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal, 17) +5.7
5. Lionel Messi (Barcelona, 19) +5.5
6. Joao Pedro (Cagliari, 16) +5.4
7. Ángel Rodríguez (Getafe, 10) +4.9
8. Moussa Dembélé (Lyon, 16) +4.9
9. Cristiano Ronaldo (Juventus, 21) +4.9
10. Erling Braut Haaland (Borussia Dortmund, 10) +4.8
11. Jamie Vardy (Leicester City, 19) +4.8

Minden idényben az Aranycipő nyertese több helyzetet hagy ki, mint amennyit értékesít. Sokat hibázik? Lehet, de ez annak is betudható, hogy általában a csatárok próbálkoznak a legtöbbször a gólszerzéssel. A helyzetek százalékos arányának összevetése már jóval tisztább képet ad: az a csatár, aki tízből három helyzetet gólra vált, valószínűleg kelendőbb lesz az átigazolási piacon, mint az, aki tízből csak egyet vagy kettőt. Egy csatárt a góljainak száma minősít (bár a modern felfogásban már egyre kevésbé csak ez), de képességeit csak nagyobb minták alapján lehet megítélni. Roberto Firmino, a Liverpool kilencese például a 2017–2018-as PL-idényben 14 gólt szerzett, miközben xG-mutatója 9.9 volt – ezzel szemben a jelenlegi kiírásban 8 találatnál jár, holott helyzetei alapján 12.7 a várható gólok száma. Rosszabb játékossá vált volna a brazil támadó? Aligha.

EGY BIZONYOS JÁTÉKOS SZEREPE

„Nélküle nem nyertük volna meg ezt a meccset!” – gyakran hallhatjuk ezt a mondatot játékosoktól és edzőktől a lefújás utáni értékelésekben. Természetesen bárki, aki jó teljesítményt nyújt a pályán, megérdemli a méltatást. A televíziós közvetítések és háttérműsorok gyakori eleme egy-egy csapat elemzése egy adott játékossal és nélküle. Ez a módszer hitelesebb képet ad az olyan sportágakban, mint a kézilabda vagy a kosárlabda, amelyekben a folyamatos csere mellett kevesebben vannak a pályán, és jóval több gól/pont születik. A labdarúgásban azonban sokkal több a változó, így ez alapján nem lehet megítélni egy futballista képességeit.

Fontos tényező többek között az ellenfél (hiszen egy gyengébb csapat ellen nagyobb eséllyel ér el jó eredményt az együttes), a csapat összetétele (a kezdők vagy a csikócsapat áll ki az adott mérkőzésre), és hogy volt-e kiállítás vagy egyéb meccset befolyásoló esemény. Ezek függvényében könnyen változhat egyik vagy másik irányba a mérkőzés végkimenetele, függetlenül attól, hogy az adott játékos pályán volt-e vagy sem. Egy-egy labdarúgó vizsgálatánál hitelesebb, ha a posztjának megfelelő statisztikákra koncentrálunk – a csatároknál a gólokra, a középpályásoknál a kulcspasszokra, a védőknél a szerelésekre, és így tovább.

Korunk két legkiválóbb labdarúgója, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi kivételnek tekinthetők, ők erősítik a szabályt.

HELYZETEK TEREMTÉSE (CHANCES CREATED)

Az 1995-ben alapított, futballstatisztikákra szakosodott Opta definíciója szerint a gólpasszok és a kulcspasszok összege adja az adott játékos által teremtett helyzetek (chances created) számát. A kulcspasszok alatt pedig azokat az átadásokat értik, amelyek után lövőhelyzet, vagy, ahogy a szurkolók körében mondani szokás, ziccer alakul ki. Csakhogy a kettő korántsem egyenértékű, mégis a statisztikában mindkettőt a helyzet címszó alatt értelmezik.

Ziccernek általában azt nevezik, amikor „egy játékos jó eséllyel gólt szerez az adott szituációból”, tehát általában a kapuhoz közeli, jól kijátszott támadás utolsó mozzanata. Lövőhelyzet viszont gyakorlatilag a támadó térfélen bárhol adódhat: ha a labdát felhozó belső védő a középpályásnak passzol, aki jó 25 méterről a lelátóra bombázza a labdát, akkor a hátvédnél behúznak egy strigulát a teremtett helyzetek rubrikába. Érezhető a különbség, igaz? Ezért is gyakori az, hogy egy mérkőzés után az egyik csapat szurkolói azt mondják a statisztikákat nézve, hogy nekünk kellett volna nyerni, hiszen több helyzetet dolgoztunk ki, míg az ellenfél drukkerei azon a véleményen vannak, hogy az ő kedvenceiket illette volna meg a három pont, mivel volt egy óriási ziccerük, amit illett volna gólra váltani.

A teremtett helyzetek mutatója kis sémákban így csalóka lehet, de nagyobb mintákat alapul véve (egy teljes idény például) azért kiolvasható belőle, melyik futballista az adott csapat „esze”.

JÁTÉKOSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A LEGJOBB ELŐKÉSZÍTŐK
Játékos Kialakított helyzetek Kialakított helyzetek/meccs
Kevin De Bruyne (Manchester City) 96 4.0
Emiliano Buendía (Norwich) 73 3.3
Pascal Gross (Brighton) 52 3.1
Rijad Mahrez (Manchester City) 46 3.0
James Maddison (Leicester) 75 2.8
Jack Grealish (Aston Villa) 69 2.7
Trent Alexander-Arnold (Liverpool) 75 2.6
Willian (Chelsea) 51 2.4
David Silva (Manchester City) 34 2.4
Joao Moutinho (Wolverhampton) 63 2.3

Az eddig leírtak alapján jól látható, hogy az egyes futballistákat posztjuknak megfelelően, egy-egy statisztikai mutató alapján érdemes összehasonlítani. Eddig azonban nem esett szó egy másik fontos tényezőről: a játékpercekről. Gyakran csak legyintünk, hogy az adott labdarúgó nem is olyan jó, hiszen alig van a pályán – azonban könnyen lehet, hogy ennek rajta kívül álló oka van, és egyébként nem is rossz futballista. Gondoljunk csak a nagy kluboknál kispadra szorulókra, akik megunják az epizódszerepet, kisebb csapatra váltanak, és kiteljesednek. Mindannyian tudunk erre számos példát. Ha a megfelelő kontextusban tesszük meg az összehasonlítást, kiderülhet, hogy ki milyen játékos, függetlenül attól, hogy átlagban 90 vagy 70, vagy még kevesebb időt tölt a pályán.

A Premier League-nél maradva: az imént kivesézett helyzetek teremtése (chances created) mutatóban Emiliano Buendía, a Norwich City jobbszélsője csak a negyedik a ligában 73 kialakított lehetőséggel. Ez azonban nem fair vele szemben, hiszen nem minden mérkőzésen volt a pályán, és többször csak csereként állt be, így nyilvánvalóan kevesebb ideje volt helyzeteket teremteni, mint azoknak, akik végigjátszották a meccseket. Ha viszont átlagot számolunk, Buendía meccsenként 3.3 helyzetet alakít ki, amivel Kevin De Bruyne (4) mögött második a liga rangsorában. Az ilyesfajta összehasonlításoknál tehát érdemes átlagot számolni, vagy azokat a futballistákat egy kalap alá venni, akik hozzávetőlegesen ugyanannyi időt töltenek a pályán.

(Felhasznált források: TheAthletic, StatsBomb, Understat)

EZ NEM A JÖVŐ, HANEM A JELEN

HEGEDŰS HENRIK, az MLSZ sporttudományi elemzője

– Jót tesz a labdarúgásnak a rengeteg statisztika és számsor, amiket az utóbbi időben láthatunk a tévéközvetítésektől kezdve mindenhol?
– Ezt a kérdést több szempontból lehet vizsgálni, de szinte minden területen azt mondanám, hogy igen. Magát a labdarúgást, a játék képét vagy alapvető evolúcióját eddig is a számok határozták meg, csak indirekt módon, tudat alatt, benyomások és népi megfigyelések alapján. Például már serdülőben megtanulja mindenki, hogy ne dajkálja a labdát, mielőtt passzolna. Ehhez képest okoz különbséget, hogy most pontosan meg tudjuk mondani, hogy a topligákban átlagosan nagyjából 1,4 másodpercig van a labda egy játékosnál, míg az egész meccs folyamán 60-90 másodpercig poszttól függően.

A számok – mint az élet minden területén – alapvetően kontrolling és monitoring funkciót töltenek be a labdarúgásban is. Mit csinálok jól, rosszul, melyek az erősségeim, miben kell fejlődnöm, hogyan tudom megismételni a sikereim? Nincsen teljesítmény mérőszámok nélkül. Watt, km/h, cm, másodperc – minden teljesítményt mérünk valamiben, miért épp a fociban ne akarnánk tudni, mennyit sprintel egy játékos vagy milyen hatékonyan passzol a támadóharmadban?

De nemcsak a játékosok egyéni fejlesztési, képzési terveihez elengedhetetlenek a számok, hanem az edző, a sportigazgató vagy a klubmenedzsment döntéseihez is. A szurkoló és a média is profitálhat az adatáradatból, míg utóbbi ezekre támaszkodva növelheti a szurkolói élményt, előbbi az adatokból kinyerhető információk által jobban megértheti a történéseket a pályán. Az adatokkal csak az próbál majd vitatkozni, aki nem végzi jól a munkáját, de a nagy európai labdarúgóklubok példája mutatja, hogy az adatalapú döntéshozatali mechanizmusok korát éljük. Sőt, egyre inkább ebbe az irányba tartunk: minél fejlettebb egy klub technológiailag, annál nagyobb előnyben van a riválisaival szemben az átigazolási piactól a meccstaktikáig. Ugyanakkor a futball kompetitivitásának is jót tehet, mert aki pénzügyileg nem tud versenyezni a legnagyobbakkal, az még mindig lehet okosabb, mint a gazdag fiúk.

– Az amerikai ligákhoz (MLB, NBA) hasonlóan elképzelhető, hogy a statisztikák határozzák meg a jövőben a fontosabb döntéseket?
– Ez nem a jövő, hanem a jelen. Igaz, hogy az elérhető adatok minőségében, az adatkörök nagyságában vagy az adatok felhasználásának szervezeti beágyazottságban jelentős eltérések figyelhetők meg az európai csapatok között, de az irány egyértelmű.

– Melyek azok a statisztikai mutatók, amelyekből leginkább leszűrhető a mérkőzés képe, a csapatok közötti különbség?
– Az xG, a kialakított helyzetek minőségét mérő mutató egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, a játék képe szempontjából meghatározó a PPDA (Passes allowed per Defensive Action), ami – ha rettentően leegyszerűsítjük – azt mutatja meg, mennyire intenzív egy adott mérkőzés. Árulkodó mutató a passzok száma a támadó- és a védőharmadban, a kaput eltaláló lövések, illetve az elkövetett szabálytalanságok száma.

– A járvány okozta recesszió még megfontoltabb költekezésre sarkallja a klubokat. Az új játékosok kiválasztásában felértékelődik az adatok szerepe?
– Egyrészt igen, ez természetes, másrészt az adatalapú kiválasztás már évek óta része a futballnak. A lényeg azonban még csak most jön: a nyersadatokhoz minden magát komolyan vevő klubnak van hozzáférése, mert vásárol ilyen szolgáltatást. A versenyelőny a ráfordított erőforrásoktól és tapasztalati tudástól függ. Egy-egy játékos leíró adatait mindenki látja, és ismeri az alapvető statisztikáit is. Azok a klubok, amelyek viszont képesek arra is, hogy például viszonylag nagy biztonságú, prediktív algoritmust fejlesszenek ki, hogy megjósolhassák egy-egy fiatal tehetség maximális pályaívét, vagy tudományos előrejelzésen alapuló becslést tehessenek arról, hogy mennyit ér egy, az UEFA-rangsorban, mondjuk, a 20–30. helyen álló bajnokságban bemutatott játékosteljesítmény az első 10 liga valamelyikében, megnyerik majd a versenyt az átigazolási piacon.

– Be lehet törni a nemzetközi elitbe régimódian, tehát úgy, hogy egy klub nem tárol el és elemez minden adatot még az edzésekről is?
– A realitás az, hogy már a tízéves gyerekek is adatalapon döntenek arról, kit tesznek be a fantasycsapatukba, hogyan játszanak a FIFA-val vagy kit igazolnak le Football Managerben. Felnőtt egy generáció a fociban, amely nemigen ismer mást az adatalapú döntéshozatalon kívül. Ez persze messze nem jelenti azt, hogy önmagában az adatok, számok határoznak meg minden döntést, de az a klub, amely a nemzetközi elitbe vágyik, ám nem él ezekkel az eszközökkel, teljesen komolytalan, vállalkozása eleve kudarcra van ítélve – mintha a Formula–1-ben egy csapat szemre pumpálná fel a gumikat.

2020.07.09 18:26:15

Minden más foci KOVÁCS GERGELY (Képes Sport)

A Képest Sport összegyűjtötte, kik voltak azok a légiósaink, akik a leghosszabb ideig játszottak a négy elitliga valamelyikében.

2020.07.11 20:37:39

Minden más foci nemzetisport.hu

Biztos győzelem hazai pályán az osztályozóra kényszerülő Istra ellen.

2020.07.11 14:33:28

Minden más foci DUDUCZ TIBOR (Rózsahegy, összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

Nyert ugyan Rózsahegyen a DAC, de maradt a harmadik helyen, mert győzött a rivális Zsolna is.

2020.07.10 21:41:25

Minden más foci BORBÉLY LÁSZLÓ

A Schalke két(!) pontot szerzett, a Real Sociedad öttel ég • Gyengélkedik a Lazio és a Leicester • Bődületes Benfica- és LASK-blama.

2020.07.10 20:29:20

Minden más foci CSINTA SAMU

ALAPVONAL. A Sepsi OSK első székelyföldi csapatként bejutott a labdarúgó Román Kupa döntőjébe, és bár ilyen magaslaton sohasem járt, az igazi csúcs még meghódításra vár.