Kínai kulisszák, sötét magyar képernyők, Messi-látogatás: indul az Afrika-kupa!

A 2017-es afrikai kontinenstorna eredeti házigazdája a Dél-Afrikai Köztársaság lett volna, ám a dél-afrikaiak „tornát cseréltek” Líbiával, és megrendezték a 2013-as viadalt a polgárháborúba süllyedt északiak helyett. Itt van 2017, Líbiában pedig a helyzet még mindig kaotikus – nem csoda, hogy a kontinentális szövetségnek új házigazdát kellett keresnie. Líbia hivatalosan 2014. augusztus 22-én lépett vissza a rendezéstől, a beérkezett pályázatok közül a CAF a 2012-es társházigazda gaboniakét választotta ki.

KÍNAI KULISSZÁK

A gaboni rendezés egyik nagy haszonélvezője, bármilyen különösen is hangzik ez, Kína. A kínai „stadiondiplomácia” hosszú évek óta tart, az ázsiai óriás építőipari cégei megbízatások sorát kapják saját kontinensükön kívül Afrikában és Latin-Amerikában is. A 2017-es Afrika-kupa négy stadionja (Stade de l'Amitié – Libreville, Stade de Franceville – Franceville, Stade d'Oyem – Oyem, illetve Stade de Port Gentil – Port Gentil) közül kettő a 2012-es kontinensviadalra készült el, kettő új. Hármat kínai konzorcium húzott fel.

A libreville-i központi stadion neve (A Gabon-Kína barátság Stadionja, bár csak a Barátság Stadionjaként emlegetik) egyértelműen jelzi a befolyást, az új arénák közül az oyemi és a Port Gentil-i is a Shanghai General Construction (SGC) cég munkája. A Port Gentil-i stadionépítést nem aprózták el, 2015 közepén maga Lionel Messi is megjelent egy alapkövet letenni, miután a futballrajongó (és Real Madrid-drukker) Ali Bongo elnök meghívta. Arról terjengtek a hírek, hogy ezért a jelenésért Messi eurómilliókat kapott, a gaboniak viszont hivatalosan tagadták, hogy pénz cserélt volna gazdát. Messit aztán még egy kis politikai pofozkodásba is belekeverték, miután a helyi ellenzék „tiszteletlennek” minősítette öltözetét.

„A futballmessiás úgy érkezett meg Gabonba, mintha az állatkertbe készült volna: borotválatlanul, viseltes farmerben, zsebre dugott kézzel” – dörgött a verdikt. Az argentin letudta a protokollkört, majd távozott – a kínai-gaboni munkaerő pedig felhúzta Gabon első, kifejezetten a futballnak szentelt arénáját. Ritkák a hasonló stadionok Afrikában.

A Gabon legnyugatibb csücskében található Port Gentil az ország gazdasági motorja, első számú kikötője, a helyi olaj- és faipar központja, a kínai érdekeltségek egyik fókuszpontja. Az egy dolog, hogy a városi stadiont a kínaiak építették, de a kulcsfontosságú Libreville–Port Gentil közút építéséhez szükséges összeg is 95 százalékban kínai bankoktól származik, és a kivitelező is – ki fogják találni – kínai cég.

Érdekes módon a nemzeti arénának tervezett libreville-i Omar Bongo Stadion (már nem először) kimaradt a helyszínek közül, miután a CAF „megfújta a sípot” a projekt felett, és tudatta: mivel az építkezés csúszik, nem látja biztosítottnak a 40 ezres létesítmény átadását időre.

Kérdés, kik töltik meg a stadionokat, mert 2012-ben még a sztárpárosításnak számító Ghána–Tunézia negyeddöntőre is ingyenjegyeket kellett osztogatni. A házigazda Gabon meccseivel nincs gond – kérdés, a többi csapat mennyire tudja megmozdítani a drukkereket.

A legolcsóbb jegyek csupán 235 forintnyi CFA (afrikai valutaközösségi) frankba kerülnek, a legdrágábbakért nagyjából 9500 forintnyi összeget kell kipengetni.

A LEBONYOLÍTÁS

Minden a szokásos mederben zajlik: a 16 csapatot négy négyes csoportba sorsolták, az első kettő továbbjut, a negyeddöntőtől kieséses rendszerben zajlik a torna, a bronzmérkőzést is lejátsszák. A csoportmérkőzések után háromnapos szünet következik, a döntőre az egyik résztvevő három, a másik négy napot pihenhet.

A felső ág (a rendezők reményei szerint ezen menetel majd a gaboni csapat) egyértelműen kedvezőbb beosztású, ennek döntőse ugyanis február elsején Libreville-ben vívja az elődöntőjét, és ugyanitt 5-én a finálét. Az alsó ág finalistája február 2-án Franceville-ben játssza az elődöntőjét, így nem elég, hogy kevesebb a pihenőideje, de még keresztül is kell utaznia teljes Gabont. Elképzelhető olyan eset, hogy egy csapat a kieséses szakaszban végig a fővárosban meccsel – ha ez a házigazda Gabon lesz, akkor Aubameyangéknak az egész torna során nem kell kimozdulniuk Libreville-ből!

A csoportmérkőzéseken pontazonosság esetén a következő mutatók rangsorolnak: (1) egymás elleni eredmény, (2) gólkülönbség, (3) több szerzett gól, (4) sorsolás.

A LEGNAGYOBB LEMARADÓ

Nigériát azt a szégyen érte, hogy 2015 után ismét lemaradt a kontinensviadalról, amely – ismerve a játékosanyagot és azt, hogy 2013-ban a „Szuper Sasok” megnyerték az Afrika-kupát – elég nehezen magyarázható. A nigériaiak több szempontból is balszerencsések voltak: egyrészt Egyiptommal azonos csoportba sorsolták őket a selejtezőkön, másrészt Csád visszalépett, így kizárólag a csoportelsőség jelentett volna kijutást. Az elsőséget pedig a „fáraók” szerezték meg, miután Mohamed Szalah az utolsó pillanatban pontot mentett nekik Nigériában, majd az alexandriai csoportrangadón 1–0-ra legyőzték a nigériaiakat.

A NAGY VISSZATÉRŐK

A nigériaiaknak ajtót mutató Egyiptom 7 győzelmével az ANK történetének legeredményesebb csapata, ám három egymást követő siker (2006, 2008, 2010) után háromszor kvalifikálni sem tudta magát a tornára. Ennek most vége, a Héctor Cúper vezette „fáraók” igen erős kerettel érkeznek Gabonba, a győzelem reményével. Az egyiptomiak között szerepel a torna legidősebb játékosa, a már 43 esztendős Esszam el-Hadari is – a csapatkapitány kapus a végső siker esetén ötödször (!) emelhetné fel a kontinensbajnoki trófeát. Ha el-Hadari pályára lép a tornán, akkor megdönti az ANK korrekordját, melyet egy másik egyiptomi legenda, Hosszam Hasszan tart.

AKIK OTT VANNAK, DE OTT SE LEHETTEK VOLNA

Az egyszeres ANK-győztes Marokkó 2015-ben visszamondta a rendezést, mire a CAF azzal büntette tagszövetségét, hogy kizárta a 2017-es és 2019-es kontinenstornáról. A marokkóiak meg sem álltak a nemzetközi Sportdöntőbíróságig, mely nekik adott igazat, így elindulhattak a selejtezőkön, és mindössze két pontot veszítve utcahosszal meg is nyerték az F-csoportot, bebiztosítva ezzel a kvalifikációjukat. Az igazán szép az lenne, ha ezután meg is nyernék a tornát.

A LEGERŐSEBB CSOPORT

A legfrissebb FIFA-világranglista első öt afrikai válogatottja közül három is egy csoportba került: a B-csoportban egymásnak esik Szenegál (33. pozíciójával jelenleg a legjobb afrikai csapat), Tunézia (36., a kontinentális rangsorban 4.) és Algéria (39., a kontinentális listán 5.). Nem irigyeljük a zimbabweieket, hogy ebbe a társaságba kerültek.

A LEGÉRTÉKESEBBEK

Ha a Transfermarkt adatbázisához fordulunk, az átigazolási portál a torna tíz legértékesebb játékosánál húszmillió euró fölötti piaci értéket jelez – lesz sztár bőven a 2017-es ANK-n is. A legértékesebb futballista a házigazdák „főviperája”, Pierre-Emerick Aubameyang, a Dortmund csatárát 45 millió euróra taksálják. Mögötte négyes holtverseny: Kalidou Koulibaly (Szenegál, Napoli), Mohamed Szalah (Egyiptom, AS Roma), Rijad Mahrez (Algéria, Leicester City) és Sadio Mané (Szenegál, Liverpool) is 30 milliót kóstál. Sokat elmond az afrikai kontinens csapatainak akut kapusproblémáiról, hogy míg a mezőnyben valódi sztárok munkálkodnak, a legértékesebb kapus – az egyiptomi Ahmed el-Senavi – piaci értéke is csak töredéke a mezőnyjátékosokénak. A Transfermarkt afrikai álomcsapatát azért így is szó nélkül „megvennénk.”

PÉNZ HELYETT BOTRÁNY

Néhány dolog teljesen állandó az afrikai futballban, az egyik ilyen az európai klubok rosszalló homlokráncolása, amikor sztárjaik az év elején a kontinenstornára utaznak, a másik az állandó kötélhúzás pénzügyekben.

A zimbabwei válogatott bojkottálta saját búcsúztató vacsoráját, mivel a szövetségtől még a selejtezők sikeres megvívásával kiérdemelt jutalmat sem kapták meg. A játékosok ráadásul meccsenként 5000 dollárt is követelnek – a szövetség 2500-at ajánlott. A szereplés bojkottja nem került szóba, viszont a felkészülés (a játékosok az elégtelen edzés- és szálláskörülményekre is berágtak) sem volt zökkenőmentes. Az már tényleg csak elméleti kérdés, hogy hol van az a 250 ezer dollár, amit egy szponzor adott a csapat felkészülésére...

Ugandában bezzeg a parlamenti képviselők saját zsebből támogatják a csapatot – miután a kormányzat csak a negyedét adta oda a szövetség által követelt pénznek. Minden képviselő körülbelül 150 dollárt ajánl fel a válogatottnak saját pénzéből – a nemzeti csapat edzőtáboraira egyébként a szövetségnek kölcsön kellett kérnie. Bissau-Guinea válogatottja sztrájkra készült, egy hármas játékosdelegáció aztán elment José Mario Vaz elnökhöz, és a futballisták megkapták elmaradt jutalmukat. Minden a szokásos mederben zajlik.

KINYÍRHATJA A KARRIERT IS

Az európai topbajnokságokat szokás szerint megviseli az Afrika-kupa: hetekre elvesztik érintett játékosaikat, akik ki tudja mikor (és milyen állapotban) térnek vissza Gabonból. A döntős csapatok európai légiósai február 15. előtt aligha lesznek bevethetők, tehát akár egy hónapra is kieshetnek.

Nem véletlen, hogy játékosok sora utasítja vissza a meghívót, mondván, szép a nemzeti színekért küzdeni, de még szebb megtartani a helyet a klubcsapatban – a kameruni válogatottnak például nyolcan mondtak nemet a torna előtt. Az ezzel kapcsolatos problémákat a rutinos Salomon Kalou világította meg a BBC-nek – az elefántcsontparti csatár ott lesz a tornán, klubedzője, Dárdai Pál pedig biztos nem lesz boldogtalan, ha épen, egészségesen és jó formában tér vissza.

„Sok-sok játékos megjárta már, mert elvesztette helyét a klubcsapatában a válogatott szereplés miatt. Kikerülnek, a helyükön játszatott riválisnak megy a játék, nem tudnak visszakerülni, a karrierjükre csapást mérhet egy ilyen eset. Minden játékosnak alaposan meg kell fontolnia a döntést. Én mindig mentem, mert mindig hittem abban, hogy visszaszerzem a helyem. Csak annyi tanácsom lehet, hogy gondolkodjanak, mi a legjobb a karrierjük szempontjából. A játékosok egy kötélhúzás közepén vannak ilyen esetben, és a legjobb az lenne, ha az ő érdekeiket is figyelembe vennék” – nyilatkozta.

„A CAF-nak valamit tennie kéne. A szövetség képviselőinek be kell látniuk, egy játékos számára nehézségeket okozhat a szereplés, hiszen jól teljesít a klubjában, elutazik, majd amikor visszatér, már kikerült a csapatból. A klubszezon végére lenne érdemes tenni az Afrika-kupát. Több szurkoló, játékos-megfigyelő, szurkoló lenne, az érdeklődés pedig megnőne a torna iránt” – vélekedett a ghánai válogatott Christian Atsu, a 2015-ös torna legjobb játékosa.

ÍGY LÁTJÁK A BUKIK

A fogadóirodák szerint a címvédő Elefántcsontpart a legesélyesebb a 2017-es tornán. A címvédés pedig nem könnyű: az ANK 1957 óta íródó történetében csak Egyiptom, Ghána, illetve Kamerun tudta megőrizni elsőségét. Elefántcsontpart után Szenegál, Algéria, a legutóbbi öt tornán mindig a négy közé jutó, ám győzni egyszer sem tudó Ghána, a házigazda Gabon, Egyiptom, Kamerun és Marokkó következik a sorban.

ELSÖTÉTÜLT KÉPERNYŐ

Az elmúlt több mint húsz évben egy dolog biztos volt – az Afrikai Nemzetek Kupáját az Eurosport elhozza az európai nézőknek, Magyarországon is így alakult ki az ANK rajongói köre. Magyarországon holtszezon van ilyenkor, annak idején a nagy ligák sem „árasztották el” a tévés piacot, a január-februári ANK-meccsnézések beleépültek a szurkolói tudatba.

Ennek most vége: az Eurosport ugyanis német nyelvű közleménye szerint a csatorna csak az Egyesült Királyságban, Portugáliában és Spanyolországban közvetíti élőben az Afrika-kupát, a kontinentális Európa többi országa kimarad a szórásból, így Magyarországról is csak streamek segítségével kapcsolódhatnak be a drukkerek az események követésébe. És ami még meglepőbb: Észak-Afrikában nem jutott egyezségre a jogtulajdonos beIN Sports a helyi tévétársaságokkal, így Algériában, Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában sem lesz ingyenesen elérhető csatornán közvetítés az Afrika-kupáról.