Hová lett Tony Cascarino?
Az ír válogatott történelmének egyik legkarakterisztikusabb támadója a jól megtermett Anthony Guy Cascarino, aki 1962-ben született, Angliában. „Tony Goal” első nagyobb egyesülete a Gillingham volt, majd a Millwallban lett elismert futballista. 1990-ben vette meg az Aston Villa, 2.25 millió mai euróért, de itt csak minden negyedik mérkőzésén köszöntött be, így jöhetett a Celtic (1.75 millió), majd a Chelsea (ők meg a viharvert skót védőért, Thomas Boydért cserélték el).
Tony Cascarinóról sokáig az a hír járta, hogy egy szettnyi mezért és az öltöző felújításához kellő hullámlemezért adta el a Crockenhill a Gillinghamnek. A gonoszkodók szerint a hullámlemez mozgékonyabb és technikásabb volt Cascarinónál, aki tény, hogy nem tartozott a nagy labdabűvölők közé, cserébe viszont szenzációsan fejelt.
(M. G.) |
Legjobban a francia Olympique Marseille-ben ment neki, amelyben 84/61-es mérleggel zárt, majd vénségére a másodosztályban a Nancy húzóembere lett Bölöni László kezei alatt, három szezon alatt vágott (főleg fejelt) csaknem 50 góljával. 2000-ben akasztotta szögre a csukáját, a Red Star párizsi öltözőjében, 38 esztendős fejjel.
Később kiderült, miért ment neki olyan jól a Ligue 1-2-ben: elismerte, hogy amíg a Marseille-ben játszott, többször injekciót kaptak mérkőzés előtt. Azt nem tudták, miket tartalmaztak a fecskendők, abban azonban 99 százalékig biztos, hogy tiltott szereket injektáltak szervezetükbe.
Az is később derült már ki, mondhatni az elévülési idő után, hogy édesanyját adoptálták az ő nagyszülei, így a (nem létező) ír nagyapja miatt megkapott ír útlevél alapjai kissé megrendültek; de az tény, hogy a zöld nemzeti tizenegyben 88 találkozón lépett fel 1985 és 1999 között, és 19-szer zörgette meg az ellen hálóját. Az 1998-as Európa-bajnokságon, illetve az 1990-es és 1994-es világbajnokságokon is láthattuk őt, ezeken a viadalokon azonban nyolc mérkőzésén nem szerzett egyetlen gólt sem.
Ha már góltalanság: lehetett volna apja révén akár olasz válogatott is!
Egyébként karrierje során olyan spílerek mellett fejelte le az előreívelt labdákat, mint Frank Stapleton, Niall Quinn és John Aldridge (ír válogatott), Teddy Sheringham (Millwall), Dwight Yorke (Aston Villa), Victor Agali és Xavier Gravelaine (OM).
Sokáig az a hír járta róla, hogy az öltöző felújításához szükséges hullámlemezért adta el a Crockenhill a Gillinghamnek. A gonoszkodók szerint a hullámlemez mozgékonyabb és technikásabb volt Cascarinónál, aki tényleg nem tartozott a nagy labdabűvölők közé, viszont szenzációsan fejelt. Cascarino egy sztárchatben kategorikusan cáfolta, hogy hullámlemezért adták volna el: bevallása szerint melegítőket kapott érte a Crockenhill. A Los Campesinos! nevű indie banda viszont nagy tisztelője, bennfoglalták nevét egy dalukba is, mint olyan személyét, akivé leginkább válnának, mégpedig az ő 1995-ös kiadásává.
Visszavonulása után is meg-megcsillogtatja humorát, ugyanis a médiában tevékenykedik, a The Times szakírójaként és az egyik ír rádió munkatársaként – egyébként neves pókeres és feleségbántalmazó. Előbbi minőségében félprofi státusig jutott, és különböző, igen színvonalas versenyeken vesz rész, hol játékosként, hol kommentárként; utóbbi miatt 2008-ban letartóztatták és komolyabban is megüthette volna neje után a bokáját is, mert állítólag gyilkossággal is fenyegetett.
Ma is állandó szereplője, vezetője vagy közreműködője különböző TV-showknak, az internetes sajtó számára mellékállásban rövidke beharangozókat gyárt. Korábban két tévés sorozatban is felbukkant, a róla írt könyv (Tony Cascarino titkos élete) bestseller lett 2003-ban.
A pókerasztalnál sokszor megkopasztotta ellenfeleit, ami nem is csoda, hiszen eredeti szakmája fodrász…
