Hová lett George Weah?

2011.04.21. 18:27
null
George Weah az egyik gólját ünnepli a Milan színeiben (Fotók: Action Images – archív)
„Hová tűnt  Damon Hill?" – röppent a magyar légtérbe 1997-ben egy mára szólássá vált kétségbeesés, amely megihlette szerkesztőségünket is, hiszen újonnan induló sorozatunkban egykori kedvencek visszavonulás utáni sorsával foglalkozunk. Postás, színész, alkoholista, szakértő, kommentátor, feltaláló, punkzenész és szexipari munkás: bizony, változatos ösvényeken vonulnak az örök sportpályák felé az egykori közönségkedvencek.

Az 1966-ban, a libériai Monroviában született George Manneh Oppong Ousman Weah aligha gondolta volna, amikor tinédzserként kis helyi csapatokban futballozott, mellette pedig egy telefonközpontban kereste kenyerét, hogy egyszer még Európa és a nagyvilág legjobb labdarúgójának választják.

WEAH, A VÁLOGATOTT SZPONZORA
Libéria legismertebb férfiúja 65 alkalommal szerepelt hazája nemzeti tizenegyében, és ez a szám kifejezetten magasnak számít ahhoz képest, hogy micsoda nagy klubokban futballozott – képzelhetjük, mennyire örültek mindenkori edzői, ha hazatért a támadó mondjuk a Csád elleni barátságos erőpróbára. Az ezeken a találkozókon szerzett tíz találat kifejezetten soványnak tűnik, de ne feledjük, többnyire sepregetőként (!) szerepelt a válogatottban. Nem csoda, hogy ő választhatta meg posztját, lévén éveken át maga finanszírozta a válogatottat. Játékos-edzőként...

Az efelé vezető úton légióskodott Kamerunban is, ez mentette ki a háborúból, a bűnözésből és a marihuána-szívásból, majd friss bajnokként a Monacóba igazolt, 150 ezer mai euróért. 1988-at írtunk ekkor, a hercegségben pedig egy bizonyos Arsene Wenger (akit hősünk ma is apjaként tisztel) volt a mester, aki ki is hozta Weahból a maximumot; olyannyira, hogy négy év múlva 6.5 millió mai eurót fizetett az ékért a PSG.

A párizsiak színeiben egy Milan elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen hívta fel magára a nagyvilág figyelmét, amikor többször is bohócot csinált Paolo Maldiniből.

Le is csaptak rá az olaszok 1995 nyarán 6.9 millió euróért. Az esztendő végén megkapta az Aranylabdát, bár sokan fanyalogtak, mondván, inkább a körülötte átigazolása miatt fellángolt médiaérdeklődésnek volt köszönhető ez, és annak, hogy először a díj történelmében nem európai játékosra is lehetett szavazni.

Mindenesetre a FIFA is megválasztotta az Év játékosának, nem mellesleg háromszor lett Afrika aranylabdása, sőt, minden idők legjobbját is benne látták az ezredforduló táján kontinensén.

HOVÁ LETTEK?
Az NSO sorozatában már visszavonult sportolók jelenlegi életéről olvashat. Tekintse meg a korábbi részeket is!

Bár a Verona ellen csodagólt szerzett, összességében nem lehetett tökéletesen elégedett a milánói kalanddal, ám értékállóságát jelzi, hogy 2000 januárjában 7.5 milliót fizetett érte a Chelsea. Londonban nem sokáig időzött, később a Manchester Cityben és a Marseille-ben is megfordult. 2003-ban vonult vissza az el-Dzsazira együtteséből.

Már aktív játékosként is dolgozott UNICEF-nagykövetként, Líbériában általában félbeszakadt a polgárháború, ha hazatért a válogatott meccsekre.

Weah, a  diplomata
Weah, a diplomata

Emiatt is állt hazájában politikusnak a Demokratikus Változásokért nevű párt berkein belül. Az európai szemmel elképzelhetetlenül szegény és elmaradott országban Weah elindult a 2005-ös elnökválasztáson, és második helyen végzett.

A vagyonának tekintélyes részét jótékonykodásra költő Weah egyik fia, ifjabb George Weah is labdarúgónak állt, ám messze nem olyan tehetséges, mint az atya, bár fiatalabb korában behívták az amerikai U20-as válogatottba (a család Amerikában él).

Többször is felvetődött idősebb Weah neve a libériai és más afrikai válogatottaknál, mint szövetségi kapitány, de egyelőre nem vállalja a kockázatot, hogy lerombolja mítoszát. 2009-ben Puskás Ferenc özvegyével ő adta át az év legszebb gólját szerző játékosnak a Puskás-díjat, nemrégiben doktori címet szerzett Floridában.

GEORGE WEAH TÍZ LEGSZEBB GÓLJA
GEORGE WEAH – NÉVJEGY
Született: 1966. október 1., Monrovia
Nemzetisége: libériai
Posztja: csatár
Válogatott mérkőzései/góljai száma: 65/10
Klubjai: Young Survivors (1981–84), Bongrange Company (1984), Mighty Barole (1985–86), Invincible Eleven (1986–87), Tonnerre de Yaoundé (1987–88, kameruni), Monaco (1988–92, francia), PSG (1992–95, francia), Milan (1995–2000, olasz), Chelsea (1999–2000, angol, kölcsönben), Manchester City (2000, angol), Olympique Marseille (2000–2001, francia), el-Dzsazira (2001–2003, arab emírségekbeli)
Legnagyobb sikerei: kameruni bajnok (1988); francia bajnok (1994); olasz bajnok (1996, 1999); Francia Kupa-győztes (1991, 1993, 1995); Francia Ligakupa-győztes (1995); FA-kupa-győztes (2000); európai aranylabdás (1995); afrikai aranylabdás (1989, 1994, 1995); az Év játékosa a FIFA szavazásán (1995); az Év játékosa az Onze Mondial szavazásán (1995); az évszázad afrikai játékosa
Ezek is érdekelhetik
Legfrissebb hírek