Hová lett Gabriel Batistuta?

Mondják, egy csatárt a góljai minősítenek. Nos, e tekintetben Gabriel Batistutának nincs miért szégyenkeznie, a mennyiségre és a minőségre is adott. Ronaldo-féle cselsorozatokat nem nagyon láthattunk tőle, ám ezt ellensúlyozta azzal, hogy bárhonnan, bárhogy be tudott találni. Jobbal, ballal, külsővel, belsővel, teli rüszttel, sarokkal, fejjel, közelről, távolról, középről, szinte nullszögből, erőből, ésszel, akcióból, tizenegyesből, szabadrúgásból, mindenhogy életveszélyes volt.

Pályafutása kezdetén Argentínában nem feltétlenül a klubhűség jutott róla az eszükbe az embereknek, hiszen miután a River Plate-nél nem jött ki Daniel Passarellával – aki később szövetségi kapitányként is megkeserítette a dolgát, a haját meg megrövidíttette –, átigazolt az ősi rivális Boca Juniorshoz. Innen azonban a Fiorentinához vezetett az útja, amelyhez annak ellenére kilenc évig hű maradt, hogy a világ egyik legjobb csatáraként csak egy Olasz Kupát és egy olasz Szuperkupát tudott nyerni. Na meg egy bajnoki aranyat a Serie B-ben, ugyanis második firenzei idényében kiestek, de a másodosztályban is hű maradt a lilákhoz, akikkel azonnal visszajutott az élvonalba.

A scudettóhoz szeretett csapatával az 1998–1999-es szezonban került a legközelebb, de ekkor éppen az ő súlyos sérülése akadályozta meg a firenzeieket dédelgetett céljuk megvalósításában, ugyanis míg ő kívülről figyelhette csak társait, a gárda lecsúszott a tabella első helyéről, és végül csak bronzérmes lett.

Ez azonban Bajnokok Ligája-indulást jelentett, így Batigol maradt még egy évet. Annyi nagy gólt valószínűleg senki sem szerzett első BL-idényében, mint ő – erről többek között a Manchester United, az Arsenal és a Barcelona hívei, valamint játékosai tudnának mesélni –, ám a nagy durranás ezúttal is elmaradt, a 2. csoportkör jelentette számukra a végállomást.

2000-ben aztán eligazolt a Romába, hogy megvalósítsa álmát, azaz olasz bajnok legyen. Hamar megszolgálta a pénzét, húsz góllal rögtön az első évében aranyéremhez segítette a „farkasokat”, akik 1983 után először nyerték meg a Serie A-t. Gólt szerző játékos viszonylag ritkán kell a játékostársaknak vigasztalniuk, ám 2000. november 26-án ez is megtörtént. A Roma ezen a napon 1–0-ra nyert a Stadio Olimpicóban a Fiorentina ellen. A győztes találatot szerző hazai játékos bombagólja után sírva fakadt…

Két évvel a bajnoki cím után már szinte semmi sem emlékeztetett a régi Batistutára. Egyre többet bajlódott sérüléssekkel, robbanékonyságát elvesztette, így előbb az Internek adták kölcsön, majd 2005-ben Katarban fejezte be profi karrierjét.

Ezután feleségével, Irinával (akit 16 évesen ismert meg) és négy fiukkal Ausztráliába, Perthbe költözött, 2006 óta viszont már Argentínában élnek. Edzői papírokat is szerzett, de ilyen kalandba eddig még nem vágott bele (bár pletykaszinten megjelent, hogy argentin vagy ausztrál szövetségi kapitány lehet), a hazájában igen népszerű lovas pólóban viszont már megcsillantotta tehetségét.

A 2006-os vb-n televíziós szakkommentátorként dolgozott, manapság saját építkezési vállalatát igazgatja, valamint a katari labdarúgás nagyköveteként ténykedik, de a tavalyi vébén meglátogatta a Diego Maradona vezette argentin válogatottat is.

FIGYELEM! AKI NEM SZERETNE SZEBBNÉL SZEBB, NAGYOBBNÁL NAGYOBB GÓLOKAT LÁTNI, AZ NE INDÍTSA EL A VIDEÓT!