Gabriel Cichero bődületes bombája vezette fel a találkozót a 7. percben, de az igazi nagy helyzet az ismétlés lett volna. A magyar ősökkel bíró Miku viszont az oldalhálóba lőtte a kipattanót. A folytatásban támadásban maradt a venezuelai együttes, de hiába alakított ki megannyi helyzetet, azokat sorra elpuskázták a játékosai. Becsületükre legyen mondva: egységes csapat képét keltették, hiszen a támadások szervezésével, vagy éppen befejezésével megbízott játékosok közül majd' mindegyik kihagyott legalább egy-egy lehetőséget.

Ecuador eközben lelkesen védekezett, de azért képességükről és szervezettségükről sok mindent elárult a több venezuelai helyzet. Persze, mégis dicséret illette őket, hogy az első félidőben így is kihúzták 0–0-lal. Ellenben támadójátékuk észrevétlen volt.

A szünet után annyiban változott meg a játék képe, hogy a venezuelai támadások még inkább az ellenfél tizenhatosának előterére koncentrálódtak, míg az ecuadori játékosokon egyre inkább a fáradtság jelei mutatkoztak.

A 61. percben César Eduardo Conzález szolgáltatott igazságot, méghozzá hatalmasat, amikor a balról középre került labdát jó 25 méterről bevágta az ecuadori kapu jobb oldalába. Marcelo Elizaga kapus azon az oldalon helyezkedett ugyan, de mozdulni nem tudott a bombára (1–0).

A gól utáni percekben Ecuador egy darabig motiváltságát is elveszítette, Venezuela pedig visszavett az iramból. Erre ráérzett és újra erőre kapott a vesztésre álló Ecuador, és a hajrához közelítve egyre nagyobb erőtartalékokat mozgósított. Játékuk többnyire kiismerhető, olvasható volt, így túl sok gondot nem okoztak a venezuelai védelemnek. Mindössze néhányszor tudtak komoly gondot okozni az ecuadoriak, de akkor megtették azt a szívességet, hogy ők hibáztak.

Mint tette azt például Felipe Caicedo, akinek a lábában volt, és maradt is az egyenlítés a 76. percben. Az ecuadoriak támadója előbb lefordult a védőjéről, majd egy lövő csellel két másikat küldött el a sóhivatalba. Egy újabb csellel már az ötösön járt, de akkor olyan erővel lőtt kapura, hogy az eldőlő Renny Vega megfogta a labdát.

A hajrában még egyértelműbben a venezuelai térfélre koncentrálódott a játék. Utóbbi együttes vezetése birtokában védekezett, el a kaputól jelszóval játszott, és a szórványos kontrákban bízott, hátha sikerül egy újabb találattal bebiztosítania a győzelmet. Ez elmaradt ugyan, miként az ecuadori egyenlítés is, ez utóbbi Venezuela számára sokkal örömtelibbnek bizonyult.