ILKU MIKLÓS
ILKU MIKLÓS
2018.12.21 08:45 Frissítve: 2018.12.21 08:45

Az Arsenal-kiszemelt csodagyerektől a példaképig – ismeretlen futballsztárok

Brunei, Csád, Irak, Fülöp-szigetek – eme országokból a labdarúgást igazán fanatikusan és elhivatottan követők számára is fejtörő lenne megnevezni egy-egy sztárt. Pedig vannak. Hazájukban legalábbis kiemelkedőnek számítanak, a legtöbben Európában keresik a kenyerüket, kontinensünkön mégis (szinte egészen) ismeretlenek. Következzenek ők, azaz egzotikus országok futballcsillagai. Listánk természetesen a teljesség igénye nélkül készült, ha Ön is tud hasonló játékosokról, ne habozzon, ossza meg velünk a hozzászólások között!

Casimir Ninga a Montpellier-ben kezdte európai kalandját (Fotó: AFP)

 

CASIMIR NINGA (CSÁDI, CAEN – FRANCIAORSZÁG)

Kétszeres gaboni bajnok volt, gólkirály is lett, mielőtt 2015 nyarán szerződtette a francia élvonalbeli Montpellier 75 ezer euróért. A szélsőként és középcsatárként is bevethető Casimir Ninga európai karrierje amilyen jól kezdődött, olyan rosszul folytatódott. Első két meccsén a Montpellier színeiben ötször is betalált, majd hazautazott a csádi válogatotthoz, amelynek edzőtáborában súlyos térdsérülést szenvedett.

Frédéric Hantz, együttese akkori vezetőedzője úgy fogalmazott, sokk az egész klub számára Ninga sérülése. A visszatérés után ­– ahogy lenni szokott – lassan lendült újra formába, 70 mérkőzésen 16 gólt és 7 gólpasszt jegyzett a Montpellier-nél, mielőtt idén nyáron kétmillió euróért kivásárolta a szintén francia élvonalbeli Caen. A 25 éves Ningát a csádi válogatott egyik legnagyobb értékének tartják, és Japhet N'Doramhoz hasonlítják, aki a Nantes és a Monaco játékosaként összesen nyolc évet húzott le a Ligue 1-ban. Ninga a közép-afrikai csapatok 2014-es kupáján (CEMAC) négy gólt szerzett – Csád pedig aranyérmet nyert –, a torna legeredményesebbje volt.

Mbwana Samatta a Genk erőssége lett (Fotó: AFP)

MBWANA SAMATTA (TANZÁNIAI, GENK – BELGIUM)

Az előbb említett csádi úriembernél is nagyobb becsben tartják hazájában Mbwana Samattát. A tanzániai válogatott csapatkapitánya (45 meccs/17 gól) Afrikában halmozta a trófeákat, Európában azonban a cikkben szereplő többi futballistához hasonlóan ismeretlennek számít. Vegyük sorban: négyszeres Kongói DK-beli bajnok (és egyszeres gólkirály) lett a TP Mazembe játékosaként, a klubot 2015-ben afrikai BL-győzelemig vezette, ami után 2016 januárjában megválasztották a legjobb Afrikában játszó afrikai futballistának.

A díjátadó gála után nem sokkal négy és fél éves szerződést kötött a KRC Genkkel, amely 800 ezer eurót fizetett érte. Az európai ritmust lassabban vette fel, amit egy frappáns nyilatkozatban ki is fejtett. „Afrikában minden olyan egyszerű. Meccs előtt egy órával odamegyünk, felkészülünk és játszunk. Európában állandóan azt hallom, hogy koncentrálj, koncentrálj, koncentrálj. Az összes edzésen, mindig” – mondta a Het Laatste Nieuwsnak Samatta, akinek piaci értékét már 4 millió euróra taksálják. A beilleszkedés azért jól sikerült, jelenleg 140 tétmeccsen 55 gólnál és 14 gólpassznál jár, és mint kiderült, még nagyobb sztár lett odahaza.

SAMATTA TRIPLÁJA A BRÖNDBY ELLENI EURÓPA-LIGA-CSOPORTMECCSEN

„A Genk jelenleg a legismertebb klub Tanzániában. Korábban az európai bajnokságok közül csak az angol Premier League-et közvetítette a televízió, de mióta Belgiumba igazoltam, azóta a Jupiler Pro League-et is műsorra tűzik. Egy generáció példaképévé váltam.” 

ALI ADNAN (IRAKI, ATALANTA – OLASZORSZÁG)

Irak sem a futballjáról ismert ország, Ali Adnan mégis ki tudott emelkedni a háborúk sújtotta övezetből. Viszonylag fiatalon, 17 esztendősen már az iraki élvonalban szerepelt, az áttörést pedig a 2013-as U20-as világbajnokság – amelyen szerepelt többek között Paul Pogba, Harry Kane vagy Paco Alcácer is – hozta meg számára. Az angolok elleni csoportmeccset a 93. percben lőtt bombájával mentette 2–2-es döntetlenre Irak, majd egészen az elődöntőig menetelt az ázsiai gárda. Ott Uruguay ellen Ali Adnan bődületes szabadrúgásgólt szerzett, de tizenegyesekkel csapata kikapott. Sok-sok játékosmegfigyelő noteszébe bekerült az ő neve, többek között az Arsenal, a Roma, a Napoli és a Galatasaray is kinézte magának.

23.9k Likes, 689 Comments - Ali Adnan (@aliadnankadhem) on Instagram: ""



Ehelyett 2013 nyarán a török élvonalbeli Rizesporhoz igazolt, két szezon után pedig az olasz élvonalbeli Udinese vitte el több mint kétmillió euróért. A 43-szoros iraki válogatott balhátvéd kiváló rúgótechnikájával és sebességével tudott kiemelkedni. Az ismertséggel együtt természetesen a sajtó is felkapta, de nem biztos, hogy ezt ő is akarta... Néhány évvel ezelőtt az idény utáni szünetben hazalátogatott, és katona barátaival múlatta az időt, még egy golyóálló mellényt is felvett egy fotó kedvéért. A helyi sajtónak sem kellett több, az újságok címlapjai tele voltak vele, „a profi futballista, aki inkább a dzsihádistákkal harcol”, „a tehetséges iraki védelmező”, és ezekhez hasonló címekkel. 

PAK KVANG RJONG (ÉSZAK-KOREAI, ST. PÖLTEN – AUSZTRIA)

Gyakran kell szembenéznie a média kellemetlenkedésével Pak Kvang Rjongnak is. Az észak-koreai futballista – aki jelenleg az osztrák élvonalbeli St. Pöltent erősíti – egy Ázsia-kupa-meccs előtti sajtótájékoztatón megelégelte a pletykákat, és kiosztotta az újságírókat, akik arról cikkeztek: ha nem nyer az észak-koreai válogatott, a játékosokra kínzás és börtön vár. Ebből természetesen semmi sem igaz.

Pak Kvang Rjong 2011-ben döntött úgy (illetve engedték meg neki), hogy légiósnak áll, és Svájc lett a célállomás. Megfordult többek között a Baselben, a Vaduzban és a Lausanne-ban – járt próbajátékon egy Bundesliga-csapatnál is –, mielőtt tavaly nyáron a St. Pöltenhez igazolt. Az észak-koreai diktatúra a svájci (bulvár)sajtót sem hagyta nyugodni, 2014-ben arról írtak a lapok, hogy a 34-szeres válogatott játékos nem tud levelet küldeni a szeretteinek, a telefonvonalak pedig nem biztonságosak, így a kapcsolattartás rendkívül nehéz. „Nem baj, Észak-Korea az otthonom, vissza akarok térni még a pályafutásom során” – zárta rövidre akkoriban Pak a Berner Zeitungnak adott interjúban. 

FAIQ BOLKIAH (BRUNEI, LEICESTER CITY – ANGLIA)

A valamivel több mint 400 ezer lakosú Brunei számára sem a labdarúgás az első számú prioritás, a dél-kelet ázsiai ország futballistái leginkább csak a képernyőn keresztül élvezhetik az európai topligákat. Nem úgy Faiq Bolkiah: a 20 éves szélső 2009-ben került a Southampton utánpótlásába, az ott töltött négy év után a Chelsea-hez igazolt, majd 2016 nyarán a Leicester Cityhez. Ez a klubváltás saját bevallása szerint nagyban annak volt köszönhető, hogy a Leicesternek akkoriban a thaiföldi üzletember, Vichai Srivaddhanaprabha volt a tulajdonosa, aki idén októberben helikopter-balesetben elhunyt.

First match tomorrowHope to see you guys there #hbt2018 #internationalduty #brunei

12.8k Likes, 205 Comments - FJB (@fjefrib) on Instagram: "First match tomorrowHope to see you guys there #hbt2018 #internationalduty #brunei"



Faiq Bolkiah a brunei szultán – akinek vagyonát a Forbes 20 milliárd dollárra becsüli – unokaöccse, így ha otthon tartózkodik, testőrök kísérik mindenhova. A szélső Los Angelesben született, így amerikai válogatott is lehetne, de ő erről hallani sem akar. „Nem vagyok amerikai, Brunei nemzeti csapatában szeretnék csak játszani. A célom az, hogy rendszeres kezdő legyek a Premier League-ben, lépésről lépésre haladok efelé” – mondta a FourFourTwo-nak Bolkiah, aki Brunei válogatottjának – amely 195. a legfrissebb FIFA-világranglistán – csapatkapitánya. A Leicester U23-as együtteséhez kevés lehetőséghez jutott ebben a szezonban, az ifjúsági Bajnokok Ligájában viszont öt meccsen is pályára lépett, egy gólpasszt jegyzett.

Salomon Nirisarike Belgiumban találta meg számításait (Fotó: AFP)

SALOMON NIRISARIKE (RUANDAI, AFC TUBIZE – BELGIUM)

A világ egyik legszegényebb országa, Ruanda nagyjából negyedakkora, mint Magyarország, mégis 2.5 millióval több lakost számlál, mint hazánk. Az Afrika középső részén fekvő Ruandából szintén nagyon kevesen tudnak kitörni a futball erejével, de akad azért példa erre is. Így Salomon Nirisarike: a 25 éves belső védő 2012-ben 75 ezer euróért igazolt a belga Royal Antwerphez, majd a Sint-Truidennél tett kitérő után került jelenlegi klubjához, a másodosztályú AFC Tubize-hoz. Itt alapemberré vált, a mostani idényben mindössze egy bajnokit hagyott ki – válogatottbeli elfoglaltsága miatt – az eddigi tizenkilencből.

A Het Laatste Nieuws nevű belga lap nagyinterjút csinált vele a ruandai labdarúgás helyzetéről, Nirisarike pedig nem rejtette véka alá a véleményét. „Óriási a korrupció, hatékony igazgatási rendszerre lenne szükség, de semmilyen változást nem látok az utóbbi években. Tehetségeink vannak, ám a vezetők és szakemberek között nincsenek profik...” 

Anicet többek között az Arsenal ellen is játszott a BL-ben (Fotó: AFP)

ANICET (MADAGASZKÁRI, LUDOGOREC – BULGÁRIA)

A bolgár bajnok Ludogorec egzotikus futballistáját nem láthattuk a Mol Vidi elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn, mivel keresztszalag-szakadást szenvedett a nyáron, így legközelebb tavasszal léphet újra pályára. Anicet 14 évesen döntött úgy, hogy Afrikából Európába indul szerencsét próbálni, első útja a francia Auxerre-hez vezetett. Az első csapatban nem tudta megvetni a lábát, így országot váltott, és Bulgáriában megtalálta a számításait. A Csornomorec Burgasznál, a CSZKA Szófiánál és a Botev Plovdivnál is szerepelt, mielőtt 2014 nyarán a Ludogorec – melynek színeiben a Bajnokok Ligája csoportkörében játszott többek között a Real Madrid, a Liverpool és a PSG ellen is – szerződtette. „Olcsóbb itt az élet. Razgrad olyan, mint egy falu, ahol minden a futballról szól. A csapat egy nagy család. Szeretek itt lenni” – mondta a 20minutes.fr-nek Anicet, akit szóba hoztak a Montpellier mellett a Toulouse-zal és a Bastiával is, mielőtt súlyos sérülést szenvedett.

AZ NB I IS NÉPSZERŰ
A hazai élvonalban is találunk egzotikus országból érkező légiósokat. A Mol Vidit erősítő Stopira zöld-foki-szigeteki, a DVTK-ban futballozó Florent Hasani koszovói, az FTC-nek van nigeri játékosa Amadou Moutari személyében. Az NB I-ben megfordult az utóbbi években egyebek mellett mozambiki, mali, libériai, új-zélandi, venezuelai, szomáliai, panamai, trinidadi, jamaicai, pakisztáni, máltai, dél-koreai és togói futballista is.

A FIFA-világranglistán jelenleg 106. Madagaszkár futballja fejlődésnek indult az utóbbi években, a helyi szövetség egyre nagyobb támogatást kap. Többek között ennek köszönhető, hogy a válogatott az elmúlt másfél évben 30 helyet javított a rangsorban. Anicet is a nemzeti csapat egyik erőssége, bár az utóbbi időszak sérülései miatt a védekező középpályás eddig mindössze hatszor húzhatta magára a címeres mezt. 

JANOI DONACIEN (ST. LUCIA-I, IPSWICH – ANGLIA)

Kissé kilóg a sorból Janoi Donacien, mivel hazájának válogatottjában nemhogy pályára sem lépett, de még meghívót sem kapott. Pedig elnézve a világranglistán 171. St. Lucia keretét – melyből egy horvát harmadosztályban légióskodó játékos futballozik a legmagasabban jegyzett helyen –, az angol második ligás Ipswich Town labdarúgója igencsak beférne... „Nem gondolok a válogatottságra. Sohasem kerestek meg a szövetségtől, biztos jobb játékosaik vannak. Nyitott lennék pedig az együttműködésre, de gondolom, olyanok vannak a keretben, akik családi vagy rokoni kapcsolatok által kaptak meghívót” mondta az East Anglian Daily Timesnak.

A St. Lucia-i és angol kettős állampolgár Donacien teljes pályafutását Angliában töltötte, az Aston Villa utánpótlásában nevelkedett, jelenleg kölcsönben szerepel a Championshipben sereghajtó Ipswichben. A remek felépítésű belső védő piaci értékét 750 ezer euróra taksálják, és a hírek szerint az őt az Ipswichnek kölcsönadó Accrington Stanley 800 ezer eurót fizetett érte – a klub vezetői tagadták ezt.

DAISUKE SATO (FÜLÖP-SZIGETEKI, SEPSI OSK – ROMÁNIA)

Két évvel ezelőtt történelmet írt Daisuke Sato: ő lett az első Fülöp-szigeteki futballista, aki a helyi élvonalból (a Global FC nevű „sztárcsapattól”) Európába igazolt. Akkor a román első osztályú CSM Iasi-t választotta, ahonnan a dán Horsensnél tett sikertelen kitérő után idén januárban a Sepsihez vezetett az útja. A sepsiszentgyörgyi csapatban alapember lett, a feljutásban is fontos szerepe volt a 24 esztendős balhátvédnek, aki gyerekként nagy álmokat szövögetett.

411 Likes, 0 Comments - Daisuke Sato (@daisukesato11) on Instagram: "⚽️"


„Arról álmodoztam, hogy a Barcelona játékosa leszek, aztán később Olaszországban képzeltem el a jövőmet. Büszke vagyok rá, hogy meg mertem lépni az Európába igazolást. Meg akartam mutatni, hogy a Fülöp-szigetekiek is tudnak futballozni – mondta a FourFourTwo magazinnak Daisuke Sato. – Válogatottunk a fellegekben jár az elmúlt évtizedben, a FIFA-világranglistán 80 helyet javítva állunk a 116. pozícióban.”

Az apai ágon japán származású, szélsőként is bevethető futballista 43-szor ölthette magára a címeres mezt, szerződése a nyáron lejár a Sepsinél. 

SAM JOHNSON (LIBÉRIAI, VALERENGA – NORVÉGIA)

Ha Libériát és a futballt együtt emlegetjük, mindenkinek George Weah neve ugrik be rögtön. Az ország jelenlegi elnöke 1995-ben Aranylabdát kapott, megfordult többek között a PSG-ben, a Milanban és a Chelsea-ben. A libériai legenda pályafutását megközelíteni azóta sem tudta egyetlen honfitársa sem, de akadnak jó futballisták az afrikai országban. Így Sam Johnson, aki Weah után a második legértékesebb libériai játékos lett, amikor a kínai másodosztályú Vuhan Zall 4.2 millió euróért szerződtette 2016 nyarán a Djurgardentől. A 25 éves támadó 2011-ben került Svédországba, majd másfél éves kínai kaland után idén januárban aláírt a norvég élvonalbeli Valerengához.

A 12-szeres libériai válogatott (az ország a 150. a FIFA-világranglistán) játékos rögtön megkapta a tízes mezt, első idényében 24 bajnokin 11-szer talált be a hatodik helyen záró Valerenga színeiben, amivel holtversenyben negyedik lett a góllövőlistán. Sam Johnson a pályán kívül is nagyszerű ember: hazalátogatásai során rendszeresen adományoz pénzt, ruhát és rizst szegény honfitársainak. „Ha hazajövök, mindig segítek másoknak. Nyaralni jövök, de azt hiszem, nincs jobb módja annak, hogy azonosuljak velük” – mondta a FrontPage Africa magazinnak. 

SAM JOHNSON NAGYSZERŰ GÓLJA A DJURGARDEN JÁTÉKOSAKÉNT

PARVIZDZSON UMARBAJEV (TÁDZSIKISZTÁNI, LOKOMOTIV PLOVDIV – BULGÁRIA)

Az 1994 óta FIFA-tag (és a világranglistán 120.) korábbi szovjet állam, Tádzsikisztán sem büszkélkedhet túl sok Európában játszó futballistával, Parvizdzson Umarbajev az üdítő kivétel. A Rubin Kazany akadémiáján pallérozódott, majd az orosz másodosztályban és a tádzsik élvonalban is megfordult, mielőtt 2016 nyarán a bolgár élvonalbeli Lokomotiv Plovdivhoz igazolt.

A gyors és technikás védekező középpályás (aki utánpótláskorában szélsőként játszott) alapember lett Plovdivban, 78 mérkőzésen lépett pályára, 7 gólt és 9 gólpasszt jegyzett eddig. Az orosz U17-es és U19-es válogatottban szerepelt, ám felnőttként már szülőhazája, Tádzsikisztán nemzeti csapatának tagja. Sőt, a 24 éves futballista 17 meccsen szerzett 6 találatával az örökranglistán holtversenyben máris a tizedik. 

(nyitókép: NSO-montázs)