Szerencsére a skót szurkolók lehiggadtak szerdára, nyoma sem volt a keddi kocsmai verekedéseknek, illetve késelésnek, azaz teljesült a szervezők óhaja, és tényleg a futball ünnepére kerülhetett sor Sevillában, az UEFA-kupa döntőjében.
Deco pazar passzt adott a Porto második gólja elôtt, igaz, a skótok nem törtek össze
Deco pazar passzt adott a Porto második gólja elôtt, igaz, a skótok nem törtek össze
A nemzetközi kupafinálét több mint egy évtizede még csak hírből sem ismerő Porto és Celtic hívei igyekeztek minden pillanatot kihasználni (ki tudja, mikor lesz erre legközelebb alkalmuk?), a rendezők is próbálták lekötni őket különböző programokkal, így nagyobb rendbontás nélkül telt el az idő este háromnegyed kilencig. Az említett időpontban már fantasztikus volt a hangulat az Olimpiai stadionban (és gyaníthatóan egész Sevillában, hiszen skót, illetve portugál hívek ezrei maradtak belépő nélkül), sőt a Porto-tábor a harmadik percben akár örömmámorban is úszhatott volna, ha Douglas, a skótok kapusa nincs résen. A glasgow-iak inkább akkor remegtek, amikor Deco nekifutott a 25 méteres szabadrúgásnak, csakhogy a labdája lepattant a sorfalról. Mielőtt azonban mindenki megnyugodott volna, Maniche rádőlt a labdára, amely be is fért volna a bal alsó sarokba, ha a skót kapus gyors vetődéssel nem kaparintja meg. A kezdeményezőleg fellépő Portót még Costinha kiújuló combsérülése és lecserélése sem fékezte le, a gárda sokpasszos játékával nem nagyon tudott mit kezdeni a Celtic. A skótok szokásukhoz híven rohantak volna, csak labda nélkül (ebben az időszakban 70:30 volt a labdabirtoklás százalékos aránya a "sárkányok” javára) éppenséggel ennek sok értelme nincs. Jellemző a félidőre, hogy az egyetlen Celtic-lehetőség szabadrúgáshoz köthető: a 22. percben, Henke Larsson lapos lövését követően Vítor Baía biztosan védett.
Megvan a 201. is
Henrik Larsson, a skót gárda svéd légiósa megszerezte a kétszázadik gólját a Celtic mezében. A svéd, bár nem sokszor került helyzetbe, kétszer is bevette Vítor Baía kapuját. Amióta csapata bejutott a döntôbe, José Mourinho, a Porto trénere hiába hangsúlyozta, hogy Larssonra – és a fejeseire – nagyon oda kell figyelni…
A sokkal kreatívabban futballozó portugálok viszont az idő előrehaladtával egyre közelebb kerültek a gólszerzéshez. Derlei égbe szálló fejese, majd Decónak a Douglas kezében "elhaló” labdája amolyan felvezetése volt a játékrész utolsó öt percének, amikor a csapatok szinte nem is mozdultak ki a Celtic térfeléről. A hajrá nyitányát hatalmas kapu előtti kavarodás jelentette, amely során Derlei és Capucho is helyzetbe került, de a labdát egyikük sem tudta jól eltalálni, pedig utóbbi minden testhelyzetből (állva és fekve is) próbálkozott. Egy perccel később Deco előtt már óriási ziccer adódott, és bár addig mindent csodálatosan csinált, a befejezést elrontotta a brazil-portugál karmester. Indulásként "esernyőt” adott a körülményes Baldénak, lefutotta a védőket, majd kicsit éles szögből lőtt – éppen a jó ütemben kimozduló Douglasbe. A labda felpattant a kapuson, bizonyos szögből úgy tűnt, a háló felé veszi az útját, éppen ezért a hevesebb vérmérsékletű portugál szurkolók már gólt kiáltottak – elhamarkodottan. Úgy öt perccel jött korábban az örömujjongás! Az első félidő 46. percében ugyanis már Douglas sem segített… Deco balról átívelt a túloldalra, Alenyicsev pedig kapásból tüzelt, csakhogy a skót kapus "beleállt” a lövésbe. A labda megpattant Douglasen, keresztbegurult a kapu előtt, az egyik irányból Balde, a másikból Derlei startolt rá – nem meglepő módon a brazil volt a gyorsabb, és teljesen megérdemelten vezetéshez juttatta a csapatát. A dél-amerikai nem mindennapi bravúrral büszkélkedhet: ebben a sorozatban a Porto útjába akadó összes gárda – Polonia Warszawa, Austria, Lens, Denizlispor, Panathinaikosz, Lazio, Celtic – hálóját legalább egyszer bevette, és összesen már a tizenegyedik gólját szerezte meg az UEFA-kupa 2002–2003-as kiírásában. A kemény, de sportszerű találkozó második félideje piros lappal kezdődött – mégsem fogyatkoztak meg a csapatok. A kártyát ugyanis Michel bírónak mutatták fel! Hogy ez miként lehetséges? Egy szurkoló partizánakcióra vállalkozott, valahogyan eljutott a pálya közepéig, röviddel a középkezdés előtt "kiállította” a szlovák játékvezetőt, majd ország-világnak megmutatta magát – úgy férfiúi valóságában… A közjáték cseppet sem zavarta meg a Celticet, legalábbis ha abból indulunk ki, hogy a 47. percben már 1–1 állt az eredményjelzőn. Agathe és Alenyicsev nézett farkasszemet egymással a jobb oldalon, a párharcot a francia beadással zárta le. A labda magas ívben átszállt az ötös túlfelére, Vítor Baía nem mozdult ki, Ricardo Costa engedte felugrani Larssont – ennyi hiba nemzetközi kupadöntőben megengedhetetlen. A svéd "helikopter” felemelkedett – no meg kicsit megtámasztotta magát a portugál bekken –, és visszafejelte a labdát a bal kapufára, amely onnan a hálóba került.
Immár teljes a portugál gyűjtemény
Spanyolország, Anglia, Olaszország, Németország és Hollandia után Portugália lett a hatodik olyan futballnemzet, amelynek csapatai minden jelentôs európai kupasorozat (Bajnokok Ligája – illetve Bajnokcsapatok Európa-kupája –, Kupagyôztesek Európa-kupája, UEFA-kupa) trófeáját elhódították. A portugál gárdák közül korábban a Benfica (1961, 1962) és a Porto (1987) a BEK-ben, a Sporting (1964) pedig a KEK-ben végzett az élen, 2003-ban pedig a „sárkányok” tették teljessé az ország gyûjteményét. Portugáliának a mostani az ötödik klubtrófeája, és ezzel maga mögött hagyta az eddig négy elsô helyet megünneplô Belgiumot. A lista legeleje azonban még nagyon távol van az ibériaiaktól, hiszen ott a 27 kupagyôzelemnél (9 BEK, illetve BL, 8 KEK, 10 UEFA-kupa, illetve VVK) tartó Anglia áll. Az angolok azonban a jövô héttôl már csak társbérletben vezetnek, hiszen a Bajnokok Ligája-finálé (Milan–Juventus) után Olaszországnak is 27 serlege (10 BL, illetve BEK, 7 KEK, 10 UEFA-kupa, illetve VVK) lesz. A portugálok elôtt álló további európai trófeahalmozók: Spanyolország (25), Németország (17), Hollandia (11).
Hét perc múlva ismét a Porto "keze” volt rajta a kupán, méghozzá Deco zsenialitásának hála! A középpályás kevergetett a glasgow-i tizenhatos előterében, majd flegma mozdulattal, jobb külsővel Mjällby és Lambert között üresbe tette a labdát. Helyesebben azt hittük, üresbe tette… Hátulról ugyanis érkezett Alenyicsev, és futtából jobbal elegánsan a kapu közepébe passzolt. A portugálok a második góljukat is lábbal szerezték, úgy illett, hogy a skótok pedig a másodikat is fejesből érjék el. Így is történt! Az 57. percben Thompson jobbról ívelt be szögletből, azt nem tudni, a védők mit csináltak, annyi bizonyos, hogy Henke Larsson esetében a "hagyd, én is hagyom” elvet követték. Az igazi veszély felismerésekor Paulo Ferreira hiába iparkodott, addigra a svéd már régen a levegőben, pillanatokkal később pedig a labda – Vítor Baía hiába ért bele – a háló jobb oldalában volt. Paulo Ferreira szinte postafordultával válaszolhatott volna, labdája azonban elsuhant a jobb alsó sarok mellett, és ezzel egy időre elsuhantak az izgalmak is. A játékosok – és alighanem az edzők is – inkább a biztonságra szavaztak, Derlei távoli, Douglasről kipattanó lövését leszámítva gólveszélyes jelenet nem volt több a rendes játékidőben. Gól tehát nem született több, azaz az egymeccses finálék során immár harmadszor nem hozott döntést a rendes játékidő. A ráadás skót labdatartással indult – a portóiak több mint egy percig legfeljebb a skót bokákat találták el –, ám érezhető volt, a góllövést még a Celtic sem tekintette a legfontosabb feladatának. Hibázni senki sem akart, aztán Baldénak mégis "sikerült”. A Celtic védője a 95. percben a középpályán felvágta a labdát picit hosszan megtoló Derleit, megkapta a megérdemelt sárga lapját – az este során a másodikat, azaz mehetett az öltözőbe. A Porto hosszú ideig semmit sem tudott kezdeni az emberelőnyével, az viszonylag gyorsan eldőlt, hogy az ezüstgól premierjére nem Sevillában kerül sor, aztán a 115. percben az is kiderült: továbbra is a 2000-es UEFA-kupa-döntő az eddigi utolsó olyan európai kupafinálé, amely tizenegyespárbajjal zárult. Marco Ferreira és Douglas egyszerre rajtolt egy labdára, a kapus előbb ért oda, ám rossz helyre, pontosan Derlei elé ütötte. A brazil gólgyáros egy csellel becsapta McNamarát, majd lőtt: labdája érintette a skót kapus kezét, viszont elkerülte a gólvonalon álló Laursen lábát, és a hálóba került. A végén ugyan a létszám egyenlő lett (Nuno Valente lett gazdagabb piros lappal), az állás viszont nem, azaz a Porto (keretében a Denizlispor elleni visszavágón játszó, tehát kupagyőztes Buzsáky Ákossal) az 1987-es BEK-sikere után ismét európai kupát nyert.
FC Porto (portugál)–Celtic (skót) 3–2 (1–0, 2–2, 2-2) – h. u. Sevilla, 53 000 néző, V: Michel (szlovák) G: Derlei (45., 115.), Alenyicsev (54.), ill. H. Larsson (47., 57.). S: Nuno Valente (63.), Maniche (119.), Marco Ferreira, (120.), ill. Valgaeren (8.), Lennon (59.), Balde (80.), Sz. Petrov (102.). K: Nuno Valente (122.), ill. Balde (95.)
FC PORTO: Vítor Baía – Paulo Ferreira, Jorge Costa (Pedro Emanuel, 71.), Ricardo Carvalho, Nuno Valente – Costinha (Ricardo Costa, 9.), Alenyicsev, Deco, Maniche – Capucho (Marco Ferreira, 98.), Derlei CELTIC: Douglas – Valgaeren (Laursen, 64.), Balde, Mjällby, Agathe – Lennon, Lambert (McNamara, 76.), Sz. Petrov (Maloney, 105.), Thompson – Sutton, H. Larsson