Válogatott: Storck szerint ilyen új esztendő vár a nemzeti csapatra

– Beszélgetésünk legutóbbi részében sok más mellett a fiatalok helyzetéről kérdeztem, továbbá arról, milyen akadályokba ütközik a válogatott előrelépése. Ejtsünk viszont szót önről is, mert sokszor a fejéhez vágják a kérdést: akkor most sportigazgató vagy szövetségi kapitány?
– Mindkettő egyszerre – vágta rá Bernd Storck szövetségi kapitány. – Vegyük a németek sportigazgatója, Oliver Bierhoff példáját! Neki a szponzorok és a támogatók felhajtása ugyanúgy munkaköri kötelessége. Na, ez nem az én asztalom! Kizárólag a szakmáért felelek: a felnőtt- és valamennyi korosztályos válogatott hozzám tartozik. Szerencsére a szövetségi edzők rengeteget segítenek, sok terhet levesznek a vállamról, ennélfogva minden feladatomnak eleget tudok tenni. Jó, elismerem, ez így időnként kicsit valóban sok, ezért is keresem még mindig azt, aki a segítőm, a jobbkezem lehet.

– Igaz, hogy nem ismer sem nappalt, sem éjszakát, ha munkáról van szó?
– Azért túlzásokba ne essünk! Persze volt időszak, amikor minden gondolatom kizárólag a felnőttválogatott körül forgott. De ez érthető, mert a nagyválogatott van a kirakatban, muszáj eredményt elérni. És úgy érzem, e téren sikerült jó munkát végeznünk. Ezt azonban másoknak kell megítélniük, távol álljon tőlem, hogy saját munkámat értékeljem. Ám a kitűzött célokat sikerült elérnünk, és szerintem az eredmények is ezt igazolják.

– Mégis megosztja a közvéleményt. Támadják, ahol csak érik. A hosszúra nyúló bajnoki szünetek miatt is kapott hideget-meleget.
– A bajnoki szünetekről csak annyit, hogy a szezonban kétszer hívtuk meg hosszabb időre a játékosokat. Először a Feröer elleni selejtezőnk előtt. Ez csakugyan különleges alkalom volt, de azért döntöttünk így, mert kiderült, egyik klubunk sem jutott tovább a nemzetközi kupákban. A Svájc elleni mérkőzés előtti hivatalos összetartásra ugyanakkor már hónapokkal korábban rábólintott mindegyik klubvezető. Ezért sem értem, miért ellenkeztek utólag többen is. De nem szeretnék ennek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani.

– Belefáradt, hogy újra és újra elmagyarázza, mit miért tesz?
– Dehogy, erről szó sincs! Ugyanakkor be kell látni: amíg klubcsapataink képtelenek érvényesülni a nemzetközi kupaporondon, a válogatott feladata, hogy méltó módon képviselje Magyarországot Európa és a világ labdarúgásában. Ne felejtsük el, hogy a magyar kormány és a szövetség is rengeteget tesz a sport és ezen belül a labdarúgás fejlődéséért. A kluboknak szem előtt kellene tartaniuk, hogy időnként bizony nekik is adniuk kell a magyar labdarúgásnak. Egyebek mellett biztosítsák feltétlen támogatásukról a válogatottakat. Úgy érzem, ha a szövetség nem erőltetné és támogatná a fiatalok szerepeltetését, a nagyválogatott, sőt az elitkörbe jutó U17-es és U19- es korosztályos csapatunk sem tartana ott, ahol ma tart.

– Milyen új esztendő vár ránk, illetve a magyar labdarúgásra?
– Felettébb nehéz. Nehéz, mert nem lesz túl sok időnk felkészülni az újabb erőpróbára. A szoros nemzetközi menetrend miatt sincs rá lehetőségünk. Nem lesz tehát egyszerű a csapatot felkészíteni az első tavaszi mérkőzésére, ráadásul éppen az Eb-győztes portugálokkal játszunk idegenben. Jó lenne tehát, ha előtte még egy felkészülési mérkőzést tudnánk játszani, sőt mint korábban mondtam, szeretnék egyeztetni a szövetséggel és a klubok vezetőivel is, hogy az itthon szereplőket négy-öt napra össze tudjuk hívni. Maradjunk két lábbal a földön, de a következő lépés is nehéz lesz, sőt talán még nehezebb, mint az eddigiek voltak. Nem dőlhetünk hátra, és meg kell őriznünk a sikeréhségünket. Mindenkinek a segítségére nagy szükség van, mert csak összefogással léphetünk előre.

– Az évértékelő zárásaként árulja el, hogyan piheni ki magát?
– Decembertől a figyelmem a családomé, talán karácsonykor el is utazunk valahová. Muszáj egy kicsit kiengednem, mert mindig gőzerővel dolgozom. Igyekszem mindenből kivenni a részem, s időnként úgy érzem, egyedül vagyunk a segítőimmel. Az Európa-bajnokság ideje alatt látott szurkolói összefogás is azt mutatja, milyen felelősségteljes a munkánk. Nagy örömmel töltött el, hogy az emberek azonosulni tudtak a válogatottal, és a szívükbe zárták. Újból büszke nemzet lehet a magyar a labdarúgásban is, és ez a három pont megszerzésénél is nagyobb siker.