Válogatott: Gazdagban van hiányérzet; a spanyolokkal szívesen játszana az Eb-n

– Ha egy szóval kellene jellemeznie a maguk mögött hagyott két-három napot, mi lenne az?
– Fantasztikus – vágta rá a szombati sajtóbeszélgetésen Gazdag Dániel, a Philadelphia Union 27 esztendős támadója, aki vasárnap Montenegró ellen huszonkettedszer húzhatja magára a válogatott mezét.

– A Szófiából hazafelé tartó repülőúton a buli is az volt?
– Megünnepeltük a kijutást, fogalmazzunk úgy... Már a lefújást követően az öltözőben, és igazából egészen hazáig tartott az ünnep, de ennek ilyenkor így kell lennie. A nagy dolgokat muszáj megünnepelni! Célunk volt az egyenes ágon való kijutás, és ha kínkeservesen is, de Bulgáriában elértük a célunkat. A játék lehetett volna jobb, de ezúttal valóban csak az eredmény számított.

– Mire gondolt, amikor látta, hogy a labda a bolgár védő fejéről a saját kapujában landol?
– Elképesztő érzelmi hullámvasút volt a mérkőzés. Abban a pillanatban az futott át az agyamon, végre nekem is lesz lehetőségem Európa-bajnokságon pályára lépnem. A csütörtöki meccs első húsz perce után azt éreztem, három, négy góllal is győzhetünk, nem is igen tudtak kijönni a térfelükről. A végén mégis izgulnunk kellett, miután megszerezték a vezetést, némileg pánikolni kezdtünk, de a lényeg, hogy minden jól alakult. Ha a szófiai egy pont nem ért volna kijutást, csalódottak lennénk, de így az öröm mindent felülírt.

– Vasárnap az utolsó selejtezőn lépnek pályára. Melyik volt a mostani sorozat legnehezebb meccse?
– Többet is említhetnék... A két szerbek elleni meccs mind közül kiemelkedett, ugyan mind a kétszer mi nyertünk, mégis pokolian nehéz kilencven perc volt mind a kettő. Utólag belegondolva Montenegróban is fontos pontot szereztünk, az akkori játékunkból kihoztuk a maximumot.

– A válogatott eljutott odáig, hogy a ki-ki mérkőzéseken nem veszít, és képes a sírból visszahozni a meccseket.
– A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy nem igazán láttuk a válogatottat nagy világeseményen. A 2016-os Európa-bajnokság aztán mindent megváltoztatott. Utána már úgy mentünk bele a következő selejtező sorozatba, hogy egyáltalán nem lehetetlen a kvalifikáció. A mostani gyerekek pedig azt látják, hogy folyamatosan ott vagyunk az Európa-bajnokságokon.

– Álmodik a jövő nyári tornáról? Ha választhatna egy csapatot, amelyikkel szívesen megmérkőzne, melyik lenne az?
– Az angolok. Őket úgyis megvernénk... A viccet félretéve, a spanyolok ellen nem játszottunk az elmúlt években, és miután amúgy is kedvelem a futballjukat, közel áll hozzám a stílusuk, nem bánnám, ha Spanyolország ott lenne a mi csoportunkban. A legutóbbi Európa-bajnokságot sajnos sérülés miatt ki kellett hagynom, az ausztriai edzőtáborban Szoboszlai Dominikkal próbáltuk összedrótozni magunkat, ám sajnos egyikőnknek sem sikerült. Most mind a ketten nagyon boldogok vagyunk, hogy ismét kijutottunk az Eb-re.

– Klubcsapatában meghatározó játékos, a válogatottban viszont jobbára kiegészítő ember. Miként emészti ezt meg?
– Valóban teljesen más a szerepem itt a válogatottban, mint a klubcsapatomban. Philadelphiában én vagyok az első számú játékosa a csapatomnak, a válogatottnál jobbára a kispadról szállok be. A klubomban könnyebb játszanom, tudom, soha nem fognak lecserélni, éppen ezért nagyobb az önbizalmam is.

– A válogatottnál kevesebb?!
– Igen. Ha kevesebb szerepet kap egy játékos, tudja, hogy csereként számolnak vele, nyilvánvaló, hogy kevesebb az önbizalma. Szerintem ez minden játékosnál így van. Ez teljesen természetes dolog.

– Az Európa-bajnoki selejtező sorozatban pályára lépett a Litvánia elleni két találkozón, valamint csütörtökön Bulgáriában. Elégedett a teljesítményével? Több volt, van önben?
– Van bennem hiányérzet. Szerettem volna többet, jobban játszani a sorozatban. De örülök, hogy tagja vagyok a válogatottnak, a jövőben pedig próbálok bizonyítani, és mindent kiadni magamból.

– Egyetértünk abban, ha Bulgáriában kikaptunk volna, most kínkeserves meccs várna ránk Montenegró ellen...
Abszolút! A mi hangulatunk is teljesen más lenne. Itt Telkiben érthetően felszabadultak, mosolygósak, vidámak vagyunk, hiszen teljesítettük a célunkat. Szerencsére nem kell megtudjuk, mi várna ránk, ha Montenegró ellen az Eb-részvételért kellene játszanunk.

– A nyári Európa-bajnokságig miben kell leginkább fejlődnie a válogatottnak?
A Nemzetek Ligájában olyan csapatokkal találkoztunk, ahol nem domináltunk, ebben a selejtezősorozatban többet volt nálunk a labda. Ebből a szempontból sikerült előrelépni, a bolgárok és litvánok elleni hazai mérkőzéseken kilencven percen át uraltuk a mezőnyt, nem volt kérdés, melyik a jobb csapat. De természetesen van még miben fejlődni, mindig van előrelépési lehetőség.

– Családja hazajött Magyarországra, kint lesznek vasárnap a Puskás Arénában?
– Nem jöttek haza. A nagyobb fiam elkezdte az iskolát, a téli szünetben így is sokat hiányzik majd. A távolból szorítottak most nekem és a csapatnak.