Dzsudzsák: A németektől nem Erwin Koeman kapott ki

Dzsudzsák  feledtetné a szombati játékot (Fotó: Németh Ferenc)

– A csütörtöki holland újságok egy sort sem írtak a magyar válogatottról. Ennyire lekezelnek minket?
–  Szeretnek magukkal foglalkozni – reagált Dzsudzsák Balázs, miután átlapozta a De Telegraafot. – Néha én is elcsodálkozom rajtuk. Szövetségi kapitányuk, Bert van Marwijk például az Európa-bajnoki selejtezőcsoportok sorsolása után lepett meg, amikor közölte, hogy egy magyar futballistát sem ismer. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy kamuzik-e, vagy ennyire alulinformált, megkérdeztem segítőjét, a korábban a PSV-t erősítő Philip Cocut, szerinte komolyan gondolta-e a szakvezető, amit mondott, mire ő közölte, hogy nem hiszi. Ennyiben maradtunk.

– A Hollandia elleni mérkőzés pluszmotivációt jelent önnek?
– Annyiban feltétlenül, hogy a lefújást követően nem akarom az eindhoveni klubtársak zrikáit hallgatni. Azt pedig végképp nem, hogy mennyire megaláztak minket... Tehát már csak ezért is bízom abban, hogy a szebbik arcunkat mutatjuk.

– Bármily szomorú, de azt rég láttuk. Egyetért azzal, amit több válogatott játékos és Erwin Koeamn is nyilatkozott, hogy túl magas az elvárás a válogatottal szemben?
– Elismerem, az elmúlt időszakban nem azt nyújtottuk, amire képesek vagyunk. A csapatunk nagyjából tisztában van azzal, mire képes, így komolyan fel sem vetődik bennünk, hogy a legjobbakkal hosszú távon felvehetjük a versenyt. Álmodni persze mindannyian szoktunk... Nekem azzal van gondom, hogy bármilyen sorozatnak vágunk neki, eleinte azzal szembesülünk, hogy „...talán odaérhetünk", majd amikor megnyerünk egy, uram bocsá', két meccset, már azt halljuk: „...a csoport élén kell zárnunk". Nem jó ez így, miként az sem tetszik, hogy amikor sikeresen szerepelünk, a többség úgy fogalmaz, hogy „nyertünk", amikor pedig gyengébben megy, azt zengik, hogy „kikaptak".

– Ha szombaton vereséget szenvednek, pardon, szenvedünk, nem kizárt, hogy a következő mérkőzésre már egy másik kapitány készíti fel önöket. Mondjuk ki: a hollandok ellen Erwin Koemanért is játszanak.
– Sajnos ezt egyre többször halljuk mostanság, és nem tagadom, zavar minket. Nem értem, miért kell ezt a témát feszegetni, amikor még elnöke sincsen a Magyar Labdarúgó-szövetségnek. A németektől különben sem Erwin Koeman kapott ki, hanem a magyar válogatott.

– Törökország mennyire áll közel a szívéhez? 
– Tudok róla, hogy klubom tárgyal az irántam érdeklődő Fenerbahcéval, de egyelőre abban a hiszemben vagyok, hogy június huszonkilencedikén Eindhovenben kell edzésre jelentkeznem.

– Idegesíti, hogy szinte minden nap új klubbal hozzák hírbe?
– Kettős érzés van bennem. Egyfelől boldogít, hogy a jelek szerint neves csapatok vinnének, másfelől már unalmas újra és újra elismételni, hogy örülök a Valencia, a Stuttgart vagy éppen a Palermo érdeklődésének, és mekkora megtiszteltetés ez nekem. Nem is akarom ezt szajkózni, mert ha a végén maradok az értem egyébként legalább tíz-, de inkább tizenkétmillió eurót kérő PSV-nél, azt vágják majd a fejemhez, hogy csalódott vagyok, meg biztosan csak futtattam magam. A vágyam az, hogy az olasz, esetleg a spanyol bajnokságban játszhassak, de – és ezt a legőszintébben mondom – úgy vagyok vele: ha most nem sikerül eligazolnom, majd legközelebb összejön.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!