MAROSI GERGELY
MAROSI GERGELY
2012.12.24 14:51 Frissítve: 2015.03.31 02:59

FTC-ing, osztrák dressz, hová lett a meggy? - a magyar válogatott meztörténete

Meggypiros mez, fehér nadrág, zöld sportszár, idegenben tiszta fehér – ez a színösszeállítás az, amit alighanem minden magyar futballszurkoló megtanul a válogatottról. És valóban, a magyar nemzeti csapat száztíz éves fennállása során nagyon ritkán szerepelt ettől eltérő változatokban – a világ sok országával szemben nálunk nincs tradíciója harmadik vagy negyedik számú színösszeállításnak –, s amikor igen, az gyakran meghökkenést okozott. Történelmi dresszek, furcsa kombinációk, mezbotrány a csehszlovákok ellen – a magyar válogatott meztörténetét tesszük a karácsonyfa alá. A korabeli beszámolókat a korabeli helyesírással vettük át.

Történelmi utazásra indulunk a magyar válogatottal és mezeivel (Fotó: a Sportmúzeum gyűjteményéből). A TÖRTÉNELMI MEZEKRŐL KÉSZÜLT GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

 

 

MEGGYPIROS MEZT, SEJ! – A KEZDETEK

Az első magyar válogatott mérkőzésre 1902. október 12-én, Bécsben került sor – akkor ugyan még Bécs–Budapest összecsapásról készültek a híradások, azóta viszont mindkét ország ezt az erőpróbát ismeri el első hivatalos, nemzetek közötti találkozójának. Sajnos fotó az eseményről a mai napig nem került elő – alighanem mindkét futballszövetségnél fájó pont ez, hisz kevésbé fontos meccseket is dokumentáltak a korból, az első kontinentális európai válogatott mérkőzést viszont nem –, azt azonban tudni lehet az osztrák leírásból, hogy a házigazdák tradíciót teremtő fehér mezükben léptek ki a WAC-pályára. A magyar válogatott az ezt kontrázó (meggy)pirosat öltött magára, és a két csapatnak a továbbiakban sem kellett nagyon gondolkozni, hogy melyik dresszt vegye fel az egymás elleni gyakori összecsapásokra – a hagyományos mindig pont megfelelt. Már ameddig az osztrákoknál Hans Krankl száz év fehér-fekete után ki nem találta, hogy a nemzeti zászló színeiben pompázó piros-fehér-piros (hagyományosan idegenbeli) felszerelés legyen az új hazai...

1905-ös felvétel a válogatottról

A piros tehát már az első mérkőzésünkön megvolt, a fehér is hamar előkerült váltódressznek a szertárból, és a meztörténet első rendkívüli eseményére is hamarosan sor került: 1904. október 9-én a Bécs–Budapest meccsen (a magyar válogatott 6. hivatalos találkozója, 5:4) válogatottunk idegen mezben lépett pályára. A különös eset miértjét is megvilágítja a korabeli tudósítás:

„A magyar csapat kisérő nélkül ment fel, mert a kiküldött szövetségi kapitány hirtelen közbejött akadályok miatt a vonatról lekésett, azért, mivel az ingek nála voltak, a csapat a Cricketerek színeiben játszott.”

Hogy a Cricketerek meze milyen is volt (avagy mi milyet kaptunk), az disputa tárgya: a klub színei fekete és kék, hagyományos szerelése pedig a kék-fekete félbeosztott mez – erről a dresszről 1897-ből maradt is fent kép –, míg más források fehér-fekete csíkosat említenek (és erről is van fotó, magáról a meccsről viszont az archívumban nincs).

Mindenesetre ez volt az első alkalom, hogy a magyar válogatott „kivetkőzött” az akkor még nem olyan nagyon hagyományosból... Egy évvel később egyébként a Cricketerek emlegetett trikója már számozott volt – alighanem a futballvilág egyik legkorábbi mezszámozása köthető a bécsiek nevéhez.

MIÉRT MEGGY?

Árnyalati eltérés a mai címer pirosa és egy mez meggypirosa között

Hogy miért a meggypiros a válogatotthoz kötődő hagyományos szín? Nos, ez egy igen jó kérdés. A legegyszerűbb válasz (és elég sok tradicionális futballmeznél ez a válasz), hogy pont meggypiros árnyalatú ing volt kéznél a korai válogatott meccsek előtt... Mindenesetre már bőven a második világháború előtt ezt az árnyalatot nevezik meg hagyományosnak. A nemzeti jelképek szabályozásánál nincs megadva pontosan a használandó vörös árnyalat, és a történelmi zászlókon is a vörös számtalan árnyalata bukkant fel (tegyük hozzá: a meggypiros is, a 17. századból például van ilyen zászló).

A meggypirost – kifejezetten a magyarságot hangsúlyozó zsinórozásként – rendszeresítették az 1848–1849-es gyalogsági honvéd-egyenruhákon, majd ugyanezen árnyalatú zsinórozás a 19. század végén a huszárezredek, később más magyar királyi honvédalakulatok egyenruhájára került rá, vagyis ez tűnik a legközvetlenebb konkrét kapcsolatnak.

„OSZTRÁK GÚNYÁBAN”

A meggypiros-fehér, a nyaknál hosszú zsinórozással ellátott magyar mez (a szív fölött eleinte hatalmas, aztán jóval arányosabb címerrel) a következő évtizedekben is első számú maradt, a harmincas évekbeli lapok már magától értetődően „hagyományosnak” nevezik ezt a színösszeállítást. Voltak azonban „reformkísérletek”, és a válogatott szerelésében a húszas-harmincas években vissza-visszatérő elemnek bizonyult a fehér-fekete, „osztrákos” dressz. A szokatlan összeállítás főleg a csehszlovákok (piros-fehér csíkos és piros mezt használtak) és a svájciak (tradicionális kárminpiros) elleni találkozókon kapott szerepet – és nem feltétlenül aratott nagy sikert. 1925-ből Schlosser Imréről maradt fent fehér-fekete szereléses kép, míg az 1932-es magyar–csehszlovák meccsről (2:1) a következőket írja a tudósító némi éllel:

A bírált fehér-fekete mez (Fotó: a Sportmúzeum gyűjteményéből)

„A magyar csapat fehér inget és fekete nadrágot húzott (fekete nadrág!) Huszonöt évvel ezelőtt is ilyen klotnadrágot húzott minden diák, ha futballozni ment. Oh szent emeleszi leleményesség és ötlet!”

Míg a másik tudósítás éles kritikát fogalmaz meg a mezzel kapcsolatban, no meg odadöf egyet a szövetségi kapitány Máriássy Lajosnak.

„A nagyválogatott nem a hagyományos meggypiros mezt öltötte magára, bár a csehszlovákok csíkos piros-fehér ingével úgy sem lehetett volna összetéveszteni, hanem fehér inget fekete nadrággal. Ez a színkombináció csúnya is, de indokolatlan is, hiszen a fekete szín nincs nemzeti színeink között, nem is volt soha, s mellette legfeljebb az az előny szól, hogy a fekete nadrágot – nem kell annyit mosni. Voltak sokan, akik eltűnődtek, hogy vajjon miért nem tudnak az illetékesek nemzeti színeinkből kikombinálni valami szép és harmónikus öltözéket (ha már a piros inget kikapcsolták). Valaki jött a magyarázattal:

– Ezt az öltözéket Máriássy adta a csapatra. Ez ugyanis az osztrák válogatott dressze s a kapitány arra gondolt, hátha jó kabala lesz.

– Hiszen, ha a dresszel az osztrákok tudása is rászállna a csapatra...”

MIÉRT NEM AZ MLSZ-CÍMER?
A világ labdarúgó-válogatottjainak túlnyomó része a szövetségi címert viseli a mezen, Magyarország a kisebbségbe tartozik azzal, hogy tradicionálisan az állami címert hordja – bár, mint ez a galériában is látható, néha felbukkant a szövetségi jelkép is a szerelésen. Az UEFA kötelékébe tartozó országok közül csupán Ausztria, Liechtenstein, Luxemburg, Magyarország, Lengyelország, Oroszország, Szlovákia, Svájc és Törökország viseli az állami címert a mezen. Portugália, Skócia és Spanyolország az állami címer labdarúgó-szövetségi megjelölésű verzióját viseli, míg a svájci dresszen a szövetség logója is fent van, a norvégok egy minizászlót használnak. Hogy mennyire ragaszkodnak a szurkolók a hagyományoshoz? Lengyelországban országos botrány lett abból, mikor a sast a PZPN emblémája váltotta a nemzeti csapat mezén.

Kritika ide, kritika oda, a fekete nadrág egy ideig még maradt: 1933-ban a svájciak ellen is fehér-feketében lépett pályára a magyar együttes, míg a válogatott legelső világbajnoki mérkőzésén, 1934-ben Egyiptom ellen tiszta sötét szerelést mutat a csapatfotó: mivel a színárnyalatok nem látszanak jól, a nadrág meggypiros vagy fekete lehet, viszont a rendszeresen hordott fekete nadrág az utóbbit valószínűsíti.

Ekkorra már az idegenbeli mez is standardizálódott: tiszta (csak a címert tartalmazó) fehér és egy keresztcsíkos díszítéssel ellátott fehér után közel négy évtizedig a fehér mezt egy-egy piros és zöld keresztcsíkkal látták el, így a magyar válogatott szerelése azonnal felismerhető volt – mint ahogy a hazai meggypirosat sem hordta nagyon más nemzeti csapat. Ez az idegenbeli dressz lett a „megmentő” az 1935-ös, Csehszlovákia elleni hazai Európa-kupa-mérkőzésen is, amelyen elég bizarr kavarodást okozott a két szövetség rossz kommunikációja.

FRADI-MEZBEN A NEMZETI CSAPAT!

1935. szeptember 22-én a Hungária körúti MTK-stadion vendége volt a világbajnoki ezüstérmes csehszlovák válogatott. A két, bátran korabeli sztárcsapatnak nevezhető együttest több mint húszezer drukker várta, amikor...

„...a csehszlovákok kissé elkésve megérkeznek a pályára, kiderül, hogy pontosan ugyanolyan színű, piros inget öltöttek magukra. Nosza, nagy kapkodás kezdődik a magyar öltözőben, mert tartalékul is piros inget hoztak ki. A Hungária szertárában sincs elkészített ing, csak egypár rongyos, csupán edzési célokra alkalmas.”

A magyar szövetségi kapitány Dietz Károly dr. gyorsan „meglelte a megoldást” az izgalmas „itt a piros, hol a piros” játékban.

„Felkérte a csehszlovákokat, hogy cseréljenek mezt. Miután azonban a csehszlovákok kifejtették, hogy Prága oly messze van, hogy ennek a kérésnek nem tudnak eleget tenni, mégis arra az elhatározásra jutottak, hogy a magyar csapat fog mezt cserélni. Hosszú hajsza kezdődött.”

Az MLSZ emberei két taxit fogtak, és az egyiket megindították az Üllői út felé, a másikat pedig a szövetségbe, az idegenbeli mezekét. Az előbbi ért vissza hamarább, így...

A mezmizéria lenyomata (NS-archív)

„Kirohantak a csehszlovákok, hamarosan utánuk a magyarok zöld-fehér Fradi-mezben, s kezdetét vette a mérkőzés. Megtörtént az az enyhén szólva különös eset, hogy a magyar nemzeti válogatott Európa Kupa-meccsen klubmezben állt fel. A közönség nem haragudott, sőt az állóhely így üdvözölte a csapatot: Hajrá Fradi!” – írják a két nappal későbbi visszapillantóban. A meccstudósítás a következőképpen írja le a különös képet.

„Két perc múlva erős taps és újabb meglepetés: a bejáratban feltűnik a zöldfehércsíkos dressz. Az, hogy a magyar csapat ferencvárosi színekbe öltözködve jelenik meg a pályán, különösen a B) tribünön összegyülekezett Fradi-szurkolókra van frenetikus hatással.”

A mez varázsa hamar lekopott, mert a beszámolók szerint a rendkívül gyenge játék miatt hamarosan forrongott a tömeg. A második félidőre pedig már megjött az MLSZ-be szalasztott taxi is.

„A magyar öltözőben már várja a fiúkat a piros-fehér-zöld sávos fehér ing.”

Szerencsére filmfelvétel is fennmaradt a mérkőzésről, melyen jól látható az első félidőben a csíkos Fradi-mez a magyar válogatotton, míg a fordulás után Markos Imre már a hagyományos idegenbeli szerelésben szerzi a találkozó egyetlen gólját. És már akkor is volt a lécről lepattanó, vitatott lövés – bár a korabeliek még nem kiáltottak (érthető okokból) videobíróért!

FRADI-MEZBEN A NEMZETI TIZENEGY: A FILMHÍRADÓ FELVÉTELÉT A MÉRKŐZÉSRŐL ITT TEKINTHETI MEG!

Története első vb-döntőjét 1938-ban, az olaszok ellen meggypiros mezben vívta – és veszítette el 4:2-re – a magyar válogatott, a standard mezeken minimálisan változtattak csak: az idegenbeliről volt, hogy „eltűntek” a csíkok, 1942-ben Svájc ellen, majd 1943-ban Svédország ellen például hófehérben játszott a csapat.

CÍMERCSERÉK EGYMÁS UTÁN

Ha maguk a dresszek nem is változtak sokat, a címerek igen: a második világháború utáni első válogatott mérkőzésen (Magyarország–Ausztria 2:0) a mieink a kör alakú MLSZ-címert viselték (ez egyébként korábban is előfordult, sőt volt, hogy a kapuson nemzeti, a mezőnyjátékosokon szövetségi címer díszelgett). Az 1946-os meccseken már a Kossuth-címert varrták a mezekre, hogy aztán 1949 őszén már a Rákosi-címer kerüljön rájuk.

KI VOLT A TÍZES?

A fejezetcímben feltett kérdésre sokáig nem lehetett válaszolni, hiszen mezszámozás még 1949-ben sem volt a válogatottnál – pedig a korabeli olasz–magyar, valamint a magyar–bolgár meccs felvételein látszik, hogy az ellenfél  futballistái már számozott szerelést húztak magukra. A mezszámok terjedése lassú, de folyamatos volt a harmincas évek óta (több hazai klub is számozott mezt készíttetett, mondván, hogy az a „menő”), ám az MLSZ hivatalosan csak 1950-ben csapott az asztalra, és február 15-én kötelezővé tette a számozást. Így hát a kvízkérdésre, hogy Puskás Ferenc milyen számú mezben volt először válogatott, a válasz a „semmilyenben”. 1954-től a világbajnokságokon már állandó mezszámozás is volt – a vb-döntőt a magyar csapat Grosics Gyula (1) – Buzánszky Jenő (2), Lóránt Gyula (3), Lantos Mihály (4) – Bozsik József (5), Zakariás József (6) – Czibor Zoltán (11), Kocsis Sándor (8), Hidegkuti Nándor (9), Puskás Ferenc (10), Tóth Mihály (20) összeállításban veszítette el 3:2-re – e fináléban is a meggypiros mez feszült a mieinken.

'56 UTÁN

Egymillió forintot érő, ötvenes évek végi magyar mez
a Shirts of Excellence gyűjteményéből

Az 1956-os forradalom és az Aranycsapat szétesése érthető módon hiátust okozott a válogatott találkozók sorában – október közepétől 1957 júniusáig a nemzeti csapat nem játszott mérkőzést. 1956-ban mezszempontból egy érdekes erőpróba akadt – a tiszta fehérben pályára lépő lengyelek ellen a magyar csapat tiszta sötét szerelést vett fel, de a fekete-fehér fotókon látszik az árnyalatnyi eltérés a mez és nadrág között (utóbbi világosabb), tehát meggypiros-piros, avagy meggypiros-zöld kombináció képzelhető el. Utóbbi igazi kuriózum lenne – a képekből ítélve valószínű, hogy ez volt a színösszeállítás.

Az 1957-es meccseken már a népköztársasági (Kádár-) címer virított a mezeken, a hazai és az idegenbeli dressz változatlan maradt, és egyes „altípusai" a legjobban a korabeli, utólag kiszínezett képeken követhetőek nyomon. Az 1958-as mintájú mez talán az egyetlen, amelyen felirat szerepelt – a románok elleni mérkőzés filmfelvételén látszik a HUNGARIA szó.

Ha már színezés: akadtak persze vicces bakik is, egy olasz képes újságban például tévedésből zöld-fehér-piros keresztcsíkosra színezték az idegenbeli mezt. Az 1966-os világbajnokságon a váltómez még a keresztcsíkos volt, de a tradicionális összeállítás több mint negyven év után ezt követően kezdett kikopni a használatból.

A MEGGYPIROSNAK IS VÉGE

Az 1970-es évek elején még a meggypiros volt a „divat” – a nemzeti trikolórt mutató kör- avagy V-gallérral –, de már ekkor is megjelent egy világosabb árnyalat, mely aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától vált dominánssá. A színbeli eltérés nagyon jól megfigyelhető a változatlanul meggypiros (bordóba hajló) melegítőt és a középpiros mezt egyszerre megmutató fotókon. Ha minden igaz, 1983. április 17-én, Luxemburg ellen volt utoljára meggypiros mez a magyar válogatotton, egy 6–2-es győzelem alkalmával.

Az 1978-as világbajnokságon a mezen már a hivatalos gyártó emblémája – az adidas klasszikus jele – is megjelent, valamint ezen a vb-n a magyar mez tripla fehér ujjcsíkozást kapott, és 1982-ben is ez volt a módi. Szerepelt aztán a válogatott hajszálcsíkosban (nagyon vékony fehér csíkozás), az 1986-os világbajnokság előtti menetelés során pedig vállövben végigérő fehér csíkok voltak a piros dresszen (és pirosak a fehér idegenbelin – mindkét mez kifejezetten eredeti). Az 1986-os vb-re egy kifejezetten világos, fehér galléros piros mezt (a zöld árnyalata szintén világos lett) biztosítottak a válogatottnak, az idegenbeli dressz pedig – ebben született a mindmáig utolsó magyar vb-gól, Kanada ellen – fehér volt, piros gallérral.

Retró szerelés az Umbrótól az Old Football Shirts kollekciójából

MODERN IDŐK

Az adidas egészen a nyolcvanas évek végéig öltöztette a magyar nemzeti csapatot, majd az angol Umbro vette át a dresszkészítést, így alapos stílusváltás következett: a frissítés során kifejezetten jól sikerült a zöld és fehér nyilacskákkal ellátott idegenbeli mez, s a későbbi, retró stílusú, zöld-fehér hosszanti hajszálcsíkos, fűzős nyakú dressz is érdekes. Szintén Umbro-dresszre került ismét vissza a koronás címer – először a törökök elleni 4–1-es találkozón, 1990. szeptember 5-én. A népköztársasági címert utoljára 1990 júniusában, Kolumbia ellen viselte a válogatott, majd a törökök ellen még átmeneti megoldás érvényesült – fehér alapra varrták az új címert –, az angolok elleni meccsen viszont már rendesen felvarrt koronás címer ékeskedett a dresszen.

Az imént említett hajszálcsíkos már az utolsó Umbro-mezek egyike volt, hisz a kilencvenes évek közepén visszaöltözött adidasba a válogatott, és a mai napig a német cég a mezszállító. Először az 1990-es évek elejére jellemző átlós háromcsíkos mezt kapott a csapat, és 1996-ig azt is viselte, pedig léteztek újabb generációs dresszek is (az olimpiai válogatotton például). Aztán 1996-ban meglepő váltás jött, a magyar válogatott kimondottan egyedi, sötétebb piros, „Arsenal”- (fehér ujjú) mezeket kapott – a díszítés zöld helyett fekete volt (vajon miért?).

1998-ban kifejezetten magyaros mezt (az oldalán fehér és zöld) kapott a csapat, a kilencvenes-kétezres évek fordulóját követően viszont évekre kiveszett a zöld a mezből – az együttes dresszét a címeren kívül nem sok minden különböztette meg más csapatok piros-fehér szerelésétől… A mezdizájn többször változott, a dánok elleni, 2008 őszi, hazai meccsen ritkaságszámba menő tiszta piros volt a gárdán, mint ahogy többször a vb-bronzéremig jutó U20-as válogatotton is. Az elmúlt években aztán „visszalopakodott” a zöld – a hazai szerelésen finomabb díszítésként, a vendégmezen kifejezetten markánsként, és állandó számozást, valamint névfeliratot is kaptak a játékosok, a nemzetközi gyakorlathoz igazodva.

A mostani válogatott garnitúra – bővebb leírás a képre
kattintva a Mezmegaz blogon olvasható!

Az első válogatott meccs 110. évfordulóján, az észtek ellen a legújabb generációs pirosat viselte a csapat, míg a törökök elleni győztes mérkőzésen napokkal később a fehéret – mindkettőről kimerítő és részletes bemutatót írt a Népsport Mezmegaz blogja „Szerethető mezben a válogatott” címmel.

Hogy a jövőben visszatér-e ismét a tradicionális meggypiros és nemzetiszín keresztcsíkos mez egy „retróhullámmal”, az kérdés – de mivel a tervezők újabban gyakran nyúlnak vissza a múltba, reménykedni lehet benne.

Alighanem sokan örülnének neki.

 

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT MINDEN NSO-OLVASÓNAK!
Mint minden évben, december 24-e ismét az év legnyugodtabb és legmeghittebb időszakát hozza magával, amikor az év végégig a családon, a szeretteinken és a pihenésen van a fő hangsúly.

Ilyenkor, ha csak néhány pillanatra, a sportvilág is visszavesz egy kicsit a tempóból, és szusszanásnyi szünet után vált csak át újra a szórakoztatásra. A következő két napban ennek megfelelően a Nemzeti Sport Online is a megszokottnál kevesebb anyaggal jelentkezik, de a friss hírekről természetesen beszámolunk olvasóinknak.

Olvasóinknak, akiknek egyúttal kívánjuk, hogy legyen olyan az ünnepi időszakuk, amilyennek eltervezték, járja át nyugalom és békesség a napjaikat, és – ha már sportról van szó – igényeiknek megfelelően találják meg az egyensúlyt az aktív és a passzív pihenés között!

Áldott, békés karácsonyt kívánunk!

A Nemzeti Sport Online szerkesztősége

 

2019.05.17 23:27:05

Magyar válogatott DEÁK ZSIGMOND

ALAPVONAL. Az edzők között sem mindenki tombol az oldalvonal mentén, s mutogatja a nadrágja tartalmát a nézőknek, mint mondjuk az Atlético Madrid argentin mestere, Diego Simeone.

2019.05.16 23:53:39

Magyar válogatott SZELI MÁTYÁS

NS-VÉLEMÉNY. A mieink egyéni kvalitásaik mellett taktikailag fegyelmezettek.

2019.05.16 11:39:41

Magyar válogatott NAGY-PÁL TAMÁS, SZELI MÁTYÁS (DUBLIN)

Az 1–1-es döntetlen után Preisinger Sándor csapata a tizenegyespárbajban legyőzte Belgiumot.

2019.05.16 08:10:22

Magyar válogatott nemzetisport.hu

A szervezők tájékoztatása szerint technikailag nem megoldható, így itthonról nem lesz látható a belgák elleni találkozó.

2019.05.14 20:59:38

Magyar válogatott nemzetisport.hu