– Ciao, Italia?
– Ciao, Genoa – helyesbített az olasz klubjával augusztus 31-ével szerződést bontó, így szabadon igazolható válogatott támadó.
– Miért nem tudott előbb megszabadulni az olaszoktól?
– Azért nem olyan rossz egy Serie A-s együttes tagjának lenni, ám mert a Genoa játékospolitikája nem éppen az ínyemre való, muszáj volt „felmondanom". Csak, hogy érzékeltessem, az olasz klub mennyire szeret kalmárkodni a labdarúgókkal, jelenleg százhárom igazolt futballistája van.
– Mennyi?
– Annyi. Százhárom. És ezúttal is kölcsön akart adni, én azonban szeretnék végre kiszámíthatóbb jövőt, olyan közeget, ahol hosszú távon is engem és persze a góljaimat akarják.
– Mielőtt a perspektívákról diskurálnánk, hadd kérdezzem meg: tapasztalataira hagyatkozva Tőzsér Dánielt nem akarta lebeszélni a Genoába szerződésről?
– Csak akkor beszélgettünk, miután oda igazolt, de biztos nem beszéltem volna le. Hogy venném a bátorságot, hogy ilyen fontos kérdésbe beleszóljak? Felnőtt ember, neki kellett a sorsáról döntenie. És azért nem ördögtanya a Genoa, remek infrastrukturális feltételek jellemzik, a játékostársak nagyszerűek, mindig idejében fizet a klub, szóval számos előnyt tudok felsorakoztatni mellette. Az a játékospolitika nem jött be nekem, hogy szeretnek kereskedni velünk.
– Frusztrálta a bizonytalansággal teli nyár?
– Nem különösebben. A képességeimmel tisztában vagyok, sohasem azzal akadtak problémáim, most is tudtam, előbb-utóbb megoldódik a helyzetem. Három hetet alapoztam Genovában, a maradék időben itthon edzettem Nyíregyházán. Szerintem jó állapotban vagyok, végig tudtam tréningezni a nyarat, a sérülésem szerencsére már a múlté. Biztosan nem tett jót, hogy tavaly év végén sérülten is játszottam, talán félre is kezeltek később, de ez immár a múlt, a jövő héten az is kiderül, hol folytatom.
– Valami támponttal igazán szolgálhatna.
– Konkrét ajánlataim vannak itthonról és külföldről, tulajdonképpen rajtam múlik, melyikre bólintok rá. Egyáltalán nem zárom ki, hogy magyar együttessel egyezem meg, de klubneveket ne várjon. Tényleg hamarosan pont kerül az ügy végére.
– A szeptember eleji válogatott fellépésekről azonban lemarad. Fáj a szíve?
– Hogyne! Ha valamiért, emiatt egyértelműen. Az utóbbi tíz mérkőzésemen nyolc gólt szereztem, azt hiszem, nem rossz statisztika, szerettem volna, ha ezen is tudok javítani. Remélem, a további őszi selejtező mérkőzéseken már számíthat rám a kapitány. A labdaéhségem nyilván megvan, alig várom, hogy ismét élesben futballozzak. Talán sohasem voltam motiváltabb, mint most.
