Pozitív szemlélettel – Thury Gábor jegyzete

Nem irigylem Dzsudzsák Balázst. No nem azért, mert nem olvassa a róla szóló cikkeket, kritikákat, hanem azért, mert karrierjében igencsak nagy utat tett meg, és ebbe mintha kicsit elfáradt volna. Al-Vahda, ázsiai Bajnokok Ligája, itt tart most. S ha az ő szemszögéből nézzük, tényleg nagy ez a megtett út – hogy gonoszkodjak, a kacskaringókkal meg pláne. Balázs sok mindent elmond a vele készült interjúban. Többek között arról is beszél, hogy nem érti, miért indulatosak vele szemben a szurkolók, és a magyar közegben a pozitív hozzáállást hiányolja.

A Détári Lajost és később a Gera Zoltánt követő időszak olyan futballistája ő, akibe szinte minden reményünket helyeztük. Ő a mesebeli legkisebb fiú, aki fogta a batyuját, és Nyírlugosról meghódította a nagyvilágot. Akár hiszi, akár nem, amit ő gyűlöletnek vagy ellenszenvnek nevez, az nem más, mint az emberek szeretete, féltése volt. Később vegyítve némi dühvel, hogy nem az történik az ő Dzsudzsák Balázsukkal, mint amit elképzeltek, azaz a PSV-ből nem valamelyik topbajnokság felé vette az útját, hanem Dagesztánba. A szurkolót nem lehet(ett) megdumálni, hogy az Anzsi minden szempontból maga (volt) a Kánaán, mert az élet a drukkereket igazolta – ami a múlt időt illeti, mindenképpen. Az emberek féltették legjobb futballistánkat, ne tűnjön el a Kaukázusban, már csak ezért se, mert ez a magyar válogatott szempontjából sem jó.

Dzsudzsák Balázsban testesült meg a vágy, hogy talán vele visszatérhetnek azok az idők, amelyek a nyolcvanas évek közepén megszakadtak a magyar futballban. Igen, vágyaink megtestesítője – és nem a realitásé. Mert pozitívan akartuk látni a futballvilágot, ha csak fény sejlett fel a szürkeségben, már vb-n, Eb-n akartunk pompázni. S ne tagadjuk, ez utóbbihoz, a franciaországi részvételhez Dzsudzsák nagyon sokat hozzátett. Na de éppen a szurkolókon számon kérni a valóságértékelés hiányát, finoman fogalmazva sem szerencsés.

És lehet ugyan azzal takarózni, hogy a labdarúgás csapatjáték, de egy kulcsembertől mindenki sokkal többet vár. Már csak azért is, mert napjaink futballjában sokkal kevesebb a vezéregyéniség, mint régebben, emiatt a felelősségük is nagyobb (kellene, hogy legyen). Ne kerülgessük a forró kását, Dzsudzsák Balázsnak többet kell hozzátennie a csapat játékához, mint a többieknek – ezért is foglalkoznak vele többet, mint mással.

Ami pedig a pozitív szemléletet illeti: rá kellene dobni egy lapáttal a pályán!