Penarol: Vadócz nem nyugszik, amíg újra válogatott nem lesz

Nem unatkoznak Vadócz Krisztiánék: folytatódott az uruguayi élvonalbeli bajnokság, tizenegy nap alatt le is játszottak három mérkőzést.

„Sűrű a program, de erre várt minden futballista, hiszen a vírus okozta kihagyás nagyon hosszúra nyúlt – mondta a Nemzeti Sportnak Vadócz Krisztián, a Penarol 35 esztendős magyar középpályása. – A három bajnokin négy pontot szereztünk, ez felemásnak mondható. A Nacional elleni idegenbeli rangadón ikszeltünk, odahaza legyőztük a Boston Rivert, míg legutóbb kikaptunk a Deportivo Maldonadótól, igaz, ez utóbbi meccsen csak tíz percet játszottam. Mondják, az első két találkozón körülbelül nyolcvanezer néző jött volna ki a stadionokba, de mivel zárt kapusak a mérkőzések, így fantasztikus élményekkel lettünk szegényebbek. A Boston River ellen kifejezetten jól ment a játék, két gólpassz fűződött a nevemhez, a második gólt Facundo Torres szerezte, aki ezen a találkozón debütált a Penarolban – húszéves, tényleg tehetséges srác, néhány millió dollárral növeltük az árát a góllal... Jól érzem magam idekint, gyönyörű a környezet, pálmafák, vízpart, mintha csak nyaraláson venne részt az ember. Maradjunk annyiban, könnyű megszokni. Utólag kiderült, hogy a karanténidőszak alatt végzett egyéni felkészülés során többen is szemmel tartottak, figyelték, hogyan dolgozom, értékelték, hogy nem menekültem haza, hanem itt maradtam közöttük Úgy érzem, nem játszottam el a megelőlegezett bizalmukat, szeretnek. Elképesztő az a fanatizmus, amelyet idekint tapasztaltam az elmúlt hónapokban, sok szurkoló agyon van tetoválva, odafér egy-egy Penarol-címer a vádlira, a karra, a tarkóra vagy a combra. Itt nincs mellébeszélés, meg kell nyerni a bajnokságot, reméljük, sikerül.”

A futballista elmondta, hogy a járványhelyzet Uruguayban jónak mondható, alig akadnak megbetegedések, de prevenciós jelleggel maszkot kell viselni a legtöbb helyen. S amikor afelől érdeklődtünk a futballistánál, mikor utazik haza legközelebb Magyarországra, szóba került a válogatott.

„Tudom, sokan majd nem értik, miért beszélek harmincöt évesen a válogatott szereplésről, sokan biztosan fel is háborodnak, de továbbra sem mondtam le róla, addig nem nyugszom, ameddig nem lépek negyvenkét válogatottságról negyvenháromra  – folytatta a korábbi kispesti játékos, aki legutóbb 2018-ban szerepelhetett a nemzeti együttesben. – Úgy kell futballoznom, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány felfigyeljen rám, de mást nem is tudok tenni.”