PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2020.03.27 10:33 Frissítve: 2020.03.27 15:05

Légiósok: „Ha félnék, attól jobb lenne?” – Holender Svájcban ragadt

A Svájcban ragadt Holender Filip a gyerekként átélt bombázásról, a kietlen városról és a várva várt szobabicikliről is beszélt lapunknak.

 

Holender Filip akcióban (Fotó: Imago Images)

 

– Jól van?
– Minden rendben, köszönöm – felelte lapunk érdeklődésére a Luganóban utolért hatszoros válogatott támadó, Holender Filip.

Ez megnyugtató. Az azonban nem, hogy a koronavírus által legjobban fertőzött országok egyikében, Svájcban tartózkodik.
– Eleinte még bíztam benne, hogy nem válik súlyossá a helyzet, aztán amikor már látszott, hogy nagy lesz a baj, szerettem volna hazamenni – de már nem sikerült. A határokat lezárták, itt ragadtam. Ráadásul Lugano alig harminc kilométerre található a svájci-olasz határtól, s ha valahol különösen rossz a helyzet, az Olaszország északi része, amely a legközelebb van hozzánk.

Nem fél?
– Ha félnék, attól jobb lenne? Igyekszem pozitívan gondolkodni, mentálisan erősnek maradni. Ha gyerekként túléltem, amikor a szülővárosomat, Kragujevacot bombázták, ezt is túlélem. Mérgező gáz is terjedt a levegőben, a helyzet mindennek tűnt akkortájt, csak reményt keltőnek nem, mégis itt vagyok. Kedden volt huszonegy éve, hogy a NATO elkezdte bombázni Jugoszláviát, több mint két hónapig tartott a hadművelet. Még ötéves sem voltam, nem fogtam fel teljesen, mi zajlik körülöttem, de az emlékezetemben őrzök képeket. Nem volt kijárási tilalom, szabadon mozoghattunk – egészen addig, amíg meg nem szólalt a légvédelmi sziréna. Legtöbbször az utcán fociztunk, de ahogy meghallottuk a vészjósló hangot, sprinteltünk hazafelé, ijedtünkben olykor a labdát is ott hagytuk. Amint hazaértünk, szaladtunk le a pincébe. Rémisztő időszak volt, biztonságérzetet csupán az adott, hogy a szüleim mellettem voltak.

Mostanság milyen az élet Luganóban?
– Csendes. Aki akar, kimehet az utcára, de nem sokan élnek a lehetőséggel. Az élelmiszert árusító üzletek, a gyógyszertárak, a bankok és a posták vannak nyitva, minden más bezárt. Ha kinézek az ablakon, azt látom, hogy kevesen tartózkodnak kint, bár hogy őszinte legyek, őket sem értem meg. Mindenkinek otthon kellene maradnia, mert ott van a legnagyobb biztonságban.

Ha jól veszem ki a szavaiból, ön nem mozdul ki.
– Csak akkor, ha muszáj. Nem mondom, hogy életem legizgalmasabb napjai ezek, ám valahogy kibírom. Próbálom minél jobban lekötni magam, egy szakember segítségével külön edzéstervet követve dolgozom. Mielőtt félbeszakadt volna a bajnokság, jó formában és remek fizikai állapotban voltam, legalább utóbbit szeretném megőrizni. Rendeltem egy-egy futópadot és szobabiciklit, sajnos előbbi már elfogyott, de a kerékpár napokon belül megérkezik. Vannak unalmas napszakok is, akkor nem marad más, mint a telefonálás. Nézzük ennek is a jó oldalát: többet beszélek a családommal és a barátokkal, mint máskor. A szüleim a mai napig Kragujevacban élnek, aggódom is értük, mert Szerbiában is fokozódik a helyzet. Hála az égnek, édesapámék jól vannak – remélem, így is marad.

Nem túl szívderítő a kilátás Luganóban

Svájcban a Lugano volt az első csapat, amelynél felfüggesztették az edzéseket, több mint egy hónapja, hogy legutóbb pályára léphettek. A vezetőkkel tartják a kapcsolatot?
– Tartjuk, de konkrétummal ők sem tudnak szolgálni. Először kéthetes szünetet rendeltek el a bajnokságban, azt később meghosszabbították még eggyel, a minap pedig az a döntés született, hogy leghamarabb május elején lehet folytatni a szezont. Elképzelésem sincs róla, mikor kezdhetünk el újra edzeni. A bizonytalanság mindenkit megvisel. Legalább mondaná azt valaki, hogy egy hónap múlva túl leszünk a nehezén, de nem, senki sem tud semmit.

Egyvalamit viszont biztosan tudunk: az Európa-bajnokságot 2021-re halasztották.
– Amikor egymás után függesztették fel a különböző bajnokságokat, borítékolható volt ez a döntés. Szomorú, de érthető. Ki gondolta valaha, hogy egy vírus miatt nem lehet labdába rúgni?! A legfontosabb azonban az egészség, addig nem érdemes edzésekről, meccsekről beszélni, amíg nem múlik el a veszély teljesen. Mindenem a foci, de osztom azoknak a véleményét, akik állítják, kizárólag abban az esetben szabad visszatérni a pályára, ha annak már semmilyen kockázata sincs.

Mit tervez a következő napokra?
– Várom a szobakerékpárt, és vigyázok magamra – mást úgysem tehetek. Innen is üzenem, hogy Magyarországon is mindenki vigyázzon magára! Emeljük fel a fejünket, és bizakodva tekintsünk a jövőbe. Noha a vírus egyre inkább terjed Európában, hiszek benne, hogy előbb-utóbb jóra fordul minden. Csak már ott tartanánk!

 BŐVÜLŐ ÉLMEZŐNY?

A svájci élvonalban tíz klub szerepel. Úgy tudni, az illetékesek tizenkét csapatosra tervezték duzzasztani a mezőnyt a 2021–2022-es idényre, ám megeshet, hogy egy évvel hamarabb kerül sor a bővítésre. Napvilágot láttak olyan információk, hogy ha ezt az idényt nem lehet befejezni, az utolsó helyezett (jelen állás szerint a Thun) nem esik ki, az utolsó előtti meg nem kényszerül osztályozóra (Neuchatel Xamax), hanem mindkettő bent marad, míg a második vonalból feljut az első két helyen álló együttes.

2020.05.21 10:13:55

Légiósok SOMOGYI ZSOLT

A visszavonuló védő részletesen mesélt a Nemzeti Sportnak mindennapos küzdelmeiről, döntéséről.

2020.05.20 10:19:44

Légiósok BABJÁK BENCE

A Le Havre vezetőedzője marasztalja a magyar válogatott védőt, aki még nem tudja, hol folytatja.

2020.05.19 21:35:13

Légiósok S. T. J.

A Nemzeti Sport szerdai számából ajánljuk.

2020.05.19 08:33:23

Légiósok BABJÁK BENCE

„Nyilván szokni kell, hogy az első félidő lefújása után nem mehetünk egyszerre az öltözőbe, hogy nem ölelhetjük meg a gólszerzőt.”