Légiósok: „Érthető, hogy nem vagyok válogatott kerettag”

„Érthető, hogy nem vagyok kerettag. Örültem volna neki, nagyon is, de ez a realitás. Nem játszottam túl sokat, így pedig csak reménykedhettem, hogy esetleg, mégis… Logikus, hogy nem hívtak. És az is: mindent megteszek, hogy újra ott lehessek Bernd Storck keretében.”„Érthető, hogy nem vagyok kerettag. Örültem volna neki, nagyon is, de ez a realitás. Nem játszottam túl sokat, így pedig csak reménykedhettem, hogy esetleg, mégis… Logikus, hogy nem hívtak. És az is: mindent megteszek, hogy újra ott lehessek Bernd Storck keretében.”

Adorján Krisztián hangjában nyoma sem volt csalódottságnak, pedig más talán nem fogadta volna ilyen könnyen a helyzetet. Márciusban, a lisszaboni, Portugália elleni mérkőzés előtt az olasz másodosztályban szereplő Novara 24 éves játékosa ott lehetett a keretben, és ha egy világbajnoki selejtező előtt már számított rá a kapitány, az Oroszország elleni felkészülési mérkőzés előtt akár újra szóba kerülhetett volna.

„Dehogy vannak bennem rossz érzések! – mondta határozottan Adorján Krisztián. – Óriási megtiszteltetés volt a portugálok ellen készülő kerethez csatlakozni, nagy élmény volt együtt dolgozni a csapattal. Nagy büszkeség volt a korosztályos válogatottban is címeres mezben futballozni, nagyon jót tett a lelkemnek, hogy Bernd Storcknak eszébe jutottam. Tanulni akartam abban a néhány napban, fejlődni, jobb játékossá válni.”

Jókora meglepetést keltett az irányító középpályás tavaszi felbukkanása. Adorján Krisztián 2009-ben, tizenhat évesen lett a Liverpool játékosa, 2013-ban a holland Groningenben szerepelt, ahol tizenkilenc meccsen három gólt szerzett, 2014 óta a Novara légiósa. Az olaszoknál az első szezonban, még a harmadik vonalban sérülés miatt mindössze három bajnokin szerepelt, aztán az 2015–2016-os bajnokságban nyolc meccsen 108 perc jutott neki. A magyar kapitány az úgynevezett távlati keretbe hívta 2015 végén, nagyon pozitívan beszélt a futballista képességeiről, munkamoráljáról, az U21-es válogatottban is látta játszani, így elvitte Lissszabonba, noha a harmadik novarai szezonban sem volt főszereplő: huszonnégy bajnokin két gól és két gólpassz a mérlege, még három Olasz Kupa-meccsen lépett pályára.

Három-négy éve nemigen hallhattunk a játékosról…

„Szerencse is kell a futballhoz – mondta a labdarúgó. – Bernd Storck azt mondta, az Ascoli elleni meccsünket látta. Azon épp kezdtem, a mezőny legjobbjának választottak, gólpasszt adtam. Persze, nem tudtam, hogy ezt a mérkőzést követi a kapitány, de nem bántam... A lisszaboni néhány nap a válogatottal? Lang Ádámmal az U21-ben, Bese Barnabással az MTK-ban futballoztam együtt egy keveset, vagyis találtam ismerősöket, de mindenki más úgy kezelt, mintha már sokadszor lettem volna közöttük.”

Hiába a válogatott meghívó, klubjában továbbra sem tudott igazán meghatározó futballistává válni. Minderről azt mondta, az előző három évben magánemberként és futballistaként is rengeteg változott, fejlődött. Nos, ez érdekes: mit jelent?

„Meg kell élni, túl kell jutni olyan dolgokon is, amelyek talán kevésbé érthetők. Voltak rosszabb időszakok, de úgy vagyok ezzel, hogy több lettem tőle, felnőttem, a lelkileg nehezebb időszakokat is megtanultam kezelni. Megismertem egy érdekes kultúrát, megismertem egy szép és érdekes országot, szabadidőmben sokat kirándultam gyönyörű helyeken, megtanultam még egy nyelvet, mindez jó dolog.”

És a futball?

Mert nyilván ez az igazán érdekes.

„Huszonnégy éves vagyok, már nem fiatal, már nem ígéret, de még semmiről sem késtem le. Nagyon sok taktikai gyakorlás volt, ennek biztosan hasznát veszem, főleg a középpályás védekezésben. Még szinte gyerekként érkeztem Olaszországba, ahol felnőttem. Hogy ezt mit jelent? Időnként szélsőséges, furcsa dolgokat éltem meg. Amikor győztes gólt szerzel, mindenki ünnepel, de a következő meccsen a kispadon sem ülsz, és ezt nem egyszerű feldolgozni. Amikor Lisszabonban játszott a válogatott szombat este, éjjel Budapestre repültünk, hajnalban utaztam tovább Bariba, egész éjjel a levegőben voltam, vasárnap mégis pályára küldtek. Vagyis meg kellett tanulnom, hogy semmi ne befolyásoljon, csakis önmagamra, a feladatomra figyeljek, akkor is, ha kihagynak, amikor biztosnak tűnne a játékom, akkor is, ha beküldenek, noha magam sem gondoltam volna. Nem törődöm már azzal, kinek kell megfelelnem, ki mit mond vagy gondol – ha én megtettem mindent, ami tőlem telik, nyugodt és boldog vagyok.”

És a folytatás?

Adorján Krisztián klubot váltana. Úgy érzi, nem futamodik meg, három évig próbált bizonyítani Novarában, de mert több, sokkal több időt töltene a pályán, más irányba indulna. Még nem tudja, hova, merre, csak azt, hogy játszani akar.

„Hatalmas lendületet, önbizalmat adott a válogatott kerettel eltöltött néhány nap – ismételte lelkesen a futballista. – A csalódások után jó volt megérezni, mi az, amiért igazán érdemes dolgozni. A kapitány nem kertelt, elmondta, fizikailag fejlődnöm kell, magam is így érzem. Ez azért jobb, mintha azt mondta volna, labdakezelésben, passzolásban vannak gondjaim… Lisszabon óta tudom, el lehet jutni messzire, de keményen dolgozni kell érte.”