Kovács Péter dilemmája: vérbeli csatár vagy a fair play mintaképe?

Vágólapra másolva!

2009.08.09. 15:23

Címkék

Kellemetlen helyzetbe került az Odd Grenland magyar támadója, Kovács Péter a Norvég Kupa negyeddöntőjében, a Brann ellen 5–1-re megnyert mérkőzésen.

Ahogy az a fenti videón látható, a korábban a magyar válogatottban is megforduló csatár saját maga első, csapata második góljánál meg akarta zavarni az ellenfél előreíveléshez készülődő kapusát, aki a rúgás pillanatában megsérült, a támadó pedig elvette tőle a labdát, majd a kapuba passzolt.

Kovács egyáltalán nem örült a találatnak, szinte faarccal kocogott visszafelé, ám így is letámadták az ellenfél játékosai, akik sportszerűtlenséggel vádolták.

Holott egy vérbeli csatárnak a feladata a gólszerzés, és aligha lehet megróni azért, hogy a pillanat törtrésze alatt ennek megfelelően dönt. Különösen úgy, hogy nem miatta sérült meg a kapus, neki semmi köze sem volt ahhoz, hogy ellenfele rosszul lépett és megbotlott.

A Brann képviselői szerint Kovácsnak Paolo Di Canio példáját kellett volna követnie: az akkoriban a West Hamben szereplő olasz labdarúgó 2000 decemberében az Everton kapusa, Paul Gerrard sérülése után a tizenhatoson belül kézbe kapta a labdát, és megvárta, míg a sérült labdarúgóhoz bejön az orvos és a gyúró. (A jelenetet alábbi videónkon láthatják.)

Di Canio ezért a megmozdulásáért FIFA Fair Play-díjat kapott.

„Kovácsnak meglett volna a lehetősége, hogy halhatatlan maradjon. Ehelyett inkább berúgta a labdát a kapuba” – mondta a meccs után a Brann Bergen vezetőedzője, Steinar Nielsen.

A szituáció kapcsán érdemes eljátszani egy kicsit a gondolattal: mit tett volna Ön, ha hasonló helyzetbe kerül?

Kirúgom a labdát az oldalvonalon túlra, hadd ápolják.
Ugyanígy cselekedtem volna, berúgom a kapuba a labdát.

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

KOVÁCS PÉTER: „NEM VOLT IDŐM HEZITÁLNI'
Megkérdeztük az esetről magát az érintettet, Kovács Pétert is, aki készséggel válaszolt az Nemzeti Sport Online kérdéseire. – Emlékezetes mérkőzést játszottak a Brann ellen, hiszen az 5–1-es győzelemből két góllal vette ki a részét, ráadásul az előbbi során nem mindennapi körülmények között talált be a hálóba… – Igen, furcsa helyzet volt. Megtámadtam a kapust, aki elesett. Nem tudtam, hogy súlyos-e a sérülése vagy sem. Nagyon gyorsan kellett reagálni, nem volt időm gondolkodni, így az üres kapuba lőttem a labdát. – Az ellenfél játékosai rögtön letámadták az esetnél, de vajon mit szóltak a csapattársak és milyen reakciók érkeztek közvetlenül a meccs után? – A média nagyon felkapta a szituációt, és a mérkőzés kapcsán most mindenki erről az esetről beszél, pedig amúgy nagyon sima volt az összecsapás, hiszen 5–1 lett a vége, és egyáltalán nem ezen a helyzeten múlt a továbbjutásunk. Hozzáteszem, a kapust korábban is kellett már ápolni; ha már akkor lecserélik, akkor nincs ez az egész. A csapattársaim azt mondták, ők is belőtték volna a helyzetet, nem tudom, mit szóltak volna, ha kihagyom… – Remekül megy az együttesének és önnek személyesen is a szezonban, hiszen a harmadik helyen állnak a bajnokságban, a kupában már a legjobb négy között járnak, és ön is rendszeresen eredményes, már tíz bajnoki találatnál jár. Gondolta volna ezt az idény előtt? – Nem igazán. Várakozáson felül teljesítünk mindkét fronton. A pontvadászatban a bennmaradást, azaz a kilencedik helyet tűzte ki a vezetőség a csapat számára, ehhez képest jó eséllyel harcolunk a dobogóért. Ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, és most már az a célunk, hogy döntőt játszhassunk a kupában. A negyeddöntőből ma még két meccset rendeznek – jó lenne olyan ellenfelet kapni, amellyel itthon csaphatunk majd össze.