– Mi történt a Fradinál? Miért távozott?
– Nem zártunk jó évet a csapattal, kiestünk az NB III-ból, és ezért csak magunkat okolhatjuk. Ezután számítottunk rá, hogy drasztikus lépések következnek, mert a Fradi második csapata nem szerepelhet ilyen rosszul semmilyen körülmények között sem. Alakult, ahogy alakult, de közben a vezetőség elhatározta, hogy nem indít második csapatot, hanem az U21 veszi át a helyét. Innentől kezdve már nem volt kérdés, a legtöbbünk elkezdett más irányokba nézni a nyár elején. Nem váltam el rossz szájízzel a csapattól, örömmel gondolok majd vissza erre a négy évre, amit itt töltöttem, de úgy érzem, éppen itt volt az ideje a váltásnak.
– Hogyan jött ez a lehetőség?
– Régóta tervemben állt Amerikába kijönni, mert a bátyám is hasonló utakon járt. Nagy lehetőségnek tartom azt, hogy nagyon magas szintű oktatásban részesülhetek amellett, hogy jó színvonalú bajnokságban játszhatok. Sajnos otthon a kettőt nem lehet összeegyeztetni, választani kell a játékosoknak, mire teszik fel a jövőjüket. Az igazat megvallva, hosszú folyamat volt ez, amely már régen elkezdődött. Kapcsolatba kerültem több edzővel is, akik megnézték, hogy játszom, majd miután az egyetemi követelményeknek is megfeleltem, megkaptam a lehetőséget, hogy itt folytassam a pályafutásom és a tanulmányaimat egyaránt.
– Videoanyagot kértek, és próbajátékon is reszt vettem, de már az elejétől kezdve mondták, hogy számítanak rám, ezért önbizalommal jöttem ki, ami a játékomon is sokat javított.
– Milyenek a körülmények kint? Mit tud erről mesélni?
– Lélegzetelállító, profi körülmények vannak, minden adva van ahhoz, hogy a legjobb formádat nyújtsd és a csapat is sikeres legyen. A létesítmények, a felszereltség és a rekreációs lehetőségek nagyon magas színvonalúak. A körülményeken kívül a mentalitás az, ami teljesen megkülönbözteti az itteni focit az otthonitól. Habár az egyetemi bajnokság színvonala nincs az otthoni első osztály nívóján, a játékosok mentalitása miatt minden évben draftolnak játékosokat a Major League Soccerbe. Az utóbbi két hétben napi 8-9 órákat töltöttem az edzőközpontban, és a csapat minden tagja így van ezzel, itt ez a normális, el is várják. Ha kimegyünk edzeni, 110 százalékot ad mindenki, hiszen 27 fős a keret, emiatt nagy verseny van a posztokért is, ugyanakkor ez az elvárás a fejlődés érdekében. A hozzáállás is más. Itt mindenki biztatja és támogatja a másikat, még akkor is, ha éppen ugyanazon a poszton játszik, mint a másik. A hibákat természetesnek tartják, ami erény, ha ki tudod javítani őket. Igazi csapatot építenek.
– Mit gondol, van lehetősége eljutnia az MLS-ig?
– Három évem biztosan van az egyetemi ligában, persze konkrét elvárások vannak mind a sportban, mind a tanulmányaimban. A közeg nagyon motiváló, ami pozitívumokkal kecsegtet előre nézve. Hogy mit hoz a jövő, csak rajtam múlik, a lehetőség előttem van, csak élnem kell vele.
